Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

24 A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. gazdasági és szociális viszonyait és nem ősinél jó * politikát, Bocsánatot kérek, én ugy tanultam a polgári közgazdaságtanból, amely nem a szocialis- ták részére iratctt, bogy a villámhárító valami okos dolog s azt minden gazda felteszi a maga házára, bogy fel ne égesse a villám, ha lecsap. Hát ha az államban olyan emberek élnek, akik ezt belátják, akkor magának az államnak nem lehet belátni azt, hogy ilyen villámhárítóra szükség van ? Hiszen épen az önök közgazdászai bizonyítják, hogy ha okosan előrelátnak, ha okosan csinálják adópolitikájukat, ha az egész közgazdasági és szociális élet fejlődését beillesztik egy általános nemzeti fejlődésnek keretébe és ezt asszimilálják, ezzel erősebbé, hatalmasabbá tesznek egy országot. Kétségtelen tehát, hogy az a szempont, amelyet én itt képviselek, az országnak, az ország dolgozó népének is érdeke és érdeke az ország közgazdasági fejlődésének, T. Nemzetgyűlés ! Az adózás eddigi rendszere ellen, az adójavaslatok ellen, a kataszter ellen felhoztak itt egész csomó érvet. Elmondották az egész rendszertelenséget, a kataszternek hibáit, korrupt83gát. Tény az, hogy az a kataszter, amelyen a földadó alapszik, nem igazságos és ellenkező irányban tesz szolgálatot, mint amilyen álláspontot én képviselek, A kataszternek és az adóknak az a rendszere, amely ma van, csak a dolgozó osztályokat sújtja, de nem hat kényszerit őleg arra a termelési ágra, amely már ebben a formában kiélte magát és amely csak ugy felelhet meg az ország gazdasági fejlődésének és csali akkor töltheti be szerepét, ha más, balterjesebb, részletesebb, termékenyebb gazdálkodásra lesz kényszerítve. Az az adórendszer tehát, amely itt megvan akár az ' egyenesadókban, akár a fogyasztási adókban, végső soron a termelési sújtja és azokat, alak nem b'.rják el a terheket, akiknek nincs módjukban, hogy ily nagy terheket viseljenek. Nem akarok itt részletesen kitérni a fogyasztási adók tág rendszerére, nem akarok kitérni azokra a közvetett adókra, amelyeket ezek a javaslatok is kontemplálnak, mert ha egyenes adók jellegével b'rnak is, de végső soron mindezek át vannak hárítva a dolgozó osztályokra és végeredményben mindent azok fizetnek meg, azoknak kell ezt előteremteniök. Ha azonban az adórendszerben ilyen igazságtalanság van — hiszen még Gaal Gaston is azt mondotta, bogy a kataszter alapján az adó 4 fillértől 36 koronáig terjed — ez annyira egyenlőtlenül sújtja különösen a kisbirtokot, amire később még rá fogok mutatni, , ( Felkiáltások a jobboldalon : Miért ? Mi alapon ?) hogy ez a kisbirtok nem birja el ezt a terhet, és épen nem sújtja azt a nagybirtokot, amely a kataszter-rendszer korruptságánál fogva nem kerül abba a helyzetbe, hogy a nagy terhet megfelelően viselje és igy ezek a terhek a kisemberre, a kisgazdára hárulnak át. Itt tehát egészen más, praktikusabb, a fejlődést elősegítő és igazságos adórendszerre van szükség. Ezt az adórendszert az adótudomány a föld- és telekértékadóban találta meg. Ez nálunk itt a nemzetgyűlésben uj dolog; ellenben van már széles nagy irodalma. Ez az az adórendszer, amellyel a földet is igazságosan meg lehetne adóztatni. Mert én kétségtelenül elismerem, hogyha megcsinálják és elfogadják ezeket a javaslatokat, a progresszivitást be lehet és be kell vinni a földadóba is ; erre vonatkozólag egy képviselőtársam javaslatot is tett ; de kétségtelen az is, hogy a földet annak területe, minősége, a közlekedési és klimatikus viszonyok más-más értékűvé teszik. Kétségtelen tehát, hogy még a progresszivitással sem lehet egy tökéletes, igazságos adórendszert bevezetni, hanem be lehet vezetni a telek és a föld tényleges forgalmi értéke alapján. Csak ezen a rendszeren keresztül lehet az igazságos adórendszert megteremtem és ennek az adórendszernek megteremtésére törekszik ma már minden állam, amely azon iparkodik, hogy a közteherviselést egyenlővé tegye, mert az egyenlőség elve csak 'akkor valósulhat meg, ha földértékadó, ha telekértékadó van. Bizony, vannak ma is nagybirtoJkok, amelyek nincsenek ugy kihasználva, mint egy másik birtok, amelyet más mentalitású, más hozzáértő ember kezel. Ha már a föld itt van, ha adva van mint megélhetési alap, ha a földnek az a célja, hogy teremjen, ha az a rendeltetése, hogy kihozzuk belőle mindazt, amit ki lehet belőle hozni, akkor adóztassuk azt meg a forgalmi értékével, mert akkor kétségtelenül ki fogják belőle hozni azt, amit lehet. Hiszen az őserő okvetlenül megvan a földben, csak meg kell a földet okszerűen munkálni, dolgozni kell rajta, ezzel ki lehet termelni belőle azt az értéket, amely az őserőben rejlik. Ugyanígy állunk a telkekkel is. Miért álljon Budapesten a Belvárosban vagy a VIII., a VI. vagy az V. kerületben üresen egy telek, mikor lakásra van szükség ? Miért ne kényszeritsük a tulajdonosát, hogy ép'tse azt fel ? (Helyeslés balfelől.) Miért fizessen ő kevesebbet a telek után, mint a felépített ház ? Azért, mert üresen tartja. Griger Miklós : Spekulál vele ! Farkas István: ...mert spekulál vele és majd akkor akarja értékesíteni, amikor azt a legjobban tudja eladni ? Több község bevezette mái ezt, Budapesten is bevezették annakidején a telekértékadót, de a mostani kurzus ennek végrehajtását felfüggesztette. Ugy tudom, a pénzügyminister nem járult hozzá. Márpedig az adórendszernél lehet olyan módozatokat alkalmazni, amelyek hatnak a fejlődésre. Hiszen az a telek üresen áll, ott lehetne építkezni, akkor volna munka, volna lakás Hasonlóképen a földbirtokokat is lehetne és kellene jobban mi vélni. Tessék bevezetni az értékadót, akkor a földesurak majd jcbban fogják mivelni földeiket. Hiszen az a föld közkincs, az édes mindnyájunké, és miután ez a szerepe, ez a rendeltetése az emberiség társadalmi életében, a föld tulajdonosát kényszeríteni kell a tcbbtermelésre, a belterjes gazdálkodásra. Hogy ez mit jelent, arra nézve felolvasok egy idézetet Hegedűs Lóránt volt pénzügyministernek