Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. • valamit az állam. Hiszen az ujabban kiadott ministeri rendelet is 2400 korona évi segélyt állapit meg annak a szegény rokkantnak, hadiözvegynek és hadiárvának, akinek nincs évi 36.000 korona jövedelme. Ha már van 36.000 korona jövedelme, — pedig annyi a legutolsó napszámosnak is van, tehát csak annyija van, hogy nem tud belőle megélni, mert hogy éljen meg egy család évi 36.000 koronából a mai pénzügyi helyzetben — akkor már nem jár neki a felemelt segély. Amig ilyen helyzetben vagyunk, megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy egy ilyen már meghozott igazságos törvény ne legyen végrehajtva? Én ezennel meginterpellálom a mélyen t. pénzügyminister urat, szíveskedjék megmondani az okát, miért nincs végrehajtva ez a törvény, miért nem fizetik meg a háborúban felmentett egyének azt az igazságos és jogos adót, amelyet a múlt nemzetgyűlés kivetett, amely adóra annak a sok-sok szegény rokkantnak, hadiözvegynek és hadiárvának olyan óriási nagy szüksége van? Amig tehát engem a mélyen t. pénzügyi kormány nem biztosit arról, hogy ezt a törvényt haladéktalanul végrehajtatja, addig nem vagyok hajlandó ezeket az uj javaslatokat megszavazni. Ebben az irányban van szerencsém tehát a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyi kormányt, hogy a hadiváltságról szóló 1921. évi XIII. tcikket haladéktalanul, még az uj adók kivetése előtt, hajtsa végre, hogy a háború szerencsétlenéit fokozottabb mértékben lehessen segíteni«. Annál a nagy részvétnél, elismerésnél, — hogy ne mondjam — hódolatnál fogva, amellyel a háború szerencsétlenéi iránt viseltetem, indíttatva érzem magamat arra is, hogy a ma kontemplált földadójavaslattal szemben is a hadirokkantak, özvegyek és árvák részére bizonyos adókedvezményt proponáljak. Mindnyájan elismerhetjük, hogy az a földmives-rokkant, aki keresetképességének felét elvesztette, vagy az a földmives hadiözvegy vagy hadiárva, abból a földből nem hozhat ki annyi jövedelmet, mint az a másik épségben maradt társa. Azt hiszem, nem lehet közöttünk különbség arra nézve, hogy egy 50— 70—100 százalékos rokkant a maga kis földecskéjét nem tudja ugy megmunkálni és nem tud belőle annyit kihozni, mint a másik ép társa. Feltétlenül szükséges és méltányos tehát, hogy azoknak bizonyos birtokmaximumon alul — ezt én 50 holdban kontemplálom —- adókedvezményt adjunk, mert az a 75 százalékos vagy még nagyobb rokkant, akinek 50 hold földje van, csak 25 hold hasznát élvezi, mert földjét kénytelen feles gazdálkodásba vagy pedig bérbe adni. O tehát akkor már jövedelmének felétől, nagy részétől elesett még pedig azért, mert a haza iránti szolgálatában megrokkant. Nem igazságos és móltányos-e tehát, hogy zvi augusztus hó 25-én, pénteken. 7 ezeknek az adójavaslatokban kedvezményeket adjunk? Azt hiszem, ebben a tekintetben nem lesz közöttünk véleménykülönbség, azért bátran és jó reménységgel nyújtom be a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Mondja ki & nemzetgyűlés, hogy a most életbelóptetendő földadónál« — különösen a földadónál tartom ezt szükségesnek, mert egy rokkant kereskedő a maga kereskedését azért tudja folytatni vagy egy másik iparágban dolgozó rokkant szintén tud magán segíteni, de a földmivesrokkant, akinek jobb karja béna hogyan arasson, hogyan szántson, ezért a földadónál tartom különösen szükségesnek ezt a kedvezményt — »az a rokkant, akinek rokkantsága az 50 százalékot eléri és 50 katasztrális holdon aluli földje van, 25 százalék, az a rokkant pedig, akinek rokkantsága a 75 százalékot eléri, valamint az a hadiözvegy vagy hadiárva, akinek 50 katasztrális holdon aluli földbirtoka van, 50 százalék kedvezményben részesül.« Rámutatok még én is arra, amire már sokan rámutattak ugyan, de nem árt folytonosan hangoztatni, hogy rendet kell teremtenünk az adókivetés és az adóbeszedés terén. Már több képviselőtársam rámutatott, hogy most, amikor oly sok évi adó nincs még kivetve sem, amikor oly sok adóhátralék nincs még behajtva sem, micsoda borzasztó nehézségeket fog okozni az, ha most ezeket a felemelt adókat, amig az előbbi adók kivetve és behajtva nincsenek, újból az adózók nyakába varrjuk. Azért hangsúlyozom, hogy rendet kell teremteni az adóügyi kivetés és behajtás terén is és én igazán jó lélekkel mondanám ki a magam részéről, hogy addig az uj adókat tényleg ne vessük ki és ne hajtsuk be, amig a régiek kivetve és behajtva nincsenek. Nagyon helyesnek, méltányosnak és szükségesnek tartanám, ha minden egyes községben egy adóügyi jegyzői állás rendszeresítetnék. Történtek ugyan lépések ebben az irányban, de inkább csak szórványosan egyik-másik vármegyében. Ezt országosan kellene rendezni, és az az adóügyi jegyző legyen a kormány közege, akit a kormány nevez ki és tisztán a kormány fizet, mert olyan munkát végez, amelyre a kormánynak van szüksége. Bessenyey Zenó : Hogyan lehet uj állásokat szervezni, ha az uj adókat nem szavazzuk meg? Cserti József: Gyere ide hozzánk! Eőri-Szabó Dezső: Ne hívogass, én tudni fogom, meddig van itt a helyem. Igenis szükség van arra, hogy ez az adóügyi állás minden községben meglegyen és ez az adókivetési munkálatokat az elöljáróság bevonásával csinálja meg, hogy az a dolgozó alany közvetlenül tudomást szerezzen arról, hogy milyen adót vetnek ki rá és milyen alapon fizeti azt. Tapasztalásból tudom, hogy az embereknek fáj az a bizonytalanság, ha nem tudják, hogyan és miként, csak a nyakukba zúdul a nagy adó. Azért az adókivetési munkálatokat mindenütt igenis a helyszínén kellene elvégezni,