Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. 11 a legsürgősebb teendő, amit minden eszközzel meg kell ragadni, a kormánynak legsürgősebb teendője, hogy munkaalkalmat teremtsen, hogy minden ember találja meg ebben az országban munkája után a tisztességes kenyerét. Azok a bizonyos nyomorenyhitő akciók, mondhatom, csak kisméretű dolgok s azokat részemről nem is nagyon helyeslem, mert egyrészt esetleg munkanélküliségre vezetnek, másrészt pedig bizony csak alig-alig nyújthatnak valamit, mert annak, aki 30 napig koplal, mindegy, hogy 29 napig, vagy 30 napig kell-e nélkülöznie. Ezért nincs sürgősebb teendő, mint az, hogy munkaalkalmat kell teremteni minden áron és minden eszközzel. Mert minden bajnak a munkaalkalom hiánya az oka. Ha drágaság van is, de megvan a munkásnak a keresete, akkor ezek a bizonyos sztrájkok és munkásmozgalmak nem fordulnak elő. A másik dolog, amire a kormánynak ebből az összegből bizonyos részt fordítania kell, a többtermelés előmozdítása. Mindenki a többtermelésről beszél s mégis azt látjuk, hogy a kormány részéről ebben az irányban egyetlenegy lépés sem történik. A gazdák le vannak rongyolódva s gazdasági eszközük s műtrágya hiányában nem tudják kellőkép művelni földjeiket. A kormánynak tehát minden eszközt meg kell ragadnia arra, hogy ezt a több termelést minél jobban, minél erősebben és minél hamarabb előmozdítsa, hogy a gazdák ezeket a terheket fedezni tudják. A harmadik dolog, amelyről a kormánynak megfeledkeznie nem szabad, a tisztviselői kérdés rendezése, vagyis a megmaradt tisztviselők tisztességes megfizetése, jutalmazása. Ez a kérdés tényleg már odáig jutott, hogy ma már a tisztviselőket nem lehet biztatni, nem lehet az ő hazafiságukra appellálni, mert ők ma már tényleg az utolsó pontnál állanak. Az utolsó játékot, az utolsó ékszert is eladták már, s magam láttam, hogy törvényszéki bíráknak el kell menni igénybevenni szívességeket akkor, amikor nem tudják fizetésükből szükségleteiket fedezni és megélhetésüket biztosítani. Drozdy Győző : Micsoda fiókparlament az ott ? Ugy látszik, Kun a P. Andrást nem érdekli a földadó. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Cserti József; Hallottam, biztos tudomásom van róla, hogy törvényszéki bíráknak kell bérlők szívességét igénybevenniök. Idáig jutottunk már. Arról nem is szólok, hogy a többi tisztviselők már hol állanak, sőt már szomorúan látom, hogy az a bizonyos megvesztegetés orosz mintára nálunk is kezd lábra kapni, s ha ezt a tisztviselői osztályt elveszítjük, azt az ország pótolni nem tudja. Látjuk, hogy ilyen jelenségek nap-nap után ismétlődnek meg. Láttam csendőrörsöket kenyér nélkül, akik már a hónap közepén kifogytak a kenyérből, ugy, hogy a szomszédba kellett menniök kölcsön kérni. A legnagyobb elégületlensá get lehet tehát mindenütt tapasztalni. Ennélfogva a kormánynak oda kell hatnia, hogy a legelső összegből, amely rendelkezésére áll, a tisztviselőket jutalmazza, ha nem is fényesen, de ugy, hogy* azután a kormány tisztességes munkát várhasson tőlük. Drozdy Győző: A jegyzőket megjutalmazta ! Cserti József: Lesz még szó erről a vesztegetésről. Az előttem szóló t. képviselőtársam zárszavaival akarom én is befejezni beszédemet, csak azzal a különbséggel, hogy

/ én a törvényjavaslatot nem fogadom el. Én sem vagyok hajlandó addig semmiféle törvényjavaslatot megszavazni, amíg a kormány be nem terjeszti a háborúban szerzett vagyonok megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot. Mit látunk e tekintetben külföldön ? Látjuk, hogy Németországban már régen törvényt hoztak arra, hogy azoknak a vagyonát, akik a háború alatt odahaza vagyont gyűjtöttek, adó címén 80%-ig elvették. Nagyon helyes, méltányos és igazságos adó ez. Mi ezt már évek óta sürgetjük s azt látjuk, hogy ezek a háborúban szerzett vagyonok lassan-lassan kiszaladnak az országból. Ha a kormány megtalálja a földet, miért nem találja meg a háborúban szerzett milliókat is? Méltóztassék ezeket az emiitett sürgős helyekre és fizetnivalókra fordítani! Meg akarom még említeni azt is, hogy, ha arról van szó, hogy ilyen teherrel sújtsuk az adófizető polgárokat, akkor ez olyan gyorsan megy végbe, sőt visszamenő hatállyal lép életbe. Ugyanakkor pedig, amikor künn azok a százezrek várnak valami eredményt, vagy legalább egy kis földhöz akarnak jutni a vagyonváltságból, a kormány ezt szinte szándékosan huzza... (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Cserti József : ... s egyáltalában ugy néz ki az egész helyzet, mintha ennek a vagyonváltságnak természetben való leadásáról szó sem lenne többé. Eel akarom hivni a kormánynak a figyelmét arra, hogy a vagyonváltságot egyszer már a nagybirtokosoktól is szedje be s az abból befolyó nagyobb összeget fordítsa rendeltetési céljára. A háborúban szerzett vagyonok megadóztatásáról pedig minél előbb hozzon ide törvényjavaslatot, mert addig én semmiféle törvényjavaslatot nem vagyok hajlandó elfogadni. Bár én az előttünk fekvő törvényjavaslatról ugyanazt mondottam, mint t. képviselőtársaim a túloldalról, mégis azzal a különbséggel fejezem be beszédemet, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a haloldalon.) Bessenyey Zenó: Szóval senki sem következetes ! Neked' ide kellene jönni. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! Adókérdéél tulajdonképen nem is igen volna szabad