Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. évi szeptember hó 6-án f szerdáit,. 137 Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Griger Miklós : Az ilyen beszédet nem tűrjük. Elnök : Kérem Griger képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. (Zaj.) Griger Miklós: Nem vagyok hajlandó csendben maradni. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urakat — amennyiben itt ugy veszem észre, hogy különösen a baloldalon egymással szemben olyan kifejezéseket használnak, amelyek mélyen sértők az illető képviselő urakra, és pedig ugy méltóztatnak ezeket a kifejezéseket használni, hogy azokat nincs módomban hallani — hogy, habár a házszabályok szigorúan tiltják, hogy bármily közbeszólás is elhangozzék, de ha már elhangzanak, méltóztassék a kifejezéseket ugy használni, hogy azokat az elnök is meghallhassa, hogy amennyiben szükséges, az illető képviselő urakkal szemben a házszabályok rendelkezéseit alkalmazhassa. (Helyeslés jobb felöl.) Kérnem kell a képviselő urakat arra is, hogy ezektől a kifejezésektől a nemzetgyűlés tekintélyének megóvása szempontjából a lehetőségig tartózkodni méltóztassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ezen az utón méltóztatnak haladni, akkor képtelen leszek a rendet fentartani, s ebben nem ón leszek a hibás, hanem a képviselő urak. Még egyszer nyomatékkal kérem a kép, viselő urakat, méltóztassanak itt a nemzetgyűlésben jelenlevő képviselő urakat megtisztelni azzal, hogy egymást ne sértegessék. (Élénk helyeslés.) Ki a következő interpelláló? Hébelt Ede jegyző: Forster Elek! Forster Elek : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladottsága folytán és az imént elhangzott, igazán képviselői méltóságomat mélyen sértő kifejezések folytán elmondandó interpellációmat abban a mederben, amelyben azt előadni kívántam, előadni képtelen vagyok. Mégis rövid időre igénybe akarom venni az igen tisztelt nemzetgyűlés idejét, mert azt a tárgyat, amelyről interpellálni kívánok, elég fontosnak tartom arra, hogy a nemzetgyűlés idejéből egy rövid időt kiszakítsak. (Halljuh! Halljuk!) A folyó évi rendkívüli szárazság folytán nemcsak a mezőgazdasági szemes terményekben és kapás terményekben volt rossz termése az ország nagy vidékeinek, hanem a takarmány tekintetében a termés egyszerűen katasztrofális volt vidékenkint. Egyes kis vidékektől eltekintve, ahol a csapadéki viszonyok kedvezőbbek voltak s ezért imitt-amott mutatkozott némi takarmánytermés, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) a legtöbb gazdaság abba a helyzetbe jutott, hogy nincs az állatai számára sem legelője, sem zöld takarmánya és vagy egyáltalában nincs, vagy alig van valami télire való takarmánya, amelylyel állatait táplálni tudja. Ismerek több olyan gazdaságot, amely a meglevő csekély készletét már nagyobb részben feltakarmányozta, ugy, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — IV. KÖTET. hogy most az előtt a nagy kérdés előtt áll. Mi lesz télen? Igen sok gazdaság pedig a bekövetkező vetési időszak alatt fogja felemészteni csekély készletét, ugy, hogy teljes takarmányhiánnyal fogunk az elkövetkező télen szemben állani. Hogy mit jelent egy gazdaság részére a takarmányhiány, ezt ugyhiszem, bővebben magyaráznom nem kell, mert hiszen a nemzetgyűlés tagjai nagyobb részben, vagy legalább igen sokan a gazdatársadalomhoz tartoznak, s igy fel tudják ezt fogni, (ügy van! jobb felöl.) De hogy mit jelent nemzetgazdasági szempontból és a városok közellátása szempontjából az, ha a gazdaközönség az állatait a takarmányhiány folytán eladni lesz kénytelen, ezt szintén nem akarom bővebben magyarázni, minthogy ezt is mindnyájan tudjuk. Az az állatállomány, amely elpusztulásra, eladásra van csaknem kényszerülve, túlnyomó részben annak a kisgazdatársadalomnak van a birtokában, amelynek vagyona legnagyobb részt ezen állatállományban fekszik. A hazánkban mutatkozó rendkívüli szárazság folytán előálló takarmány hiány tehát elsősorban a kisgazdákat fogja érinteni. Hasonló időjárás a múltban is volt, akkor is fordultak elő hasonló esetek, de azokban az időkben a kormány mindenkor kötelességének tartotta az ellenszerekről kellő időben gondoskodni és enyhíteni azt a bajt, amely a gazdaközönséget és az ország állatállományát fenyegeti. De könnyebb volt védekezni a múltban, mikor a nagy Magyarország határain belül különböző klimák, különböző csapadékviszonyok voltak, amikor megvolt mégis a lehetősége annak, hogy az országban imitt-amott előálló takarmányhiányt a más helyeken mutatkozó feleslegekből pótolni lehessen. Ma abban a szomorú helyzetben vagyunk, hogy ez a kis megcsonkított ország jóformán teljesen egyforma klíma alatt szenved. Ma a takarmányhiányt, ezt a szárazság által okozott csapást érzi az egész ország, egyes kis vidékek kivételével ; kétszeres kötelesség tehát módokról és eszközökről gondoskodni, hogy állatállományunkat és vele együtt a nemzeti vagyont, amennyire lehet, a pusztulástól megóvjuk. Szükségesnek tartom tehát, hogy a földmivelésügyi kormány tegyen meg minden intézkedést arra nézve, hogy az országban imitt-amott mutatkozó takarmányfeleslegeket minél sürgősebben irassa össze és ezeket a takarmányfeleslegeket a legmesszebb menő módon tudassa a sújtott vidékek gazdaközönségével, tudassa az árakat, a tároló helyeket és a módokat, amelyekkel megszerezni lehet. Szükségesnek tartom továbbá, hogy a gyárakból előkerülő takarmánypótlékok, korpa, maláta-csira, olajpog RCStl GS egyéb hasonló takarmánypótló anyagok is mielőbb összeirassanak és lehetőleg hasson oda a földmivelési kormány, hogy ezek a gazdák által első kézből megszerezhetők legyenek és ne kerül18
