Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. év egyáltalában nem adóztak, pedig erkölcstelen, immorális módon szereztettek. Ha a pénzügyroimster ur pl. azt mondta ve Ina, bogy először az erre vonatkezó törvényjavaslatot terjeszti be és utána annak a hézagnak pótlására, amely az államháztartásban még mutatkozik, kell még az a 9.8 milliárd, amelyet a mostani törvényjavaslatból akar megfogni, abban az esetben a legnagyobb örömmel álltunk vclna oda,, a magam részéről is odaálltam volna és megszavaztam, vclna azt a törvény]avaslatotf Tiltakozom azonban a serrend ellen, mert ami g azokrak vagyonai, földbirtokai, akik 1914. évi augusztustól kezdve, mialatt a magyar nemzet fiai véreztek és szenvedtek a frontokon, óriási vagyonokat halmoztak össze az országban, kellőleg megadóztatva nincsenek, addig nekem erkölcsi és becsületbeli kötelességem védeni az erszág földmivelő lakosságának százezreit és millióit. Kállay Tibor pénzügyminister: Nem akarja őket senki sem bántani. Kiss Menyhért: Ezek a javaslatok azonban mégis olyanok, amelyek feltétlenül a földmivelő lakosság hántását jelentik, mert hiszen hiába teszem, a legszebb megnyugtató kijelentéseket és népbcldcgitó Ígéreteket, hiába mondom, a legszebb szavakat vagy képeket, ha a cselekedeteim mást mondanak! Az embert, a prlitikust mindig a cselekedetei után kell megítélni, nem pedig a beszédei után. A vita foíyamán felmerült még egy másik gondolat, amelyet nem. lehet eléggé hangsúlyozni. Az t. i., hogy még mindig előtte állunk egy nagy érvágásnak, amelyet az entente fog végezni az erszág pénzügyi helyzetén és pénzügyein. T. i. még mindig nem. tudjuk azt, hogy mi van a reparációval. A mult évben is többször hangoztatták a minister urak, hegy az entente lemondott a reparációról és volt olyan felfogás is, hogy amit Magyarország kártalanítás címén köteles fizetni, azt a nagy-entente Olaszországnak engedte át, Olaszország pedig tekintettel arra, hogy a jövő politikáját Magyarország felé orientálja, ezt a kártérítést el fogja engedni. Azután azonban az történt, hogy nagyobb mennyiségű állatállományunkat elvitték innen és mégis csak ráléptek a reparáeió terére, amit itt nagyon sokan tagadásba vettek. Kérdés, hogy mi fog történni a közel jövőben, nem feg-é újból előállani a nagy-entente és a kis-entente, Benes ur és nem fegja-e azt mondani, hogy Magyarországon már konszolidált állapotok kezdődnek, az államháztartás már rendbe kezd jönni, tehát az erszág olyan gazdasági helyzetben van, hogy képes fizetni ezeket a kártérítéseket. Ebből a szempontból is kifogásolom azt, hogy mi olyan nagyon erős irammal törekszünk a gazdasági és pénzügyi konszolidáció felé. Egy másik szempont pedig, amelyet fájdalmasan nélkülözök ebben a törvényjavaslatban az, hogy évtizedek óta hangoztatják Magyarországon és a sajtóban is állandóan kifejezést is adtak 4 szeptember hő 7-én, csütörtökön. 167 annak, hogy meg kell állapítani a létminimumot és meg kell menteni a kis-egzisztenciákat, és ez még sem történik meg. Ha Angliában a családi tűzhely védelmére törvényt tudtak hozni, akkor szükséges, hogy törvény gondoskodjék nálunk is azokról a földmives családokról és munkáscsaládokról is, amelyek igazán csak dolgoznak, de a földi javakból oly keveset szereztek, hogy nem tudják a terheket viselni, de megérdemlik, hogy az államhatalom a maga egész erejével támogassa őket. Most kitűnő alkalma nyilt volna a pénzügyminister urnák arra, hogy a létminimumot megállapítsa. ' Az előttem felszólalt szónokok közül nagyon sokan emlegették, hogy a létminimum határa a konvenciós cselédek szerzési képessége, vagy vagyoni állapota legyen. Akár ezt fogadja el a pénzügyminister ur, akár tovább megy a létminimum határának megállapításánál, mindenesetre nagy bizonyítékát adná, ezzel szociális érzékének, demokratikus gondolkozásának és nagy szolgálatot tenne a magyar fajpolitikai szempontoknak is és annak a magyar népnek, amelyből ő is való. Ez azonban hiányzik a törvényjavaslatból, mert a kilogrammok száma régi aranyvalutás koronák után mindjárt egy-két holdnál kezdődik és ugy folytatódik tovább, nincs tekintettel sem a teljesen nincstelenekre, vagy kisbirtokosokra, sem a túlnagy birtokosokra, pedig erre feltétlenül tekintettel kellene lennie, mert a nyugati adótudomány mivelői valamennyien megállapították már, hogy egy adórendszer csak akkor igazságos, ha a teherviselőképességhez van arányítva. Mikor azonban Magyarországon még mindig vannak 400.000 holdnál nagyobb birtokok is, és sok 10.000 holdtól felfelé emelkedő birtok, még ha a sokat hánytorgatott Fertő-tavat is hozzászámítjuk, ezek még mindig inkább tudnak aelót fizetni, mint a kis- és törpebirtokosok, az 1—2—3— 4 holdig terjedő kisbirtokok. A kormány valóban jobban tette volna, ha, amint gróf Teleki Tibor t. képviselőtársam most emliti, a jövedelemadó alapján eszközöltetné a kivetést, mert tagadhatatlan, hogy a jövedelemadó az az igazságos adónem, ahol a munka is számításba jön. Ebben valamennyien meg tudnánk nyugodni, ámde a jövedelemadó is, jóllehet már rég kilátásba helyezték, még mindig késik, még mindig nem tartunk ott, hogy azt tárgyalhatnék. A földadótörvényjavaslatokban semmi gondoskodás nem történik arra vonatkozólag, hogy a nagybirtok nagyobb mértékben adózzék, mint a kisbirtok, és az egészen kisbirtokok kivétessenek az adózás alól. B. Prónay György : Megvan az 1920/23. te, csak revízióra szorul. Ott megvan a progresszió. Kiss Menyhért : Mindenesetre szükséges volna, hogy a minister ur a jövedelemadóra vonatkozólag törvényjavaslatot nyújtson be, amely tökéletesen kifejlődött adónem lenne és amelyben az egész közvélemény meg tudna nyugodni. Hibásnak tartom a törvényjavaslatot azért is, mert, amint már az unalomig kifogásolták, a kataszteri tiszta jövedelem megállapítása, amint az annak idején