Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-51
A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. évi szeptember hő 15-én, pénteken. 381 tudatosakká váljanak és ilyen módon erőt kifejlesztvén, kiegyenlítődjenek. Ez az evolúciónak egyik törvénye. Ilyen értelemben mondottam, vagy irtam én azt valamikor, amire hivatkozás történt pár nappal ezelőtt itt a Házban, hogy az osztályharc bizonyos megfogalmazásban elkerülhetetlen. Nem az az osztályharc, amely a szociáldemokrata megfogalmazás szerint indul és indíttatik erőszakosan, mert osztályharc nem fér bele sem az államnak, sem a társadalmi, gazdasági, kulturális életnek harmonikus koncepciójába, hanem olyan osztályharc, amely belefér ebbe a harmonikus koncepcióba, és amely egyes rétegeknek az önvédelmét, védekezését jelenti, más rétegeknek túltengő hatalmával szemben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az !) Ez az utóbbi helyes, ezt vallom ; az előbbi pedig, amely szociáldemokrata koncepció, vészes, veszedelmes és feltétlenül a kommunizmusra vezet, (ügy van ! a jobboldalon.) Már most visszatérve a vallási gondolatra — bocsánatot kérek a hosszas fejtegetésért — (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás.) a katholikus egyház kánonjogi stipulaciója mit tart szem előtt? Azt tartja szem előtt, hogy a vallási gondolat a legnagyobb belső értékek közé tartozik az ember életében, és ennek a nagy belső értéknek csak akkor van igazi értéke, csak akkor van kiömlése az életre, ha ez öntudatos és eleven. Ha a vallási gondolat indifferens, ha a vallási gondolat valamiképen átsimul, elszintelenedik és indifferentizmussá változik át, akkor az a vallási gondolat elveszítette a hajtóerejét, nem tudja többé sem az egyént igazítani, sem az egyénen keresztül az állami, társadalmi és családi életben azokat az erőket kifejteni, amelyekre épen a vallási gondolat hivatott. Ennek következtében, amikor a katholikus egyház megtiltja a tömegeknek, hogy részt vegyenek olyan istentiszteleteken, ahol az istentiszteletek egymás mellett vannak katholikus és protestáns módon megrendezve, ezt azért tiltja meg, mert attól fél, hogy a saját híveiben, a katholikus hívekben felkél az a gondolat, hogy hiszen tulajdonképen minden mindegy. Ez pedig a vallási gondolatnak halálos megsebzése volna. (Igaz! ügy van! jobb felől.) Mert, t. Nemzetgyűlés, nekem katholikus papnak, nem azok a testvéreim igazán Krisztusban és az én egyházamban, akik a vallási gondolatot csak annyiban képviselik, hogy katkolikusoknak keresztelték őket és rubrikázták el őket a vallási adóknak és nem tudom, miknek a behajtásánál, hanem azok a katholikus hivek igazán testvéreim, akik megGyőződésből vallják a katholikus gondolatot és megGyőződésük szerint élnek is. (ügy van ! ügy van ! a jobbóldalon és a középen.) De ugyanezt mondom protestáns testvéreimre is. Én nem tudok elképzelni protestáns püspököt vagy protestáns lelkészt, aki azt vallaná, hogy akkor van megelégedve a híveivel, ha a protestáns vallási gondolat öntudatos egyénisége elhalványul bennük, hanem akkor van velük megelégedve, ha eleven hitté, eleven erőforrássá fejlődik bennük ez a vallási gondolat, mert akkor élik ki igazán, teljes mértékben azt, amit protestáns vallási gondolatnak mondanak. Gondolom, hogy ezek ellen a fejtegetések ellen nem lehet kifogást tenni. Már most, ha jól emlékszem, Bebel, vagy valamelyik más szociáldemokrata atyamester panaszkodott ezelőtt valami 30 esztendővel, hogy nem szabad különböző liberális, radikális és egyéb politikai gondolatokat a szociáldemokrata tömegek elé vinni, »weil die Massen irre werden« — mert az ő tömegeik akkor megkeverednek. Ez az, amit a katholikus egyház a kánonjogi stipulációjával el akar érni; nem akarja, hogy »die Massen irre werden,« hogy a tömegek megzavarodjanak. A katholikus tömegek élik a maguk katholikus életét elevenen, szépen, (ügy van! a jobboldalon.) a protestáns tömegek pedig élik a maguk protestáns életét elevenen, szépen, öntudatosan. Ezért tiltja a katholikus egyház azt, hogy egymás mellett végezzen istentiszteletet katholikus és protestáns lelkész akkor, amikor tömegek vannak vegyesen jelen. Méltóztatik tehát látni, hogy nekem még tovább kellene levonnom a következtetést és azt kellene mondanom, hogy a katholikus egyház kánonjoga nemcsak a saját híveinél védi a katholikus vallási gondolatot, hanem továbbmenőleg, — minden esetre nincs az intenciójában, de a tényből következik, — hogy ezen intézkedésével a protestáns tömegekben is védi a protestáns gondolatot. A Eeligions-Mengerei, a vallásoknak egymással való összekeveredése semmi körülmények között sem lehet a célunk. T. Nemzetgyűlés ! Ezeket voltam bátor előadni azért, hogy megvilágítsam, mennyire más szempontból erednek rendesen a sérelmek és nem abból a szempontból, amiből eredniök szabad volna. Ha a katholikus egyház brachiummal kényszerítené protestáns testvéreinket a katholikus istentiszteletre, akkor jogosan gravaminálnának ez ellen a protestánsok, megfordított esetben pedig a katholikusok azért, hogy egy Eeligions-Mengerei, a vallásoknak erőszakos összekeverése céloztatik. Akkor azonban, amikor a katholikus egyház élesen szétválasztja a nemzeti egységnek gondolatát attól a ténytől, amelyet meg nem történtté nem tudunk tenni, tudniillik attól a ténytől, hogy itt van katholikus egyház és vannak protestáns egyházak, akkor azt gondolom, hogy ezeknek a történelmileg kifejlődött vallási gondolategyéniségeknek egymástól való szótválasztása ós békés egymásmellé helyezése, hogy virágzó életet éljenek, gravamen oka nem lehet. Minden esetre kívánatos, hogy tapintattal és a magasabb nemzeti egység tökéletes megértésével (Félkiáltások a szélsőbaloldalion : Ez az !) rendeztessenek meg azok az ünnepélyek, amelyekkel a magyar gondolat egységét akarjuk kifejezésre juttatni, mert