Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46, ülése 1922, Esztergályos János: Siketnémát is internáltak azért, mert izgatott. (Derültség.) Pikler Emil : Ennek a szerencsétlen rokkantnak Dunaharaszti községe erkölcsi bizonyítványt állított ki, hogy állandóan munkában van, eltartja a családját, felesége, két gyermeke \an, sőt felesége ujabb anyai örömöknek néz elébe és ezért arra kérte a község a hatóságot, hogy tekintsen el ennek az embernek a vegzálásától. A dolog vége az lett, hogy a rendőri felügyeletet internáltságra változtatták át, amitől ugy menekült meg ez a szerencsétlen rokkant, hogy megszökött, bujkál valahol és a hatóság nem tudja megfogni. Folytonosan beszélnek önök a bolsevizmus veszélyéről, ami ugyan nem áll fenn, mert senkinek eszébe nincs itt bolsevizmust csinálni, legkevésbé a szervezett munkásságnak, amely szakszervezeti nevelésen ment át és nagyon jól tudja, hogy semmiféle diktatúrával, sem fehér, sem vörös diktatúrával a társadalmi rendet, a munkásság és az egész társadalom, boldogulását elérni nem lehet. Mondom tehát, semmiféle bolsevista -veszély nincs, (Zaj jobbfelől ) de ennek a mumusnak fentartása üzlet bizonyos urak számára, akik abból élnek és ezzel akarják indokolni az internálás fentartásának szükségességét. Olyan országban, ahol a polgárok szabad levegőt szívhatnak, ahol mindenki bátran megmondhatja politikai nézetét, ott senkinek eszébe nem. jut bolsevizmust csinálni. Németországban a m.unkésság elitje harcolt a bolsevizmus ellen, Berlinben Ncske szociáldemokrata minister verte le a bolsevizmust, Bajorországban pedig a szociáldemokrata Hoffmann kormány. (Zaj jobbfelől.) Urbanics Kálmán : Itt miért nem verték le ? (Nagy zaj.) Esztergályos János: Mert a polgárság mellé állt ! (Zaj.) önök gyáván elbújtak ! (Zaj.) Pikler Emil : Miért ? Mert Németország munkássága már ötven év óta fel volt ruházva mindazokkal az állampolgári jogokkal, amelyek megillették. Az általános, egyenlő és titkos választói jogot egy olyan konzervatív államférfiú, mint Bismarck hozta be, még pedig a hazája és nem a munkásság érdekében, mig Magyarországon a munkásságnak minden energiáját, minden szakszervezeti és pártszervezeti erejét az általános, egyenlő és titkos választójogért vivott harcokra kellett elpazarolnia. Hiszen vértanúink is vannak. Emlékezzenek csak azokra a véres csatákra, amiket gondolom 1912-ben vívtunk, amikor munkásemberek életüket vesztették azért, mert az általános, egyenlő és titkos választójog mellett tüntettek. Ekkor mondta gróf Tisza István házelnök : Nem vagyunk hisztériás asszonyok, folytassuk az ülést ! Nagyon könnyű a szegény ipari munkást vagy a tiszt viselőembert munkájától elráncigálni és Zalaegerszegre küldeni, ha az élet nehézségei között némelykor eljár a szája és elkeseredésében olyant mond, amit talán magam sem tudok helyeselni. De nem ez a lelkek megnyugtatásának útja. Töröljék le ezt a szégyenfoltot Magyarország évi szeptember hó 6-án, szerdán. 149 testéről. Higyjék el uraim, — egészen elégikus hangulatba jövök — tömegesen kapok leveleket családtagoktól és képviselőtársaim is, akik itt ülnek mellettem, akik hozzátartozójuk miatt panaszkodnak. Higyjék el nekem, hogy becsületes ember vagyok, ha nem is tartanak annak, és sokszor sírva eszem meg vacsorámat, ha arra gondolok, hogy szegény proletár testvéreim egy semmiségért, egy rögeszméért ott szenvednek. Tegyék kezüket a szivükre, legyenek humánus emberek és likvidálják már egyszer az internálás kérdését. Szégyenfoltja ez Magyarországnak. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Az ember nem mer a külföldre menni, mert megkérdik : Mi van nálatok? És az ember kénytelen letagadni az állapotokat, mert nem akar hazája ellen ilyen híreket terjeszteni. (Zaj jobbfelől.) Azt mondja egy régi német közmondás : »Nur die allerdümmsten Kälber wählen ihre Metzger selber.« Magyarország munkásai nem ilyen borjuk, ezek intelligens emberek, pártszervezetben tanultak politikát. Tudják, mi a helyes. Higyje el, belügyminist er ur, hogy akármelyikünk szólal fel, megvan az. erkölcsi jogosultsága. Mi a munkásság megbízásából beszélünk. Itt azonban nemcsak munkásokról, hanem polgárokról is van szó, mert olyanok is vannak internálva. Nem tudom, mennyire hatottak szavaim az igen t. belügyminister úrra, de az idő előrehaladott Voltára való tekintettel befejezem felszólalásomat és röviden csak a következő interpellációt terjesztem elő (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az utóbbi időben olyan feddhetetlen előéletű egyének, akiknek rendes polgári foglalkozásuk és lakásuk van és akikért munkaadójuk az erkölcsi garanciát vállalni hajlandó, megbízhatatlan politikai magatartás cimén feltűnő nagy számban internáltatnak vagy rendőri felügyelet alá helyeztetnek ?« »Van-e továbbá tudomása a minister urnák arról, hogy a politikai internáltakkal szemben alkalmazott bánásmód sokkal szigorúbb annál, mely a fegyházi rabokkal szemben alkalmaztatik ?« »Hajlandó-e a minister ur ezt a szégyenteljes, tűrhetetlen állapotot beszüntetni?« (Helyeslés a szélsőbalo Idolon) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. A belügyminister ur válaszolni kivan. Rakovszky István belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur igen nehéz helyzetbe hozott engem, nem annyira interpellációjával, mint azzal a hosszú indokolással, amit interpellációjához előadott. Az interpellációra tulajdonképen három szóval felelhetnék, a hosszú indokolásra ellenben kénytelen vagyok egy kicsit hoszszabb időre igénybe venni a Ház türelmét. Nagyon heterogén dolgokat hozott elő a képviselő ur az indokolásában és igy én is kénytelen vagyok csak ugy szakgatottan, mint ő a maga érveit előadta, ezekre egyenkint válaszolni.
