Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. A 4. pontra vonatkozólag, amennyiben megnyugtató felvilágosításokat nem kapnék a t. minister úrtól e pontra nézve, az a tiszteletteljes indítványom, hogy az töröltessék. Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Szentpáli István ! Szentpáli István: T, Nemzetgyűlés! Gaal Gaston t. képviselőtársam kijelentéseire röviden akarok pár szóval reflektálni és bocsásson meg nekem, nem akar gorombaság lenni, ha most én mondom az ő szavaira azt, amit ő már többeknek mondott, hogy abszolúte fogalma sincs a városi adminisztrációról. (Mozgás.) Az, amit mondott, hogy a városi tanács majd kiegyezik az orvosokkai, ügyvédekkel, teljesen képtelenség, abszurdum. Először is nem ülnek sem mérnökök, se ügyvédek a városi tanácsban. (Felkiáltások balfelöl: A törvényhatóságban!) A városi közgyűlésen ezeknek semmiféle joguk nem lesz, a városi közgyűlés nem fogja tárgyalni egyenkint a kivetéseket, hanem azokat a városi adóhivatal fogja csinálni. Gaal Gaston : Tudom, nagyon jól tudom ! Szentpáli István : Ott nincsenek ügyvédek, nincsenek orvosok. De legyen megGyőződve róla, hogy ha még lennének is, a városok egyenesen rá lesznek kényszerülve, hogy az utolsó fillérig kimunkálják ezt a kereseti adót, rá lesznek kényszerülve azért, mert valószínűleg sokkal nagyobb jövedelmet fognak elveszíteni, mint amennyit kapnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva teljesen bizonyos az, hogy semmiféle ügyvéd és orvos ez alól az adó alól menekülni nem fog, mint ahogy a múltban menekült. A múltban tényleg ugy állott a dolog, mint ahogy a képviselő ur mondta, hogy sokszor százezer korona jövedelem után fizettek annyit, mintha csak négyezer korona jövedelmük lett volna. Ez teljesen helytelen volt, de ennek nem a városi adminisztráció, hanem az állami adminisztráció volt az oka. Már most azt, hogy mi egyszer ügyvédeket és orvosokat kötelezzünk arra, hogy könyveket vezessenek, akkor, amikor nagyon sok ügyvédnek és orvosnak annyi sok dolga van, hogy nem ér rá, . . . Meskó Zoltán : Hát a kereskedőnek nincs dolga? Úgyis vezet könyvet! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szentpáli István : ... az túlságos követelés volna. Én nem vagyok sem ügyvéd, sem orvos, de tessék végigmenni az egész vonalon, s akkor kitűnik, hogy könyvvezetést követelni minden polgártól olyan lehetetlen dolog, hogy ezt mindenki belátja. Elnök: Kivan még valaki szólni? Bessenyei Zenó képviselő úr kivan szólni. Bessenyey Zenó : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a javaslat szövegezése és Gaal Gaston képviselő úr javaslata között találhatunk egy hidat, amelyen elérhetjük azt a célt, amelyet Gaal Gaston t. nemzetgyűlési képviselő ur el évi szept. hó 14-én, csütörtökön. 359 akar érni s mellette nem térünk át rögtön ridegen és mereven a könyvelési kényszerre. Tisztelettel azt javasolom, határozza el a nemzetgyűlés, — ilyen javaslatot adok be — hogy felhatalmazza a pénzügyministert, hogy egyes foglalkozási ágak kategóriáinál a szükséghez képest könyvelési kényszert rendeljen el. Itt jobban fog alakulni az élethez és helyes átmenetet fog képezni azon végső cél felé, hogy a könyvelési kényszer tényleg bevezettessék. Azért javaslom a 19. § negyedik bekezdéséhez a következő pótlást (olvassa) : »Joga van továbbá a t, pénzügyministernek ahhoz, hogy az adózókat akár általában, akár az adózók egyes csoportját könyvek vezetésére kötelezze és a könyvvezetés módját rendelettel szabályozza«. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénziigyminister: T Nemzetgyűlés! Ami a könyvelési kényszer dolgát illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy nagyon sok kis exisztencia van, aki ez alá az adó alá esik és akitől jogosan és helyesen azt, hogy könyveket vezessen, ezidőszerint nem lehetne kívánni. Utóvégre az a kérdés, hogy általánositható-e a könyvelés valamely országban vagy pedig nem, a kulturfoktól, az intelligenciának attól a fokától függ, amelyet az e törvény alá eső összes adózók és polgárok elértek s azt hiszem, hogy nálunk Magyarországban még ezidőszerint ilyen rendszert, amely Angliában már mindenesetre kívánható volna, nem tudnánk megcsinálni. Egy lépést azonban tehetünk arrafelé s azért szivesen elfogadom Bessenyei képviselő ur indítványát, annál is inkább, mert hiszen a másik indítvány elfogadása esetén is a helyzet ugy alakulna, hogy viszont fel kellene hatalmazni a pénzügyministert arra, hogy az általános kényszer alól kivételeket engedélyezzen. (Mozgás a baloldalon.) Ilyen kivételek statuálása sokkal nehezebb volna, mint amilyen egyszerű az, ha az ember elrendelheti ott, ahol látja, hogy megérett és alkalmas a helyzet arra, ezt a könyvelési rendszert. Megjegyzem, hogy nekem olyan könyvekre, amelyek semmit sem érnek, szükségem nincs, tehát egy ilyen, talán szépen kinéző könyvelési kényszer statuálása, ha olyan dokumentumokat kapok, amelyeket nem használhatok, abszolúte nemhogy segítségemre volna, hanem terhemre és nehézségemre van, mert ebben az esetben köteles lévén végrehajtani a törvényt és súlyt helyezni arra, hogy a könyvek jók is legyenek, ezzel azokat a kis exisztenciákat olyan szekatúráknak tennők ki, amelyek miatt épen Gaal Gaston képviselő ur panaszkodott mindig nézetem szerint egészen jogosulatlanul az adóvégrehajtások során. Ezt akarom elkerülni akkor, amikor nem járulok hozzá Gaal Gaston képviselő ur indítványához, hanem kérem annak a fakultativ