Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-50
A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. ellenőrzi ezeket az ő testén belül élő szintén kis budgetjoggal biró testületeket. De itten az a különbség, amely előáll, és amelyet jövőre nézve sem lehet teljesen megszüntetni, elsősorban abban találja a maga okát, hogy azoknak kiadásmegállapitási joguk van és hogy ezt a jogot tőlük elvenni nem is lehet. Mert én mindig azon az állásponton voltam és ezt hangsúlyozom most is, hogy nem az adók megszavazásával csináljuk a terhet és adjuk a megterhelést az adózó alanyoknak, hanem a megterhelés abban a pillanatban keletkezik, mikor valamely kiadást megállapítottunk és annak teljesítését elhatároztuk. Természetes, hogy azt a kiadást, amelyet elhatároztunk és teljesítünk, az itteni embereknek kell megfizetniük, mert azt más helyettünk meg nem fizeti. Az adómegállapitás rendszere mindig csak a fedezet módjának kérdése. Méltóztassanak megengedni, hogy visszatérve a tulajdonképeni tárgyra, megemlítsem még azt, hogy avval, hogy az összes községekre nézve ebben a kulcsban állapodtunk meg, illetve ezt a kulcsot kérem megállapítani, nagyobb arányosságot, nagyobb biztosságot viszünk be a háztartásokba, és egyben avval, hogy átengedjük ezt az adót a községeknek, bizonyos mértékig épen tehermentesítjük a házbirtokosokat és földbirtokosokat. A helyzet ugy áll, hogy mindazok, akik eddig községi pótadóval nagyobb mérvben voltak terhelve, — ha a kiadások ugyanazok maradnának — természetszerűleg kisebb pótadóval lennének terhelve. E tekintetben a helyzet a pótadót illetőleg javul, amennyiben, ugyanazon kiadások esetén, egy ilyen bevételi forrás átadásával a többiek terhe természetszerűleg csökken. Hogy ebben a tekintetben különbség lehet a különböző városok közt, azt akceptálom, de viszont ne méltóztassék szem elől téveszteni azt sem, hogy épen ezek a helyek, amelyek nagyobb bevételhez jutnak ugyanazon intézkedésből kifolyólag, sokkal nagyobb terhet lesznek kénytelenek magukra vállalni annak folytán, hogy a községi alkalmazottak illetményeit január 1-től fogva, amint bejelentettem, át fog kelleni adnunk a községi háztartásoknak. Ez magábanvéve igen nagy megterhelést fog ezeknek a városoknak és nagyobb helyeknek teremteni, ahol nagyobb jövedelmet jelent a szóbanforgó intézkedés. Ami pedig különösen Budapest főváros helyzetét illeti, • ebben a tekintetben rá kell mutatnom arra, hogy Budapest főváros egészen különös és speciális helyzetben van az ország összes városai közt ; hogy Budapestet olyan óriási teher sújtja, amelyhez lmsonló a többi városoknál egyáltalában nincs. Ertem itt azt a valorizációs terhet, illetve annak a valutában elvállalt kötelezettségnek teljesítését, amely a főváros régen kontraháit kölcsöneiből kifolyólag áll fenn. Ezek a terhek oly nagyok, oly súlyosak a fővárossal szemben, hogy a főváros a maga évi szept. hó 14-én, csütörtökön. 347 erejéből teljesen képtelen ennek <a nagy kötelezettségnek megfelelni abban az esetben, ha a külföldi hitelezők részéről ez a békeszerződésben lefektetett szigorú elvek szerint követeltetik. A főváros tárgyalásokat folytat abban az irányban, hogy meggyőzze a külföldi hitelezőket ezen fizetés teljesítésének lehetetlenségéről a trianoni békeszerződés által megjelölt módokon; igyekezzék elengedést, határidőt kapni, úgyhogy ennek a kötelezettségének a lehetőség határain belül megfelelhessen. Egy főváros, amelynek ilyen kötelezettségei vannak, egy főváros, amelyre a békeszerződés ilyen megterhelést ró, egyáltalában nincs abban a helyzetben, hogy ilyen jövedelem átengedésével is valamilyen nagyon könnyű olyan helyzetbe kerülhessen, amelyben elengedhetné az adót itteni adózó polgárainak, megszüntethetné akár a házpótlékolást, akár lemondhatna egyéb más bevételeiről. Ellenkezőleg arról kell gondoskodnunk épen speciálisan Budapest esetében, hogy ennek a nagy külföldi, a trianoni szerződésből folyó kötelezettségével szemben pozícióját megerősítsük, úgyhogy ránézve a külföldi hitelezőkre nézve is akceptábilis megegyezést tudjon létesíteni. Megjegyzem még a diszparitások kérdésénél, -— bocsánatot kérek, hogy mélyebben menteni bele a dolgokba, — hogy az a körülmény, hogy egyes városoknak ingatlanaik, nagybirtokaik és ezekből folyó nagy jövedelmeik vannak, kétségenkivül szintén idéz elő egy bizonyos diszparitást a városok között. Ezen a helyzeten azután csak egyféle módon lehetne segíteni, azzal, ha elvennénk a városoktól a vagyonukat és felosztanánk a többiek között. Gaal Gaston : Nem a vagyont kell elvenni, hanem a kereseti adót igazságosan felosztani ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ezt azonban azt hiszem, senki sem kívánja közülünk. Mást is lehet tenni és pedig azt, hogy azokat a városokat, amelyeknél a közjövedelmek kihasználása nem történnék meg azért, mert az illető városok kicsinyre tudják alakítani kiadásaikat kulturigényeik lenyomásával, igenis kormányzatilag is ösztökéljük és reábirjuk arra, hogy kedvező anyagi helyzetük kihasználásával olyan közműveket, intézményeket és intézkedéseket valósitsanak meg, melyek az illető közület az illető város nívójának, kulturjelentőségének a fokozására, emelésére alkalmasak. (Helyeslés jobbfelöl.) A községi adóztatásról szóló törvényben épen ezt is biztosítani akarjuk; nemcsak azt, hogy a bevételek tekintetében biztosíttassák a kormánynak bizonyos kontroll, hanem a kiadások megállapítása tekintetében is, nemcsak lefelé, hanem felfelé is épen azokban a most Emiltettem esetekben, amikor t. i. a város esetleg nem menne fel annyira a kiadásokkal, mint amennyire fel kellene mennie, hogy ott a kulturnivót emelje, még akkor sem, ha ezáltal oly enyhe adóztatás állapíttatnék meg, amely nem felel meg az országos átlagnak. 44*