Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

Í?6 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. sától, de erkölcsi, etikai szempontból szükségesnek tartom. . . Meskó Zoltán : Bizza rám a pénzügyminister ur csak egy hétre ! B. Prónay György : Épen igy birjuk a pénzügyminíster ur igéretét arra is, hogy a községek háztartása rendezésére törvényjavaslatot fog készíteni. Horváth Zoltán: Már 1912 óta ígérik! Propper Sándor : És a virilizmus eltörlését ! B. Prónay György : Szükségesnek tartom ezt azért, mert az adójavaslatokat illetőleg nekem ad personam legtöbb aggályom a kereseti adó ellen van és a kereseti adó által létesített aránytalanságokat és igazságtalanságokat csakis a községi háztartásról szóló javaslat benyújtásával lehet ellensúlyozni. Szükségesnek tartom továbbá a tőzsdének is más formában és erősebb mértékben való megadóztatását. Abszolúte nem félek attól, hogy ha a tőzsdét súlyosabban megadóztatják, ennek mélyreható közgazdasági konzekvenciái lesznek. Olyan óriási forgalom mellett, amelyet a tőzsdén lebonyolítanak, tulajdonképen nevetségesen kicsi az a tőzsdei adó. Ausztriában is, amikor behozták a tőzsdének erősebb megadóztatását, az az aggodalom merült fel, hogy kihatással lesz az egész közgazdasági életre. De mit látunk? Épen olyan vigan folyik ott a játék, és ma is percek alatt vagyonok keletkeznek, más percek alatt pedig eltűnnek. A tőzsde megadóztatása rendkívül fontos, az állami bevételeket ezáltal nagyon lehetne fokozni, és ott, ahol a forgalom csak bizonyos időszakban 188 milliárd, annak csak egypercentes megadóztatása már két milliárdot jelent az állam részére, A jövedelmi adónak nem ezen adójavaslatokkal egyszerre való benyújtása, a háborús vagyonúknak nem kellő időben való megadóztatása, a községi háztartásról szóló törvényjavaslatnak nem jelenleg való tárgyalása, a tőzsdének nem megfelelő mértékben való megadóztatása, szóval késedelmes megadóztatása mindannak, ami az agrár érdekeknek nem kedvez, Budapest bizonyos társadalmi érdekeinek azonban kedvez, és különösen a sajtónak az a minden mértékben elitélendő kampanja, amelyben minduntalan azt állítja, hogy a földbirtokos nem teljesiti és nem teljesítette adófizető kötelességét, teremtették meg azt az atmoszférát, amelyben lefolyt augusztus 19-én a gazdagyülés. Csak egészen röviden akarok megemlékezni erről a gazdagyülésről, mert itt — ha jól tudom — Dénes István képviselőtársam azt állította, hogy a gazdagyülést az egységespárti képviselők rendezték és inszcenálták. (Mozgás.) Nem mintha ennek a kijelentésnek túlnagy komolyságot tulajdonítanék, hanem főleg azért akarok Dénes képviselőtársamnak erre a kijelentésére reflektálni, mert ha mi künn a gasdagyülést inszcenáljuk, itt benn pedig az adójavaslatok mellett foglalunk állást, ezt erkölcsi szempontból kritika tárgyává lehetne tenni, és ha ez a tétel állana, akkor mi kétszínű játékot játszanánk. En az adőjavaslatokkal szemben elejétől fogva azt az álláspontot képviseltem, hogy a földadó ilyen formában a jövedelmi adó revíziója nélkül elviselhetetlen. Ha jól tudom, ezt az álláspontot képviselték Szily Tamás és Hoyos Miksa gr. képviselőtársaim is. B,észt vettünk az előkészítő gyűlésen és ott ennek a nézetünknek adtunk kifejezést. Mihelyt azonban a pénzügyminister ur igéretét birtuk, sőt erre vonatkozólag a törvényben megfelelő intézkedés történt, aggályaink nagy része eloszlott és ennek folytán mi azt a gazdagyülést és az ottani hangulatot nem inszcenáltuk. Nagyon jól tudom, hogy kik inszcenálták azt és merem állítani, hogy ott igenis nagy számban voltak egységespárti képviselők, de voltak ellenzéki képviselők és azt is merem mondani, hogy az ellenzéki képviselők kerületeiből jöttek föl a választók nagy tömegben. Ennek folytán azt, hogy ott nézetem szerint nem szerencsés hangulat keletkezett, nem lehetett az egységespárti képviselők rovására irni. ( TJgy van ! jobb felől.) E néhány általános megjegyzés után áttérek az adójavaslat részletes kritikájára, elsősorban a földadójavaslatra. Itt mindenekelőtt a buzavalutával akarok egészen röviden foglalkozni. Meg akarom említeni, hogy a buzavalutát sokan aggályosnak tartják a következő okoknál fogva: mert minél rosszabb a termés, annál súlyosabb lesz az adó, aggályosnak tartják azért, mert az ármegállapítás a tőzsdétől van függővé téve, a tőzsdén pedig a játékszenvedély mindig erősen uralkodott; a gazdák ki vannak téve a tőzsdejátékosok kénye-kedvének a búzaárra a kormány kiviteli politikája után. Sokan kifogásolják azt, hogy a tarifális különbségeket a buzavalutánál nem lehet tekintetbe venni, továbbá hogy a buzavaluta a költségvetést bizonytalanná teszi, hogy egy termelési cikket nem lehet értékmérőnek elfogadni és mindezen okoknál fogva a buzavalutát rossznak találják. En nagyon helyeslem és a magam részéről melegen pártfogolom Nagy Emil képviselőtársamnak azt az eszméjét, hogy a búza árát a tőzsdei ártól emancipálni akarja és egy átlagos búzaárat akar megállapítani, amely ármegállapítás a pénzügyi tanács feladata lenne. Igazat kell neki adnom abban, hogy ha sikerül ezt a módosítást keresztülvinni, ezáltal kihúzzuk az adó javaslatok méregfogat és ha a kigyónak ez a méregfoga ki van húzva, azt hiszem, a kigyó is meg fog szelídülni. Igazat kell adnom abban, hogy ilyen súlyos adónál az ínséges és rossz éveket, a rossz termést, amely esetleg csak parciális, tekintetbe kell venni és ugy tudom, hogy ez "elől a módosítás elől a pénzügyminister sem zárkózik el. Ha mi a pénzügyi tanácsra bizzuk a búza árának megállapítását és nem tesszük ' kötelezővé a pénzügyi tanácsra nézve, hogy az ár-