Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

 nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. 279 tumát is adómentességben részesítsük. Az utóbbi időben a különböző szakszervezetek is rátértek a nyugdíjegyesületek létesítésére. Hogy többet ne említsek, a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének az Aréna-ut 86. szám alatti háza alapszabályszerűen kizárólag a rokkant építőmunkások tulajdona, a rokkant építőmunkások nyugdíjalapját szolgálja annak minden néven nevezendő bevétele, tehát ez is olyan szociális intézmény, amelyet valójában állami kötelesség volna fentartani. Feltétlenül jogosult tehát, hogy ezek adómentességben részesüljenek. A Sándor-téren látjuk például a Grutenberg-palotát, a nyomdászok házát. Ez a ház szintén ilyen segélyalapot alkot, sőt az utóbbi időben már majdnem minden egyesület rátért ilyen rokkant- és nyugdíjintézet létesítésére a saját alapszabályainak keretén belül. Ezeket a nyugdíjintézeteket csak ugy tudják megalapozni, de egyébként a gyakorlatban is tapasztaljuk, hogy a ministerium csak az esetben hagyja jóvá az alapszabályait ezeknek a rokkantintézményeknek, ha az a testület kimutatja, hogy a rokkantlétszámnak megfelelő tőkével rendelkezik és ezt a tőkét olyan objektumba fekteti, amely előreláthatólag mindenkorra biztosítja a rokkantaknak kifizetendő segélyt. Ezt a gyakorlatban már több egyesület meg is valósította. Azt hiszem, nem kell sokat indokolnom, hogy ha már különböző sportegyesületeket stb., amelyek egyébként is milliós bevételekkel dolgoznak, adómentességben részesítünk, akkor ilyen kulturális és szociális intézményeket, mint amilyenek a munkásegyesületeknek házai, szintén adómentességben kell részesíteni. En tehát a 2. § ötödik bekezdésénél javaslom, hogy a »közművelődési épületek« szavak után a következő szavak tétessenek: »a munkások nyugdíj- és rokkantegyesülete, munkásotthonok, szakszervezetek helyiségei és munkaközvetítéssel foglalkozó egyesületek«. Ezek az egyesületek a munkaközvetítést is teljesen díjtalanul bonyolítják le. Evenként százezrével közvetítik díjtalanul a munkásokat; a munkaadók testületei is hozzájuk fordulnak, ugy hogy tisztán csak a tagoktól befolyt járulékokból tartja fenn magát, tehát semmiféle tekintetben kifogás alá nem eshetik, mert hiszen nem nyeiészkedő vállalatról van szó. Épen ezért indokolt, hogy ezeknek az objektumai is adómentességben részesüljenek. Ezenkívül a 2. § hatodik bekezdésében az »ideértve a cselédházakat is« szavak után a következő szavak beszúrását javaslom: »az ipariés mezőgazdasági vállalatok által épített munkásházak és munkáslakások.« A 6. § ugyanis azt mondja, hogy a gazdasági épületek, ideértve a cselédházakat is, a bányák, kohómüvek, közraktárak, gyárak, és gyárakhoz hasonló ipari üzemek területén az üzem céljaira szolgáló épületek és épületrészek adómentesek. Az általam javasolt pontnak bevétele azért szükséges, mert arra gondolok, hogy ipartelepek, tőkeerős gyárak kényszeríttetnek, vagy talán maga a gyáripar is belátja, hogy a saját munkásainak és stabilizálása érdekében a saját gyártelepükön munkásházakat építsenek kizárólag a gyárakban dolgozó munkások részére. Ha tehát indokolt az, hogy a mezőgazdasági cselédek részére épített cselédlakások adómentességet kapjanak, azt hiszem, mindenki el fogja ismerni, hogy indokolt a gyártelepeken épült muukásházaknak adómentessége is. Helyes ez az igazság szempontjából is, de az építőipar megindítása szempontjából és a munkáslakás-nyomor enyhítésének szempontjából is. Az általános vitánál már volt alkalmam erre röviden kitérni; felEmiltettem, hogy a legnagyobb lakásnyomor tapasztalható azokban a városokban, ahol ipartelepek vannak, merfc hiszen az ipartelepekre tódulnak be a faluról is a munkanélküli munkások, a városokban pedig nem épülnek fel olyan rohamosan a házak, nem szaporodnak a lakások olyan gyorsan, hogy mindezeknek a munkásoknak lakást lehessen biztosítani. Valószínűnek tartom tehát, hogy maga a gyáripar azért, hogy a munkásseregét biztosítani tudja, rá lesz kényszerítve, de különben törvényhozásilag is helyes volna rákényszeríteni, hogy a munkásaik részére lakásokat építsenek. Ezzel nagymértékben lehetne enyhíteni a mur. kás-lakásnyomort, de másrészt az általunk és mindenki által kivánt meginditását az építőiparnak elő lehetne ezzel segíteni. Ezért javaslom annak a beszúrását, hogy ezek a munkásházak is adómentességben részesüljenek. A 2. §. kilencedik pontjában »és munkásfürdők« szavak után a következő szavak beszúrását javaslom : »a munkások rokkant- és nyugdíjegyletei, a munkásegyesületek által létesitett intézmények«. Erre azt mondhatnák, hogy hiszen erről már szó van a 2. § ötödik bekezdésénél, de mivel itt a kilencedik bekezdés is csak hasonló meghatározásokat tesz, szükségesnek tartottam ezt a beszúrást javasolni, hogy a két bekezdés ellentétbe ne kerüljön egymással. Nem akarok hosszasabban foglalkozni annak indokolásával, hogy ezek az egyesületek milyen kulturszolgálatot teljesítenek az országban. De hiszen, ha más országokban figyelemmel méltóztattak kisérni az ilyen egyesületeknek működését és azoknak az állam által való elismerését, ugy meggyőződhettek arról, hogy pl. Angliában, ha egyáltalán közgazdasági politikával foglalkoznak, akkor teljesen ki van zárva, hogy ezeket az intézményeket mellőzzék. Ezeknek a véleményét feltétlenül kikérik, ezeknek bekapcsolásával történnek meg a közgazdasági intézkedések még a törvényhozás terén is. Magyarországon eddig csak gyűlölettel emlékeztek meg ezekről az intézményekről, mert félreismerték s azt gondolták róluk, amiket a munkáltató érdekeltség terjesztett az újságokban. Egyáltalán mindenféle eszközzel