Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. gitó törvény szakaszaiba ütköző bűncselekményt el ne kövessen? 4. Hajlandó-e a minister ur intézkedni abban az irányban, hogy a razziázásnak a kereskedőket megszégyenítő formái véget érjenek és az előzetes eljárás folyamán a kereskedők az eljárás megindításának meggyalázó következményétől mentesittessenek ?« Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani. Walkó Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az árdrágitási kérdésekkel az 1920. évi XV. tcikk foglalkozik. Ez a törvénycikk állapitja meg azt, hogy ezeknek a kérdéseknek eldöntése külön bíróság elé tartozik, amely biróság függetlenül jár el. Én tehát a kérdésnek ezzel a részével nem is kívánok bővebben foglalkozni. Egészen röviden csak két szempontból fogok a kormány részéről választ adni. Az egyik kérdés az, hogy indokolt volt-e, hogy az 1920. évi XV. tcikk végrehajtásáról most gondoskodjék a kormány. Az 1920. évi XV. törvénycikk t. i. hatályba lépett, de végrehajtásáról egy ideig nem történt teljes mértékben gondoskodás, t. i. azok a külön bíróságok, amelyekről itt szó van, nem alakíttattak meg. Ezeknek megalakítása most történt meg. Annak indoka, hogy ennek a törvénynek végrehajtásáról most gondoskodtunk, megadatik abban, hogy teljesen változó gazdasági helyzet van ezidőszerint és épen ilyen teljesen változó gazdasági helyzetben van különös fontossága annak, hogy ilyen törvények alapján a megfelelő bíróságok megfelelően működjenek. A másik szempont, amelyből válaszolni kívánok, törvény végrehajtásával kapcsolatos. Azt hiszem, hogy a kormánynak feladata az, hogy elősegítse, hogy a végrehajtás célravezető legyen. Ahhoz, hogy a végrehajtás célravezető legyen, tényleg van szükség bizonyos intézkedésekre. En nem hiszem azt, hogy célszerű lenne akár beszerzési árnak, akár utánpótlási árnak megállapítása. Azt hiszem, hogy legjobban célravezet az, ha bizonyos irányárak állapittatnak meg, amelyek nem maximális árak, de mégis bizonyos mértékig irányadóul szolgálnak. Ha a kereskedő ezen irányárnál magasabb árat állapit meg, viseli ennek következményeit, kiteszi magát annak, hogy őt ezért felelősségre fogják vonni. A két nappal ezelőtt megjelent hivatalos lap tartalmaz is egy jegyzéket ilyen irányárakról. Ezeket szándékozunk a jövőben kiépíteni. Azt gondoljuk, hogy aránylag rövid időközökben fogunk ilyen irányárakat megjelentetni és az intenció az, hogy minden alkalommal minél többre vonatkozzék az irányárak megállapitása. Azt hisszük, hogy ez be is fog válni, de természetesen egyikünk sem tudja az ilyen ügyekben előre megmondani azt, hogy valamilyen szisztéma tökéletes-e vagy sem. Ami már most a szakértők alkalmazásának kérdését illeti, a dolog ugy van, hogy tenyéri szeptember hó 6-án, szerdán. 157 leg nagy jelentősége van annak, hogy megfelelő szakértők álljanak rendelkezésre. Ebben az irányban az lesz az igyekezetünk, hogy a jövőben ez meglegyen. Azt hiszem, hogy nem szükséges bővebben kitérnem a kérdésre, különösen most az előrehaladott időben. Kérem, hogy a választ tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kivan válaszolni a képviselő ur? Fábián Béla: T- Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy a minister urnák kijelentéseiből azt látom, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni óhajt és maga is látja, hogy itt orvoslandó sérelmek vannak és az orvoslást ígéri is, a választ tisztelettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést : Tudomásul méltóztatik-e venni a kereskedelemügyminister ur válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul vette. Következik ? Petrovits György jegyző: Dénes István! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladott volta dacára is megtartom az interpellációmat. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Ennek az az oka, hogy az ország minden részéből kapok leveleket a földmunkásoktól (Zaj a jobboldalon.) és így kénytelen vagyok ismételten felhivni az igen t. földmivelesügyi minister ur figyelmét erre a kérdésre, bár nem hozzá intézem az interpellációmat, mivel a múltkor kijelentette, hogy ez a kérdés nem rá tartozik. Valakire azonban mégis csak tartoznia kell ennek a kormány tagjai közül s ezért az összkormányhoz intézem az interpellációmat. (Zaj. Elnök csenget.) A földvagyonváltság és a földreform, kérdésében még mindig általános fogalomzavar uralkodik, amely miatt ez a kérdés nem is tud dűlőre jutni és ha igy kezelik ezt a dolgot, akkor egyhamar nem is juthat dűlőre. A földmivelesügyi államtitkár ur a sajtó részére kiadott egy nyilatkczatot. Kijelentette, hogy eddig már 90.000 held földnek a megváltási eljárása megvan, 200.000 holdé pedig meglesz a jövő tavasszal. Az egész eljárást kizárólag a földvagyonváltság utján leadandó területekre folytatják. Már most itt az a jogi abszurdum áll elő, hogy az állam az őt jogilag megillető földekre folytatja a megváltási eljárást. A földvagyonváltság utján leadandó területek 1922 március hó 22-ével kezdődőleg az állam tulajdonát képezik, vagyis azóta, amióta a pénz ügy minister ur és a földmivelesügyi minister ur rendelete megjelent. A rendelet ugyan maga kifejezetten nem. igy rendelkezik, de konkludens tényekből erre lehet következtetni. Maga a rendelet ugyanis kimondja azt, hogy a pénzügyminister ur az államkincstár részére haszonbért követel. A másik fontos tény az, hogy a kisbirtokosok 1922. év tavaszán befizették a földvagyonváltságot, tehát az igazság szellemének megfelelően a nagybirtokosok is ettől az időponttól fogva tartoznak a földvagyonváltságot leadni. A rendelet tehát nem mondja ki határozottan ...