Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

4 A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. köz érclekét vezzélyeztető tönkretétele nélkül el lebet menni. Másrészt azonban én súlyos aggodalmakat táplálok a benyújtott törvényjavaslatokkal szemben, amennyiben azok alapját egészen nem tehetem magamévá. Mindenesetre mint lelkiismeretes törvényhozóknak mérlegelnünk kell azt, hogy miből származik a nagyobb kár. a nagyobb veszedelem : ha ezeket a javaslatokat a limine elutasítjuk, avagy igyekezünk azokon legalább olyan módosításokat tenni, hogy azokkal a javaslatok elfogadhatók legyenek. Mindenesetre arra kell törekednünk, hogy a két rosszból, amelyek közül választanunk kel], az adójavaslatok elfogadása legyen a kisebb rossz. En tehát azért szólalok fel, — különben erre választókerületem közönsége is egyenesen felhívott — bogy a szőnyegen lévő adójavaslatok megváltoztatása körül bizonyos eredményeket magam is próbáljak elérni. Azok között, akik eddig a javaslatok ellen felszólaltak, voltak olyanok, akik a földadóval közvetlenül is súlyosan érintve lóvén, bármennyire is igyekeztek tárgyilagos alapra helyezkedni, mégsem sikerült talán bizonyos egyoldalú elfogultságtól teljesen szabadulniuk. Másfelől pedig különösen a t. szocialista és demokrata képviselőtársaim részéről hangzottak el olyan felszólalások, amelyekből nyilvánvaló lett, hogy ők a falut, a falu dolgozó népét igazán nem ismerik, és érdekeik a falu érdekeivel sok tekintetben homlokegyenest ellenkezvén, ebből kifolyólag talán nem tudtak arra az objektivitásra emelkedni, amely pedig különösen ezekkel a javaslatokkal szemben feltétlenül megkívántatik. Az én csekély személyemet egyik váddal sem lehet illetni, mert magamnak földbirtokom nincs. így tehát közvetlenül érdekelt fél nem vagyok, másrészt a falum népe között magam is a föld után élvén, igazán meg tudom ítélni a magyar nép, a magyar föld teherbíró képességét. Semmi önös érzet nem vezet engem akkor, amikor a falu dolgozó népének érdekeit védem. ISTem vádolhatnak meg hazabeszéléssel sem, mert nekem ez a nép szeretetén kivül egyebet mást nem adhat. Nekem nem volt és nincs szükségem a képviselői tisztre sem, mert az a magamfajta emberre nézve inkább csak teher és súlyos áldozat. De vállaltam ezt ós védem az én magyar népemet, mert ezt a népet szeretem minden hibái dacára is. Láttam ennek a népnek fiait vérezni és szenvedni, láttam és látom ennek a népnek fiait fáradhatatlanul verejtékezve dolgozni, és tudom, meg vagyok róla győződve, hogy ez a dolgos magyar nép hibáitól lehetőleg megszabadulva, a benne lévő értékes tulajdonságokat mindjobban kifejtve egy szebb, boldogabb magyar jövendőnek biztos fundamentuma és záloga. (Ugy van! ügy van!) Ezeket azért bocsátom előre, hogy se hazabeszéléssel, se demagógiával ne vádolhasson meg senki, mert igenis én, amikor az adójavaslatok dolgában elsősorban a dolgozó falusi nép érdekeit tartom szemem előtt, teszem ezt elsősorban azon hazafias meggyőződésből, hogy ha ezen dolgos falusi nép exisztenciáját megingatjuk és ha az ő kedvét a munkától elvesszük, ezzel hazánk létalapjait ingatjuk meg. Koncedálom és elismerem, hogy bizonyos fokig szükség van nagybirtokra is és arra, hogy kellő tisztelet adassék a szellemi munkának, iparnak és kereskedelemnek, de Magyarország létalapja mégis tagadhatatlanul csak a kisbirtok és a dolgozó földmives lakosság. Ebből a nézőpontból tartom bizonyos fokig hibásnak az adójavaslatok amaz alaprendelkezését, amely a teher oroszlánrészét nagy mértékben a földbirtokra hárítja. Én megértem a mélyen t. pénzügyminister urnák azt a törekvését, hogy az értékek árhullámzása és valutánk ingadozása közben találjon valami fix pontot, amellyel az államháztartás ingadozását elkerülheti és annak biztonságát helyreállíthatja, mert bizonyos, hogy előfordult az utóbbi időben, előfordul ma is, hogy hiába állit be egy tételt ma a költségvetésbe a pénzügyminister ur, pénzértékünk változása következtében lehet, hogy holnap-holnapután tétel már abszolúte nem áll meg. Azt kérdezem azonban a mélyen t. pénzügyi kormánytól, hogy miért kellett épen a búzát venni a földadójavaslatnak fix alapjául, mikor az a társadalomnak csak egyik rétegét érinti, és miért nem vette például fix pontul az ezüst koronát, amely szintén megállapított érték, s amelyet azután keresztül lehetett volna vinni az összes adóztatási ágakban ugy, hogy nem állt volna elő az a helyzet, amely — attól félek — most elő fog állni, hogy a kereskedelem, a bank jogosulatlan kedvezményben fog részesülni már csupán azáltal, hogy, mondjuk az év elején, reá kivetett adót akkor fogja majd megfizetni, amidőn, teszem fel, pénzünk értéke esetleg felére leszáll, és ő mégis abban az értékben fizethet, amelyben pénzünk jobb állása idején adóját megállapították. Mint már többen rámutattak az agrárius képviselők közül, ez igenis feltótlenül káros az agrárérdekekre ós egyoldalú kedvezményt ad azoknak a foglalkozási ágaknak, amelyek nem buzavalutában, tehát nem fix érték szerint adóznak. Emellett azonban én a buzaalapot, a buzavalutát "sem tartom olyan sziklaszilárd alapnak, amelyre épiteni lehetne, mert annak értéke is ingadozó, sőt sokszor aránytalan. A most benyújtott javaslatoknak általában véve bizonyos faluellenes tendenciáját látom még másból is. Elhiszem, sőt leszögezem azt a véleményemet, hogy a mélyen tisztelt pénzügyminister urat abszolúte nem vezette faluellenes szándék. Róla, mint jó magyar emberről ezt fel sem tételezem, de tény, hogy az a tévedés csúszott be ezen adójavaslatokba, amelyre pl. mélyen t. Gaal Gaston képviselőtársunk is olyan hatással rámutatott, hogy példának okáért a kereseti adóról szóló törvény is sérti a falu-