Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. beszélendő módon — talán egy takarékossági bizottság, (Élénk helyeslés.) amelynek feladata lesz végigmenni ennek a költségvetésnek minden tételén (Elénk helyeslés.) és megállapítani, melyek azok az intézkedések vagy költségek, amelyek az állam adott pénzügyi helyzetével, jelenlegi viszonyainkkal meg nem egyeztethetők. (Helyeslés.) Ugron Gábor: Két évvel ezelőtt indítványoztam. Kállay Tibor pénzügyminister : A nemzetgyűlés minden tagjának szives támogatását kérem arra nézve, hogy mellőzzünk ezekből a kiadásokból, ezekből a költségekből minden olyan tételt, amelyek adott viszonyainknak meg nem felelnek. (Altalános helyeslés.) Különösen kérem erre Gaal Gí-aston t. képviselőtársamat, mert ha olyan energiát, olyan törekvést fog kifejteni a kiadások leszorítása tekintetében, mint aminőt tud kifejtem a bevételek leszorítását illetőleg, az államra ez nagyobb haszonnal fog járni és mindenesetre kiváló eredményt fog elérni, mert bizonyos, hogy ezen a téren nem állunk majd egymással szemben. Kétségtelen azonban, hogy bármennyire redukáljuk is kiadásainkat, bármennyi tételt töröljünk is mint feleslegeset, a kiadásoknak mégis igen nagy összege fog megmaradni, amelyeknek fedezetéről a jelenlegi helyzetben az adott bevételekkel gondoskodni nem vagyunk képesek. Feltétlenül szükséges tehát a másik oldalon a bevételek fokozásáról is gondoskodni. Ha pedig a bevételek fokozásáról van szó, azt hiszem, kétségtelen, hogy elsősorban egyenesadó-rendszerünk kiépítéséhez, reformálásához kell nyúlnunk. E feladatra vállalkoztam és ezt óhajtottam megoldani egy egységes koncepció keretében, amely egységes reformnak első részlete az a négy törvényjavaslat, amely ezidőszerint a t. Ház előtt fekszik. Ezt követőleg már őszszel benyújtani óhajtanék egy törvényjavaslatot a jövedelemadó egyes rendelkezéseinek módosítására nézve, amelyek különösen a skálának a megállapítására és azoknak a kívánalmaknak a kifejezésre juttatására szolgálnának, amelyek a létminimum, a progresszió, a fokozott adóztatás erőteljesebb kifejezésre juttatását célozzák. (Helyeslés.) Ugyancsak akkor kívánok benyújtani egy törvényjavaslatot a községi háztartások rendezéséről, mely községi háztartások rendezésének kérdése eddigelé mostohán kezeltetett, amennyiben nem kapcsoltatott be szervesen egy adóreformba sem, holott kétségtelen, hogy ha megfelelő adóreformot, ha az arányos és egyforma adóztatás elvét akarjuk érvényesíteni, figyelmünket okvetlenül ki kell terjesztenünk a községi adóztatás kérdésére is. (TJgy van! TJgy van!) Harmadiknak fog csatlakozni ezekhez a javaslatokhoz az adókezelésről szóló törvényjavaslat, mely leszűrve mindazokat a szabályokat, amelyek az előbb Emiltett megalkotandó törvényekben foglaltatnak, bizonyos uj rendszert, iví szeptember hó 12-én, kedden. Mi illetve a szükséges módosításokat viszi keresztül abban a szabályzatban, abban a rendszerben} mely ezidőszerint fennáll. Ha most a szpbáriforgó reform alapelveit nézzük és ezekre nézve vitázunk, ugy azt látjuk, hogy az alapelvekbén. elméletileg, nagy általánosságban mindig egyetértünk. Mindenki megegyezik abban, hogy az adótörvényeknek egyszerűeknek és könnyen végrehajthatóknak kell lenniök, hogy azoknak kiadós hozamot kell biztosítaniuk, hogy azoknál szükséges az arányosság és az igazságosság kívánalmait kifejezésre juttatni, ami egyben megkívánja a progressziót is, Ha azonban a gyakorlati érvényesítés terére lépünk, ugy azt látjuk, hogy itt már igen nagyok köztünk a nézeteltérések, hogy azokat a közösen elfogadott és helyeseknek elismert elveket az adótörvényekben és szabályokban hogyan juttassuk kifejezésre. Ezt látjuk ezeknél a javaslatoknál is. Ami mindenekelőtt a progresszió kérdését illeti, amely annyit képezte itt vita tárgyát, reá kívánok mutatni, arra, hogy egy egységes rendszerben, egy egységes koncepcióban nem az a fontos, hogy annak minden egyes törvényjavaslatában vagy a törvényjavaslatok minden egyes szakaszában benne legyen ez a szó, hogy »progresszió«. A célt akarjuk elérni és biztosítani, a progresszív megadóztatást, és az erre vonatkozó rendelkezéseket ugy kell konstruálnunk, hogy ennek az elvnek az érvényesülését a valóságban megfelelően biztosithassuk. Ezt megtesszük; megtesszük ugy, hogy a jövedelemadó-törvényben lefektetjük a vonatkozó szabályt, tehát ott, ahol egyes gazdasági alanyok egész személyiségének, egész exisztenciájának az elbírálásáról van szó, de nem operálunk ezzel a fogalommal ott, ahol az csak zavarra, nehézségekre vezetne, és ahol végeredményben ugyanazt a célt csak kerülő utón biztosítaná, — mert hiszen kétségtelen, hogy ha ezekben a törvényekben mindenáron és inkább a hatás, a külső szin kedvéért ezzel a fogalommal operálunk, akkor a jövedelemadót kellene megfelelően módosítani, hogy ugyanazt a célt, ugyanazt az eredményt biztosítsuk, amelyet így egy egységes szerves rendezés mellett megfelelő helyen való intézkedéssel fogunk elérni. Mindannak dacára, hogy ez kétségtelenül fennáll, igyekszem a magam részéről megfelelni az elhangzott különböző kívánalmaknak ebben a tekintetben is ott, ahol megadja arra a lehetőséget valamely olyan más céllal való összekapcsolódás, amelynek biztosítása szintén igen fontos állami érdeket képez. Itt elsősorban a földadóról kell szólnom. A javaslat eredeti rendelkezésében is már, amint az a pénzügyi bizottság által megállapittatott, benne foglaltatik, hogy bizonyos kedvezmények engedélyeztetnek azoknak, akik előre fizetik be adójukat. Ezt a kedvezményt a kisembereknél, a kisgazdáknál az elhangzott kívánalmakhoz képest fokozni kívánom, úgyhogy 50 K 21*