Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-49
À nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. 335 mielőbb befejezzék. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon. ) B. Podmaniczky Endre: Köszönjék meg a hosszú interpellációkat ! Kiss Menyhért : Szólásszabadság ! (Egy hang jobbfelől : Legyenek tekintettel a gyorsírókra is! Azok is emberek! Zaj.) Peyer Károiy: Azután például az államrendőrség diósgyőri kirendeltsége a gyűlés megtartásának tudomásulvételénél a következő kikötést teszi : a bejelentést tudomásul veszi, de amennyiben az előadó személye és megbízhatósága ellen kételyek merülnének fel, az előadás megtartását nem fogja engedélyezni. Később azt mondja, hogy a műhely értekezlet megtartását nem engedélyezi, mert műhelyértekezletről az alapszabályok nem rendelkeznek, hanem csak közgyűlésről és havi gyűlésről. (Zaj és félkiáltások jobbfelöl : Ez már visszaélés ! A gyorsírók is emberek ! Ez már nagyon sok !) Nem visszaélés, mert én nem beszélek 10 percnél tovább. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon) Esztergályos János : Gondoltak volna rá, mikor az indítványunkat elvetették! Hajós Kálmán: Ez visszaélés! Peyer Károly : A szigetvári járás főszolgabirája a munkásotthon könyvtárát és bútorát az 1508. számú 1875. évi rendelet alapján nem adja vissza. Ez a Tisza-féle rendelet, amelyet 1875-ben adtak ki. Ebben nincs semmi olyan rendelkezés, amely módot adna arra, hogy a főszolgabírói hivatal ezen bútorok kiadását megtagadja. Ellenkezőleg, a 77.000. sz. rendelet igenis intézkedik olyan irányban, hogy ezek a bútorok a helyi csoport felosztása esetén az országos központot illetik meg. Vannak itt aztán a rendeletek tömegében elég kedélyes esetek is, pl. a debreceni rendőrkapitány elutasítja a szabómunkások helyi csoportjának azt a kórelmét... Elnök (csenget) : Kérem, képviselő ur, ne méltóztassék folytonosan különböző végzéseket felolvasni, ne méltóztassék egyes közigazgatási hatóságoknak ilyen határozatait citálni. A képviselő ur egész beszéde tulajdonképen folytonos citátumokból áll. (Igaz! Ügy van! jobb felöl Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Joga van liozzá!) Újból is kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék lehetőleg tartózkodni az ilyen felolvasásoktól. Peyer Károly : Kérem, egészen rövid leszek. Elhagyom mindenkor a végzések bevezetését és tisztán az indokolást ismertetem két-három szóban. Ezt azonban nem mellőzhetem, mert beszédem tárgyát igy kívánom alátámasztani s mert ezek azok a bizonyítékok, amelyek alapján orvoslást kérek. A debreceni rendőrkapitány betiltja a szabómunkások helyi csoportjának azt a kérelmét, hogy hetenkint háromszor, még pedig vasárnap délelőtt, kedden és csütörtökön este szabász-tanfolyamot tarthasson. Az indokolás azt mondja (Zaj. Elnök csenget. Olvassa) : »A kérelem elutasítandó volt, mert ellenkezik a vasárnapi munkaszünetről alkotott 1891 : XIII. t.-cikkel. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ha munkások össze akarnak jönni és tanulni és a vasárnap délelőttjüket áldozzák fel arra, hogy egy ilyen szabász-tanfolyamon részt vegyenek, mert hétköznapon nem érnek rá, akkor dolgozniok kell, csak estéjüket és vasárnapjukat áldozhatják fel, akkor ezt megakadályozzák S Rendkívül szűk látókör bizonyítéka ez és arra mutat, hogy még akkor is akadályokat gördítenek a munkások elé, amikor kulturális célt kivannak szolgálni és a saját szakmai tudásukat akarják fejleszteni. Esztergályos János : A dominót és a billiárdot sem engedélyezte ? Peyer Károly: Mindezzel én csak arra akarok rámutatni, hogy e végzések kiadása tisztára zaklatási jelleggel bir. Az egyik munkás-dalkört pl. felszólították, hogy utólagosan jelentse be, hogy helyi csoportja tudomásul van-e véve, vagy sem. Itt van azután egy politika-mentes egyesület, amely semmiben sem vesz részt: a Munkások Gyermekbarát Egyesülete, amelynek Budapest környékén és Budapesten is van egy pár fiókja. Szintén Pestvármegye alispánja ennek az egyesületnek is kikézbesittetett egy végzést, amely az összes helyi csoportok működését a 44.126 számú rendeletre való hivatkozással betiltja és a 77.000. számú rendelet alapján felszólítja, hogy tagjainak megbízhatóságát és a helyi csoportok felállításának szükségszerű voltát igazolja. Itt van a kezemben az egyik budapestkörnyéki község elöljáróságának bizonyítványa, amelyben az mondatik, hogy a Magyarországi Gyermekbarát Egyesület 4. sz. csoportja 1922 január 1. óta az X-utcai elemi iskolai épületben napközi gyermek-otthont tart fenn, amelyre a közelgő téli időszakra való tekintettel a legnagyobb szükség van. Az egyesület programmjába vette most, hogy ápolónőket, gondozónőket képez ki, a Stefánia-szövetség közreműködésével, hogy igy beteg munkásasszonyoknak és gyermekágyas asszonyoknak segédkezet nyújtson és nevelje őket. Ennek a tisztán humánus célt szolgáló egyesületnek működését most egy ilyen rendelet alapján betiltják. (Az elnöki széket Scűovszky Béla foglalja él.) Azt hiszem, nem volt felesleges ezt a kérdést idehoznunk, sőt szükségszerű volt azért, hogy rámutassunk arra, hogy a közigazgatási hatóságok egy része — nem általánosítok, mert hiszen nem az összes közigazgatási hatóságokra vonatkozólag jönnek ezek a panaszok, vannak főszolgabírói hivatalok, rendőrkapitányságok, amelyek helyesen értelmezik a ministerium rendeleteit, ezekkel semmi fennakadás nincs — miként kezeli ezekat az egyesületeket, otthonokat. Különösen feltűnő, hogy Pest vármegye alispánja,
