Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-49
29Ö A nemzetgyűlés 49. ülésé 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. eiói is vannak és ha az illető háztulajdonos ezeket a vallomásokat elmulasztja, akkor a büntető szankciókat az illetőre ráhúzzák. Mindezektől mentesíteni kívánván a háztulajdonosokat, nagyon kérem még egyszer a mélyen t. minister urat, hogy vagy méltóztassék a szakasznak ezt a részét, mint teljesen feleslegeset és haszontalant törölni, vagy pedig valami megnyugtató kijelentést tenni. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Senki sem.) Senki sem kívánván szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! A jelen törvény egységesiti az ezideig fennállott házbéradót és házosztályadót és ennek a következménye volt &z, hogy jelen szakasz első pontjába az a rendelkezés vétetett fel, hogy • a ház nyersbérjövedelméről, illetőleg bérbeadás hiányában a ház haszonértékérő] kívánunk bevallást. Megjegyzem, hogy ami ezeket a bevallásokat illeti, többet, mint amit ez idő szerint teljesítenek az adófizetők, a jövőben sem akarok kívánni. Gaal Gaston : Az is borzalmasan sok ! Kállay Tibor pénzügyminister : Sőt épen ennek a törvényjavaslatnak egyik előnye az, hogy egyszerűsíteni lehet majd a tekintetben az eljárást azért, mert ahol változások nem történnek az ez idő szerint házosztályadó alá eső házaknál, ott ;• a következő években teljesen mellőzni lehet majd a bevallást, abban a 1 ? esetben t. i., ha nem történik valamely lényeges változás, amely az adóra befolyással bir. Ugy hogy kijelenthetem és hangsúlyozom, hogy semmi esetresem kivánunk többet, mint ami ez idő szerint meg van állapítva, sőt a végrehajtási utasítás során igyekezni fogok az : adózó közönségnek ezt a jelenleg fennálló megterhelt etését is az a adminisztráció íján enyhíteni és pedig olyan irányban, hogy amennyiben egyszer már megállapittatott és fixiroztatott az az érték, akkor a jövőre nés ve addig, amig lényeges változás nem történik, ne legyen köteles senki ilyen bevallást benyújtani. Kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyíl-;, vánitom. Minthogy maga a szakasz meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 15. §. Csik József jegyző (olvassa a 15. %-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 16. %-t). Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző: Petrovits György! Petrovits György : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Minthogy a házadóról szóló törvényjavaslat igen súlyos adóemelést involvál, amely az én szerény nézetem szerint aránylag még súlyosabb, mint a földadóról szóló törvényjavaslat. . . (Zaj.) Gaal Gaston: Halljuk! Halljuk! Petrovits György: ... azt hiszem nagy megnyugvással találkoznék az, ha az adóalapmegállapitási eljárásba a községi vagy városi autonómia is bevonatnék. Maganfnem akarnék erre nézve indítványt tenni, csak tisztelettel kérdezem a pénzügyminister urat, hogy nem tartaná-e helyénvalónak azt, hogy a második bekezdés második mondata után beszurassék ez a mondat : »Amenynyiben a várcsi törvényhatósági bizottság vagy községi képviselőtestület kívánja, a becslési eljárásnál magát két kiküldött taggal képviseltetheti.« Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Ehhez a szakaszhoz kétrendbeli módosítást kívánok a magam részéről beterjeszteni. A szakasz első bekezdésének b) pontja ugyanis azt mondja, hogy az adóalapot becslés utján kell megállapítani abban az esetben, ha a bevallott bérjövedelem aggályosnak mutatkozik. Ezt a szövegezést igy nem tartom megnyugtatónak, mert azt tartom fontosnak, hogy a bevallott bérjövedelem a valóságnak megfelelő legyen és ha a bevallott bérjövedelem a valóságnak megfelel, akkor akár aggályosnak látszik, akár nem az illető fináncközegnek, aki ott eljár, annak ne legyen joga az én költségemre ott becslési eljárást lefolytatni. Konkrét példákból indulok ki. Tudok eseteket, amelyekben egy háztulajdonos olyan községekben, ahol azért a lakásért 40—50.000, sőt talán 60.000 koronát elérhetett volna a fürdőszezonban, az illető lakást tisztviselőknek, szegény embereknek nagyon olcsó pénzért bocsátotta rendelkezésére, sőt olyan esetet is tudok, hogy teljesen ingyen adta ki. Nagyon természetes, hogy az illető bevallásában nem fog nagyobb bérösszeget bevallani, mint amelyet ténylegesen kapott és az mégis csak abszurdum lenne, hogy amikor ő egy szegényebb sorsú családdal jót tesz, ennek fejében ugy adózzék az illető lakás után, mintha azt méregdrágán pesti sibereknek adta volna bérbe. Beállhat az, hogy ilyen esetekben, amidőn az illető jótékonyságból olcsón adott ki valamely lakást, a finánc azt mondja rá : hohó, ez a bevallás aggályos, mert a tényleges viszonyoknak nem felel meg ; a többi hasonló lakást abban a községben 50—60.000 koronáért adták ki ; hogy lehet az, hogy épen csak ezt a lakást adták ki 1500 koronáért. Es azon a címen, hogy a bevallás aggályos, bár a tulajdonos a tényleg elért házbérjövedelmet vallotta be, egyszerűen megindítják a becslési eljárást, és ha a becslési eljárás során ki is tűnik az, hogy az illető tulajdonos tényleg annyiért adta ki a lakást, amennyit bevallott, kellemetlenséget okoztak neki, sőt a becslési eljárás költségeit is az illető háztulajdonosnak kell fizetnie. Ennek kiküszöbölése végett arra kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék a b) pontnak azon szövegezése helyett, hogy »ha a bevallott bérjövedelem aggályosnak mutatkozik«, a következő szöveget felvenni : »... ha a valóságtól eltérő bevallás esetének gyanúja forog fenn.« (Élénk helyeslés.) Ez teljesen fedi azt a célt, amelyet a minister ur itt elérni kíván, (Ugy van ! Ugy van f a jobboldalon.) viszont fedezi holmi szükségtelen finánczaklatással szemben azt a tulajdonost, aki házával esetleg jótéteményt kíván gyakorolni.
