Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-44
A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. 21 (Szünet után). Elnök: Az ülést újból megnyitom. Östör József képviselő ur a házszabályok 215. _§-a alapján kért szót. Östör József ; T. Nemzetgyűlés ! Nagy Emil t. képviselőtársam, aki az előbb a törvényjavaslathoz hozzászólt, egy állítólagos közbeszólásomra reflektált, amely ez lett volna: smonca. Kijelentem, hogy már irodalmi Ízlésemnél fogva sem használom ezt a budapesti elfajult dialektusban kinőtt kifejezést. Nagy Emil t. képviselőtársunknak valószínűleg a fantáziájában született ez, vagy pedig félreértette egy másik közbeszólásomat, amely azonban teljesen magyaros volt, amelyért helyt is állok : mézesmadzag. 0 t. i. azok között a módosítások között, melyeket proponált, és amelyek közül egyiket-másikat szívesen teszem magamévá, javasolta, hogy vegyünk be a törvényjavaslatba egy módosítást, amely szerint, ha valaki azt hiszi, hogy az ő adókatasztere magasan van felvéve, ebben az esetben kérje a kiigazítást a pénzügyigazgatóságnál, és egy illetékes fórum utján, és így azután segíthetünk az igazságtalanságon. Erre voltam bátor azt mondani, hogy ez egy mézesmadzag, mert azt hiszem, hogy egy ilyen módosítás felvételének a gyakorlatban tényleg nagyon kevés eredménye volna. Ennek a kifejtésével ebből az alkalomból nem akarok hosszasabban foglalkozni, nem is tartozik személyes felszólalásom keretébe, de meg vagyok győződve, hogy ebben a kérdésben sokan lesznek, akik velem egy véleményen vannak. Törvénybe pedig felvenni olyan intézkedést, amelytői a gyakorlatban nem várok semmiféle jó eredményt, sőt amelytől azt várom, hogy esetleg egyik, vagy másik adózó e tekintetben csak szomorú csalódásokat fog megérni, helyesnek nem tartom, az pedig — azt hiszem, — mindig parlamentáris kifejezés és megjegyzés lesz, ha valaki azt mondja : mózesmadzag. Ennyit akartam csak megjegyezni. Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Nagy Emil képviselőtársam azt mondotta, hogy az adójavaslatokkal nem kellene általánosságban foglalkozni, és mégis annyira foglalkozott velük általánosságban, hogy felsorolta az összes volt pénzügyministerek neveit, részleteiben pedig olyan javaslatokat tett, amelyek csakugyan nem mások, mint toldozások és foldozások. Mert hiszen abból a nagy általános szempontból kell megítélni minden törvényjavaslatot, amelybe beleilleszkedik; abból a szempontból kell megítélni, vájjon milyen lesz a hatása, mennyit hat bizonyos gazdasági tényezőkre, mennyit hat szociális viszonylatokban és vájjon ez a hatás olyan lesz-e, hogy az ország közgazdaságát, az ország fejlődését előmozdítja, igen, vagy nem? En épen ebből a szempontból kívánom a kérdést tárgyalni. Szerintem az adópolitika kiindulásának kettős alapja lehet. Az egyik az, hogy az adózás, az egész politika az ország közgazdasági életének fejlődését szolgálja, a másik pedig az, hogy igazságos legyen. Ez olyan két szempont, amelyeket nem lehet figyelmen kivül hagyni. Ha ezt a két szempontot vizsgáljuk, akkor egészen széles alapon, az ország közgazdasági és szociális viszonyain keresztül kell vizsgálnunk az adózás rendszerét is, mert hiszen kétségtelen, hogy az adózás igen lényeges befolyással van a szociális viszonyokra, s az egész közgazdasági életre. Ha ezt a szempontot vesszük, ha a legközelebb fekvő, erre vonatkozó tényt akarjuk konstatálni, talán nem kellene másra rámutatni, mint Hegedűs Lóránt pénzügyi politikájára, arra t. L, hogy Hegedűs pénzügyi politikája teljesen izolálva volt az ország közgazdaságától, az ország általános szociális viszonyaitól. 0 egyedül csinált politikát és talán ugyan abban a kormányban más közgazdasági ministerek egészen más politikát csináltak, mint Hegedűs. Épen ezzel magyarázható meg az, hogy az ő pénzügyi politikája csődöt mondott, hogy az ő pénzügyi politikájának egészen más következménye lett, mint amit tőle vártak. Ha azonban az adózás rendszerét általában az ország közgazdasági viszonyai szempontjából akarjuk vizsgálni és azt akarjuk látni, hogy ez az adózás mennyiben hathat az ország fejlődésére és mennyiben gátolhatja az ország fejlődését, akkor át kell vizsgálnunk azt az adózási rendszert, amely nálunk az idők folyamán, a magyar történelem folyamán kialakult. Annál is inkább kell ezt szem előtt tartani és ebből a nézőpontból mérlegelni az egész adópolitikát, mert hiszen lehetséges, hogy egy államban, aminthogy igy is van, bizonyos gazdasági ágakat, bizonyos termelési ágakat támogatni kell, szemben bizonyos más termelési ágakkal, amelyek már hosszú támogatást élveztek, de amelyeket ez a támogatás nem fejlesztett oda, ahova akarták fejleszteni. így azután, ha vizsgáljuk a multat, feltétlenül rá fogunk jönni arra, hogy melyek azok a gazdasági tényezők, amelyeket az adó utján is kényszeríteni kell bizonyos belterjesebb, tökéletesebb gazdálkodási módszerre, mert hiszen már bebizonyult az, hogy vannak ebben az országban gazdasági erők és tényezők, amelyek kiváltságos jogaiknál, kiváltságos helyzetüknél fogva sem töltötték be azt a szerepet, nem gyakoroltak az ország közgazdasági életének fejlődésére olyan hatást, amelyet tőlük joggal várunk Az adópolitika Magyarországon eddig mindig egyoldalú volt, az adópolitikát mindig annak az osztálynak érdekében csinálták és hajtották végre, mindig az élvezte az adókedvezményeket, amely osztály legjobban birtokolta az államot, amely a hatalomnak leginkább birtokában volt. A magyar történelem idevonatkozó adatai súlyo-
