Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

À nemzetgyűlés 49. ülése 1922, évi szeptemher hó 13-án, szerdán. 317 Esztergályos János: Nem kívánom a Ház nagyrabecsült idegeit ehhez hasonló esetek felsorolásával hosszasan igénybe venni, de méltóztassanak megengedni, hogy ebből a csokorból még egy szálat elmondjak. Ugyanis a múlt hónap első felében történt, hogy Pilisszentiván községben, Budapesttől talán másfél órányira, ebben a tisztán tót anyanyelvű községben véres eset játszódott le. Az egyik legény szabadságra jött haza a katonaságtól. Szabadsága talán azon a napon telt le, vagy talán egy nappal korábban, szóval a falu kocsmájában vigan voltak a legények — ez vasárnap volt — és köztük volt ez a fiu is, akinek már vissza kellett volna mennie a katonasághoz. Az ottani csendőrök tudták, hogy ennek a fiúnak mikor telik le a szabadsága, amikor tehát a mulató katona felé mentek, ez megijedt és kiugrott az ablakon. A csendőrök, akik ezt látták, utána mentek, természetesen nem az ablakon, hanem az ajtón keresztül, ki a kertbe és üldözőbe vették. Az egyik csendőrőrmester utolérte a legényt, leszúrta és amikor már le volt szúrva, még egy szúrást tett bele, aminek következménye az volt, hogy a legény halva maradt a helyszínén. Másnap reggel egy bizonyos távolságra innen, egy kertben a kerítésen belül találták meg ennek a legénynek holttestét. A falu népe, amely ismerte a fiút, hazavitte a holttestet, felravatalozta és eltemette. Meg kell jegyeznem . . . Szomjas Gusztáv : Az ember hajaszála az égnek áll, ha hallja ezeket a rémhistóriákat. (Zaj.) Szó sem igaz belőle! Drozdy Győző: Ez igaz! Az újságok is letárgyalták ! Elnök: Drozdy képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben maradni. Esztergályos János :... a temetéshez használt gyászlobogót és más egyebet, a feszületet, amit a temetés élén vittek, a község templomában tartják és amikor a temetésről visszatértek, hazafelé menet — ott volt a falu apraja-nagyja, mind — visszavinni szándékoztak a t inptomba a gyászlobogót, a feszületet, a keresztet. A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy közvetlenül a templom mellett van a csendőrségi laktanya. Az természetes, hogy maga az eset felizgatta a község lakosságát és nem volt olyan hangulatban, mint amikor az a legény még élt-és a korcsmában mulatott. Izgatottak voltak valamennyien. A nép tehát ment a templom felé, hogy a zászlót visszavigye. Adott pillanatban a csendőrség kivonult a templom melletti laktanyából, rajvonalba állt fel az uttestén, kész helyzetbe és . szétoszlásra szólította fel a tömeget. A tömeg talán nem birt oly gyorsan széjjelfutni, mint ahogy azt az ottani csendőrség megkívánta volna, talán meg is álltak és nem mertek hinni annak, hogy a csendőrség akkor támadja meg őket, amikor a templomba mennek. Az eredmény az volt, hogy a csendőrség leadott egy sortüzet, de ezt még higgadtan, nyugodt vérrel csinálták, mert haláleset akkor nem történt, csupán egy-két ember sérült meg a lábán. Ezután az eset után bejöttek hozzám a jogvédő irodába, miután a község férfilakosságának legnagyobb része elmenekült a faluból és szanaszét mentek a közeli erdőkbe, hogy csináljunk valamit, járjak közbe, hogy hazamehessenek az apák, a férfiak, a gyermekek. Szomjas Gusztáv: Hallatlan eset! Bolondnak néznek bennünket, hogy ilyen meséket mer elmondani. Ez tárgyilagosság? (Zaj.) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Magam voltam künn, egy szó sem igaz belőle ! Esztergályos János: Magam sem akartam hinni a dolognak és bejelentettem az esetet a honvédelmi minister urnák. Szomjas Gusztáv: Egész falut irtanak ki a csendőrök ? Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Hogy az egész falu elment volna, az nem igaz. Magam mentem ki megvizsgálni az esetet. Drozdy Győző: Tehát eset volt, ugy-e, ha meg kellett vizsgálni ! (Nagy zaj.) Patay Tibor: Egyoldalú beállítás! Csontos Imre : Rosszindulatú beállítás. Drozdy Győző: Mégis csak volt szeg a zsákban. Esztergályos János: Aztán kötelességszerűen, mert nem akartam, amint sohasem akarok semmiféle dologból nagy eseményt csinálni, elmentem a ministerelnök úrhoz és ezt az esetet sem hoztam volna ide, ha az igen t. ministerelnök ur nem ment volna ki a hátsó ajtón, amikor én három óra hosszat vártam rá. Gr. Szapáry Lajos: Ez a bosszú a beállításban ! Esztergályos János : Nem bosszú ! Bejelenteni kívántam a hon védelemügyi minister urnák, s mivel akkor nem volt Budapesten, bejelentettem az őt helyettesítő tábornok urnák, vagy ezredes urnák, aki nagyon előzékenyen azonnal kijelentette, hogy ebben az ügyben a legszigorúbb vizsgálatot fogja megindítani. Egyúttal engedélyt kértem tőle arra, hogy magam is odamenjek a lakosság megnyugtatására, s megkértem, hogy erről a csendőrséget értesítse. Szükségesnek tartottam ezt, mivel sohasem tudja az ember, nincs-e az ilyenre szüksége. Odamentem, szemtanuktól megkérdeztem, hogyan történt az eset, akik azt ugy adták elő, amint én itt a nemzetgyűlés szine előtt elmondottam. Elmentem a csendőrséghez is, és megkérdeztem, hogy mi történt. Ott azt mondották, hogy a tömeg őket akarta megostromolni, kövekkel dobálództak és erre vonultak ők fel és adták le a sortüzet. Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Ugy van ! sőt lőttek is a csendőrökre !