Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. kabinettel egy más kérdésben összekülönbözött, távozott el. Yolt egy időpont, amikor Lovászynak volt a legnagyobb sánca a ministerelnökségre, József főherceg t. i. őt akarta ministerelnöknek kinevezni. És akarta ez az augusztusi első ellenforradalmi politikai irányzat a radikális, mélyreható földbirtokreformot, amely ezt a kérdést végre dűlőre juttatja és a magyar nép legnagyobb szociális problémáját megoldja. Mármost méltóztassék megengedni, ennek a mai irányzatnak, ennek a mostani kormányzatnak miféle közössége van azzal a kormányzattal és azzal az irányzattal? Én, aki a függetlenségi párt tagja voltam, aki ennek az augusztusi kormánynak is egyik szerény munkása lehettem, magamévá tehetem talán a jelenlegi irányzat eszméjét, ezt a reakciót a választójog és választási eljárás tekintetében? Ezt egy ember, aki az alkotmánytisztelet és a törvények szentségét e kis Magyarország legnagyobb palládiumául óhajtja beállítani, nem teheti. Hiszen én tudom, hogy a politikában a pártok sok eszközt megengednek maguknak, de egy ilyen szerencsétlen, tönkrement országnak, amelynek vagyoni ereje, katonai ereje nincsen, a politikai erkölcs talapzatát nem szabad a lába alól kirúgni. A földbirtokreform tehát, amint délelőtt kifejtettem, megfeneklett. Schandl Károly, Szó sincs róla! (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon : Nem volt itt délelőtt.') De ismerem az eredményeket ! Szakács Andor : A törvény legjobb intenciói ellenére sem hajtják azt végre. Schandl Károly : Fél év múlva tessék beszólni ! Dénes István,". Csak földadóváltság van, földbirtokreform nincs. A törvényt nem hajtják végre. (Zaj jobbfelöl.) Szakács Andor : Ide jön egy kormányhatalom, ide jön egy ministerelnök és azt mondja — nem tudom, elszólás volt-e vagy talán nagyon is megfontoltan mondotta a ministerelnök ur, hogy : »hajlandó vagyok a hatalmat a nemzetgyűléssel megoldani«. Hát ez csak Magyarországon történhetik meg. Alkotmányos államban a parlament, a törvényhozó testület felette áll a kormánynak és méltóztassék csak elképzelni, hogyan fest az a nemzetgyűlés, amelynek egy kormány hajlandó a hatalom gyakorlásának egy részét átengedni. A nemzetgyűlés szuverén. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A nemzetgyűlés ugy változtatja a kormányokat, ahogyan őneki tetszik, senkinek sincs joga a nemzetgyűlésre ráoktrojálni idegen kormányokat. Mégis mi történt? TJj meg uj kormányok jöttek és a nemzetgyűlési pártok vezéreinek fejei egymásután hullottak a fürészporos kosárba, egyszer az egyiket fejezték le, aztán lenyaktilózták a másikat, végre, amikor még régebben egyszer-kétszer fellobbant benne az életszikra, az akarat és az elhatározás, mikor évi július hó 28-án, pénteken. 93 még maga elé merte idézni Teleki Pált, — végre is mi lett a vége, az, hogy szolgailag meghódolt és az annak idején az általános, egyenlő és titkos választójog alapján ide jött nemzetgyűlés, végül is annyira megpuhult, hogy hajlandó lett volna, már egy reakciós választójogi javaslatot is meg szavazni. Ha a kormánynak volnának tartományai, ahonnan ezt az országot élelmezhetné, ha volna 800.000 szuronya, mint volt a Ferenc Józsefi — osztrák birodalomnak, ha a kormány biztosítani tudná azt, hogy itt a hatalmi egyensúly semmi körülmények között fel nem borulhat, ha a kormány valami szándékot mutatna arra, hogy megszervezi a nemzeti erőket a szociáldemokrata párttal szemben — mert én igenis nem óhajtom azt, hogy Magyarországon a szociáldemokratapárt alkotmányos utón is többségre jusson, pedig higyjék el az urak, ez fenyegeti az országot, — mondom, ha látnám, hogy a kormány újjá akarja szervezni a nemzeti erőket, akkor talán képes lennék még az ő reakciós cselekvéseit is megbocsátani. De ahelyett, hogy a kormány ezt tenné, azt kell látnom, hogy hatalmi célokból még az ország polgári társadalmának meglévő szervezeteit is feloszlatja. Itt volt a kisgazdapárt, amelybe a magyar nép akkora bizodalmat és reménységet helyezett, mint legújabb történelmünk folyamán egyetlen politikai pártba. sem. És mi történt vele? Elkeverték. Néhány száz politikus belépett ebbe a pártba és ugyanakkor az ország egyik részét a választói jogból kizárták s a nép nem mondom, hogy végleg elvesztette bizalmát a kisgazdapárt iránt, de meg van zavarodva, nem tudja, hogy mit csináljon. Szomjas Gusztáv : Némely politikusok vannak megzavarva ! (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Szakács Andor : Hogy ez igy van, azt bizonyítják azok a választások is, amelyeken a kisgazdajelölt helyett kisgazdák a szociáldemokrata képviselőjelöltre szavaztak. (Zaj jobbfelöl,) En ugy látom, hogy a mai modern világban csak osztály alapon megszervezett pártoknak van Európában tartósságuk és teherbiró képességük, a többiek mind efemer jelenségek. Láttam magukat megdönthetetlen éknek vélt hatalmakat elsöpörtetni egy óra által és hallottam én már hasonló viharokat ebben a teremben, amikor egy hatalmas, nagy párt azt hitte, hogy, mert ő megvan itt, semmi nem változhatik s rövid idő alatt oda zsugorodott össze ennek a nagy pártnak a hatalma, hogy még egyszer összegyülekezhetett, hogy a saját zajtalan elenyésztét és sirbatételét kimondhassa. Egy többségi párt, legyen bármilyen hatalmas, organizációt, hatalmi erőt és tényezőt nem igen jelent, hanem igenis, azt jelent egy osztályharc esetén, ha a polgári társadalom is osztályok alapjában van megszervezve. Miért bontották fel hát a kisgazdapárt szervezeteit s miért nem