Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

'À nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. 15 De most, a hallottak és történtek után, szóval, kisgazdapártbeli társaimnak felszólalásai után ki kell hogy jelentsem itt, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezeket a boniíikációkat összegszerűen elégteleneknek tartom, Kovács-Nagy Sándor: Feljebb kell emelni! Nagy Emil : Számokat nem mondok, mert nem akarok a pénzügyminister úrral nyilvános ülésen az alkudozás terére lépni — ezt majd elintézzük később, a részletek során — kijelentem azonban, bogy most már én magam sem érem be a 25 és a 15%-kal, hanem a kisebb embereknél jelentékenyen többet kérek — mondjuk 40%, 30% és 20% kedvezményt, — és kérem ennek a kedvezménynek a fenti fokozatok szerinti kiterjesztését a 200 koronáig menő kataszteri tiszta jövedelemre is. így beleesnek ebbe voltaképen mindazok a kisgazda elemek, amelyek ezen törvény által meglehetős erősen érintetnek. Ha ez az én javaslatom keresztülmegy, akkor merem állítani, t. Nemzetgyűlés, hogy ebben lesz akkora progresszió, hogy azt büszkén és nyugodt lélekkel a választóközönség elé tárhatja minden képviselőtársam. Mert legyünk tisztában azzal, hogy, ugyebár más az, általánosságban egy jelszó-politikát folytatni, ha valaki tudja azt, hogy valami Ígéretet nem kell beváltani, vagy legalább nem hiszi, hogy ígérete beváltására valaha is sor kerülhetne. A progresszív adót is már régen beledobták a közvéleménybe, mint egy szép politikai jelszót, anélkül, hogy annak a földadónál való későbbeni realizálási lehetőségét valaki is meggondolta volna, hogy tűnődött volna rajta, vájjon egyáltalában keresztül lehet-e vinni a földadónál a progresszivitást? Czettler Jenő t. barátom, hiszen ő rettenenetesen tudományos ember, (Derültség.) kifejtette szépen — és vele még csak konkurrenciába sem merek bocsátkozni — hogy a földadónál a progresszivitást megcsinálni nem lehet. Hiszen ennek egészen evidensek az okai. Nem mondok mást, csak azt, hogy tudok egy uradalmat, ahol 40.000 hold van apró, piciny kisbérlők kezén. Az adót ők fizetik. Hogyan lesz itt keresztülvive a progresszivitás? Teljes lehetetlenség. Azért a földadónál progresszivitást hirdető t. barátaimmal szembe kell azt nyíltan hangsúlyoznom — főleg Szijj Bálinthoz ós többi igen t. képviselőtársaimhoz intézem e sorokat, — azzal meg kell békülni, hogy a rági szép világban hangoztatott gyönyörű jelszavakat mint reális kormányzó párt egészen szórói-szóra nem tudjuk beváltani... Szijj Bálint : Nem jelszavakból éltünk ! Nagy Emil : . . . ellenben törekednünk kell arra, hogy tisztességes, becsületes szándékkal javítsunk, tegyünk meg annyit a progresszivitás terén, amennyi nem ellenkezik magával a földadó intézményével. Kováts-Nagy Sándor: Mi is csak annyit kértünk ! Nagy Emil : Énszerintem, ha beleegyezik a kormány abba, hogy az általam proponált boniíikáció, kedvezmény kitágitassék ugy, hogy az igazán érezhetővé váljék a kisebb exisztenciákra, ezzel becsületesen megfeleltünk a progresszivitás azon fogalmának, amelyet mint kormányzópárt vállalunk és keresztülvinnünk lehetséges. Látom azt a szociáldemokratáknál is, hogy amit ők ma propaganda útjaikon beszélnek, azt mind ugy sem tudnák megcsinálni. Ha arra volnának utasítva, hogy »csináljatok valamit«, tudjuk, mi következnék. Láttuk az oroszországi példánál, hogy jól megcsinálták az ország boldogulását. Más az, valamit propagálni, más az, valamit hirdetni, amikor az még jelszó és más az, okszerűen megvalósítani, amikor rákerül a sor a reális politikára. Ezért akartam önöket t. kedves képviselőtársaim az irányban megnyugtatni, hogy amennyiben a kormány ezt a boniűkációt kiterjeszti megfelelő fogható alakban és méretekben, még pedig kezdve 40%-al, akkor ebben benn van annyi progresszivitás, amennyit egy reális kormányzópárt megcsinálhat, igenis benne van. (Egy hang a jobboldalról. Csak est akarjuk!) Benne van azonban olyan alakban, hogy ennek egyúttal népnevelő hatása is lesz, még pedig oly értelemben, hogy erősen meg fog csökkeni a végrehajtások száma. Mert ha az a jegyző kihirdeti, hogy az ötven kataszteri holdon aluli kisember, ha előre kifizeti adóját, 40% elengedést már előre megkaphat, akkor igenis tökkel ütött ember volna az, aki mindenféle eszközzel nem törekednék arra, hogy 40—30% engedmény esetén adóját előre lefizesse az egész évre. Mi történik? Ha momentán nincs pénze, ott van az OKH, ott vannak a népies intézmények, adhatnak neki kölcsönt erre a célra. Merem állítani azt, hogy ez a jelentékeny kedvezmény nagy népnevelő hatást vált majd ki ; nemcsak a progresszivitás intézményének tettünk ezzel eleget, hanem a magyar népet neveltük is egyúttal, amellett pedig erősebben csökkentettük a végrehajtásokat, ami nagy népies érdek. Merem azt állítani, t. Ház, hogy amit a pénzügyminister ur ebben az engedményben kiad, azt végrehajtási költségekben, végrehajtási fizetésben megspórolhatja és más produktívabb pénzügyi ágakra fordíthatja a végrehajtókat. Mert az kétségtelen, hogy ekkora kedvezménynél mindenki már az ősszel le fogja fizetni az adóját. Itt azonban, t. Nemzetgyűlés, a percent felemelésén felül nekem megint van egy másik módosításom, amelyet már közöltem a minister úrral is; nem hiszem, hogy ez ellenkeznék az ő felfogásával. Ez pedig az, hogy szeptember végéig, mint ahogy javaslatom nyomán kontemplálja ezt ez a törvényjavaslat, némileg kevés ez a kedvezmény számára engedett idő, mert ha azt mondják, hogy az első költségvetési negyedévben