Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. 265 hessen szét a bitorlók között, ezekkel kerget­hesse ki őket innen, s akkor visszaáll a régi nagy Magyarország. (Igaz ! Ügy van ! jobbfelől.) Mi most e törvényjavaslatokban az anyagi megerősödéshez megadjuk az avena-t. El fog jönni a nagy idő, mikor ehhez az avenához megszavazzuk, megadjuk a vita-t és sanguis-t is. (Igaz! Ugy van! jobbfelőlJ'Ezm szent cél érde­kében szavaztam én meg az ad ója vaslatokat s egyrészt ezen szent cél érdekében, másrészt pedig azért, mert én látom, hogy itt, ebben az országban, vagyon bőven van, szegény pedig csak egy van, s ez az állam, (Igaz! Ugy van! jobbfelől) járultam hozzá általánosságban e ja­vaslatok törvényerőre emeléséhez. Mert igenis, ebben az országban vannak nagy jövedelmek s a nagy jövedelmekkel birokkal szemben vannak egész osztályok, amelyek nyomorognak. Nagy nyomorúságban van a tisztviselőosztály, nagy nyomorúságban van a munkásosztály egy része. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Az egész !) Szabó István (sókor ópátkai) •: Csak egy kis töredéke ! Szomjas Gusztáv : Ugy van, amelyik nem dolgozik, csak szabotál. (Zaj a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Csendet kérek! Neuberger Ferenc; Ami a tisztviselőket illeti, rájuk nézve valóban ütött nem a tizen­kettedik, hanem a huszonnegyedik óra, hegy végre segitségükre menjünk. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Gaal Gaston t. képviselőtársam tegnap e helyen súlyos táma­dást intézett a végső nyomorban vergődő tiszt­viselőosztály ellen. Hiszem, hogy Gaal Gaston képviselőtársam, aki csak egy tekintélyt ismer el : Gaal Gastont, (Derültség. Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) ezt a súlyos támadását meggondolat­lanságból intézte, vagy talán a vita hevében magát elragadtatva intézte a tisztviselők ellen. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem általánosított!) Majd ki fogom fejteni. (Ellenmondások jobb­felöl.) Ugy festette a tisztviselői osztályt, mintha ez volna a nemzet testén élősködő hereosztály, mintha az összes nyomorúságnak ez az osztály lenne az oka. (Ellenmondás.) Meskó Zoltán: Nem igy mondta! Neuberger Ferenc : Majd ki fogom fejteni a továbbiakban. Én mint tisztviselő, ezen táma­dást tisztviselőtársaim nevében is a leghatáro­zottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés jobb­felől.) Én koncedálom, hogy vannak tényleg tisztviselők, akik hivatásuknak nem felelnek meg, de általánosítani e tekintetben senkinek sem szabad. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nem tudom elhinni, hogy Gaal Gaston képviselőtár­sam csak olyan tisztviselőket látott volna eddig, akik 3—5 órai nemdolgozásért akarnák a ma­guk megélhetését biztosítva látni. Hiszem, hogy látott ő már olyan tisztviselőket is, akik nap­hosszat görnyednek, naphosszat robotolnak, de NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — IV. KÖTET. ha még nem látott volna ilyeneket, akkor bátoi vagyok felhívni figyelmét a tanítókra, a taná­rokra, akik nap-nap mellett, délelőtt, délután, az egészségre veszélyes környezetben teljesitik munkájukat. Vagy nem látott ő még a labora­tóriumokban szorgoskodó tisztviselőket? Nem volt még az adóhivatalban, hogy látta volna, micsoda mártiromság ott reggeltől estig dol­gozni? Tessék elképzelni, ez a súlyos támadás milyen keserűséget vált ki a tisztviselők azon részéből, amely dolgozik és nincs meg hozzá a megélhetése. Kérdem én, nyolc esztendeje ki szenved itt ebben a hazában a legtöbbet? Esztergályos János: A dolgozó emberek! Neuberger Ferenc : Elsősorban a tisztviselők. (Ugy van! a jobboldalon.) Szeder Ferenc: Nem elsősorban! Neuberger Ferenc: Ki állotta meg legjob­ban a helyét a harctereken ? Esztergályos János : A dolgozó emberek ! Neuberger Ferenc : . . . mint a tartalékos tiszti osztály, amely a tisztviselői karból került ki. (Ugy van! a jobboldalon.) Ki tűrt, szen­vedett itthon a legtöbbet? Esztergályos János: A dolgozó emberek! (Felkiáltások a jobboldalon : A sztrájkoló emberek !) Neuberger Ferenc: A munkások sztrájkok­kal kivívták az igazukat, igazuk volt . . . Esztergályos János : Ezt maga sem hiszi ! Elnök : Csendet kérek. Kérem Esztergályos képviselő urat, ne zavarja a szónakot. Rothenstein Mór: A 9. §-hoz beszéljen! Elnök : Szíveskedjék ezt az elnökre bízni ! Neuberger Ferenc: Csak az egy tisztviselő osztály volt az, amely hazafias érzéssel tűrt, szenvedett és várt. (Ugy van! a jobboldalon!) Meskó Zoltán : Ez is, más osztályok mellett ! Neuberger Ferenc: Szenvedett zúgolódás nélkül és megelégedett a biztatással, hogy lesz neki is még jövője. Hitt abban, hogyha ő is fizetésemelést kért, akkor jön az a nagy moloch, az infláció, amely elnyel mindent. Anélkül, hogy a tisztviselőkön kellően segítettek volna, ez a nagy moloch itt van és elnyelte egyedül a tisztviselői osztályt, mindenki más felüímaradt. Szomjas Gusztáv: Nem sztrájkoltak. F. Szabó Géza: A nem dolgozókat segítik. Esztergályos János : Hát mi nem dolgozunk ? Neuberger Ferenc : Ez az, amit Gaal Gaston t. képviselőtársamnak itt felelni akartam. Alkal­mat akarok adni neki, hogy szavait, amelyeket az egész tisztviselői kar nem érdemlett meg, igazítsa helyre, disztingváljon. Barthos Andor : Curiai biró felesége uri módon mosogat! Neuberger Ferenc : Felhívom erre annál is inkább Gaal Gaston t. képviselőtársamat, mert én őt tisztelem, lelki rokonságot érzek vele azért, mert ő onnan indult az élet útjára, ahonnan én jöttem most ide, a magyaróvári gazdasági akadémiából. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom