Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. meg és ennek jelentőségét, azt hiszem velem együtt mindnyájan egyaránt sötéten látják. Nézzünk tovább ! Angiiénak ez a világgazdasági élet rekonstrukciójára irányuló törekvése, amelyet az összes ipari államok támogatnak, és így Hollandia és talán a többi neutrális ipari állam is, ellentétbe ütközik Franciaország törekvéseivel. Mert hiszen, ha Anglia piacot akar teremteni saját ipartermékei számára, elsősorban a legnagyobb konzumenseket jelentő piacokat kell hogy talpraállitsa. A legnagyobb konzumens a kulturvilágban ugyebár Németország és az Oroszbirodalom, ebből tehát az következik, hogy Lloyd Georgenak célja, akarata az, hogy Németország vásárlóképessé tétessék, hogy Németország, mint állam, talpraállittassék, hogy az aforradalom, amely Németországban ma mindent lesújt, mindent megsemmisit s megsemmisíti mindenekelőtt a nemzeti államot, egyszer megszüntettessék. Második célja az kell hogy legyen, hogy Oroszországot tegye vásárlóképessé. Lloyd George diplomáciájára vezethető vissza az a megértés, amely Rathenau és az oroszországi követek között a genuai konferencián megnyilatkozott, mert néki állt elsősorban érdekében az, hogy ezt a két nemzetet egymással összehozza, azt remélve, hogy ezen az utón Oroszországgal sikerülvén elfogadtatni a gazdasági magántulajdon elvét, ctt a konszolidáció alapját fogja megvetni. Sajncs, Lloyd George ezen törekvése eredményre nem. vezetett, mert dacára a német-orosz egyezménynek, nem sikerült Oroszországot rábírni arra, hegy a bolsevizmus eddigi eszméjétől a magántulajdon megszüntetésétől elálljon, és igy Oroszország továbbra is izoláltan maradt. Mert egy állammal ugyebár, mely a magántulajdont nem ismeri, üzletet kötni nem lehet, annak üzleti életalapját képező hitelt nyújtani lehetetlen, mert hiszen ott nincs fizetési kötelezettség és ahol fizetési kötelezettség nincs, oda senki sem fog árut szállitani, azzal az állammal üzleti életet, gazdasági érintkezést folytatni teljesen lehetetlen. Lloyd George diplomáciájában tovább ment. Neki Németországra is szüksége van. Németország lerongyolt valutája következtében m.a nem képes az angol iparcikkeket megvásárolni. Németország katonailag, tehát hatalmilag, imperialista szempontból m.a teljesen ki van szolgáltatva Franciaországnak. Németországban az a helyzet, hogy ha ott egy olyan akarat érvényesül, amely a francia diplomácia érdekeinek és intencióinak nem felel meg, akkor Franciaország azonnal ráteheti kezét Németország életerére, a Ruhr-vidékre. Mert Németország ipari állam, amely szén nélkül nem, dolgozhat,, a német széntelepek pedig a sors különös intézkedése folytán épen a végeken vannak : Felső-Sziléziában és a Ruhr-vidéken, amelyek áz ellenség által nagyon könnyen birtokba vehetők. Lloyd George teljesen tudatában van ennek és épen ezért neki Németországgal szemben egy különösen meggondolt, különösen fondorlatos diplomáciát kell követnie, de ugyanilyen meggondolt évi július hó 28-án, péntehen. 61 és ugyanilyen fondorlatos diplomáciát kell követnie Franciaországnak is, amely ma katonailag erősebb s amely ma Angliával nyugodtan szállhat szembe, Franciaország nagyon jól 1udja azt, hogy Németországot gazdaságilag minden pillanatban megbéníthatja. A gazdasági megbénításnak azonban két következménye lehet. Vagy az, hogy a jelenlegi regime megdől, egész Németország nacionalizálódik, megszűnik a szocialista uralom, s igy a puska visszafelé sül el, mert akkor hetven millió német ereje Franciaország kárára fog érvényesülni, vagy pedig az, hogy Németországban megszűnvén az ipar, a munkanélküliek, az elégedetlenek száma olyan nagy lesz, hogy azokat az államhatalom többé nem lesz képes sakkban tartani, ott tehát kitör a szociális forradalom, s Németországot a bolsevizmusba kergeti. Erre mindenki azt a kérdést fogja felvetni, vájjon érdeke-e Franciaországnak az, hogy szomszédságában bolsevizmus törjön ki. Erre azt a választ adhatjuk, hogy igenis érdeke, mert Németországnak sajátszerű tagozódása azt eredményezi, hogy ott a bolsevizmus sem. képes egységesen fellépni. Németország dezorganizációja azt m.utatja, hogy ott a bolsevizm.us sporadikusan felléphet Hamburgban, Berlinben, Münchenben vagy Drezdában, de egységesen az egész decentralizált német birodalomban nem jelentkezhetik, (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) ugy, hogy a franciák azt kell, hogy mondják maguknak, hogy a bolsevizmus bevonulása Németországba ott csupán polgárháborúra vezethet, de nem vezethet egy olyan szociális mozgalomra, amely magát Franciaországot is megrázhatná, amely Franciaország érdekeit is veszélyeztetni képes lenne. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezért olyan merész Franciaország, ezért halad o]yan bátran és kérlelhetetlenül a maga imperialista utjain, mert tudja azt, hogy ezt a helyzetet ki kell használnia, Németország aléltságából hasznot kell húznia, Németországot fel kell darabolnia, különben az a hetven millió német, ha egy politikai egységbe tömörül és marad meg, előbb-utóbb vele szemben is éreztetni fogja erejét és súlyát és akkor a re vans véres, keserves lesz s Franciaországnak esetleg egész nemzeti és állami életébe kerülhet, A francia diplomácia tehát azt keresi, hogyan zúzza szét a német birodalmat. Mint mondottam, a német birodalmat ezzel a gazdasági politikai faktorral, ezzel a gazdasági erővel tényleg nehéz helyzetbe hozhatja, tényleg vagy a bolsevizmusba, vagy a nacionalizmusba kergetheti. Épenezért a francia diplomácia opportunusan arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem nyilt támadással jön, hanem segítve a bolsevizmust, támogatva azokat a köröket, amelyek nemzetietlen alapra helyezkedtek, ellentétet igyekszik szitani a németség keblében magában és igy reméli elérni azt, hogy a "német birodalmat, Bismarcknak ezt a remekművét,