Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-42
A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. évi augusztus hó 23-án, szerdán. 443 nak, mert ha a cél más is, az eredmény, amelyet elérhetnek, ugyanaz : lehetetlenülése annak a politikának, amely a társadalmi osztályok között való egyensúlynak, békének és a normális állapotok megteremtésének biztosítására irányul, hogy mind a nyolcmillió embernek, aki itt él Magyarországon, meglegyen a megélhetése. Ezt kivantam megjegyezni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Mivel még többen vannak feliratkozva, a vitát megszakítom. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ötvennél több képviselő urnák aláírásával indítvány adatott be, amelyben a házszabályok 250. §-a alapján kérik, hogy az adójavasiatok sürgősség mellett tárgyaltassanak. A házszabályok értelmében kötelességem konstatálni, hogy az' aláírok közül ötvenen jelen vannak-e. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az aláírók neveit felolvasni, a képviselő urakat pedig arra kérem, hogy nevük olvasásakor jelezzék, itt vannak-e? Perlaki György jegyző (olvassa az indítványt aláirt képviselők névsorát). Elnök : Minthogy az aláíró képviselő urak közül ötvenen jelen vannak, a sürgősség kimondása felett a házszabályok értelmében legközelebbi ülésünk elején fog a nemzetgyűlés határozni. T. Nemzetgyűlés ! Szavaznunk kell most még az ülések meghosszabbításáról szóló indítvány felett. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az Almásy László és Dobóczky Dezső képviselő urak által beadott azon indítványt, hogy a házszabályok 233. §-a alapján az adójavaslatok vitájának tartamára az üléseket egy órával meghosszabbítsák, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. Holnaptól kezdve tehát délelőtti tiz órától délutáni három óráig fognak az ülések tartani. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünk holnap f. hó 24-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: 1. határozathozatal Szakáts József és társainak ma benyújtott azon indítványa felett, hogy az adójavaslatok sürgősen tárgyaltassanak; 2. az adójavaslatok általános vitájának folytatása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a. határozatot. Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki az első interpelláló ? Perlaki György jegyző: G-iesswein Sándor! Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Folyó évi július 29-én kegyeletes ünnepe volt az egész művelt világnak. Emlékét ülte meg minden művelt nép a világháborúban elesetteknek, egyszersmind egybekötöttek ezzel a kegyeletes emlékünneppel egy igazán humánus, progresszív és hozzátehetem, valóban keresztény gondolatot, azt a gondolatot, hogy az elesetteknek emlékét — tiz millió emberről van szó — ügy ülhetjük meg legjobban, ha az összemberiség fogadalmat tesz, hogy mindent elkövet, minden erejével azon lesz, hogy a jövőben ilyen borzasztó pusztítás az emberi kultúrát és az emberi életet ne érhesse. Különösen nagy pompával, hogy ugy fejezzem ki magamat, nagy dignitással ülték meg ezt az ünnepet Angolország fővárosában, Londonban, s miután a cemeteryben az elesettek emléke elé letették virágaikat, koszorúikat, egy 20—25 ezer emberre tehető tömeg kivonult a Hyde Parkba, ahol 12 szószékről hangzottak e szavak: -No more war! Ne legyen többé háború, legyen igazságosság a nemzetek között, legyen nemzetközi bíróság, legyen az államok és nemzetek között jogrend és legyen meg az általános lefegyverzés. Hatalmas eszmék mozgatták azt a kongresszust, amely megelőzte ezt a londoni, sőt nemcsak a londoni, hanem mint majd kifejtem, az egész művelt világra kiterjedő emlékünnepet. Elnök : Legyen szabad egy pillanatra félbeszakítanom a képviselő urat. Nagyon kérem a tisztelt karzaton lévőket, hogy az étkezést talán a Házon kívül bonyolítsák le, mert ez teljesen ellenkezik a Ház iránt tartozó illendőséggel. (Helyeslés.) Giesswein Sándor: Ez az egész művelt világra kiterjedő emlékünnep volt és ezen Londonban kiváló politikai egyéniségek s az összes felekezetek előkelőségei résztvettek. Nem először történt ez a megnyilatkozás. Hozzá kell tennem, nehogy azt gondolják, hogy ez a békevágynyilvánitás a Győző államokból indult ki. Ellenkezőleg. Tavaly már Berlinben ugyanilyen emlékünnepséget ültek és ez adta a gondolatot az angol intézőköröknek, az angol pacifistáknak, hogy a világ összes művelt nemzeteinek pacifistáihoz, a békeegyesületekhez és a nemzetközi érintkezést és nemzetközi jogot ápoló egyesületekhez forduljanak azzal a felhívással, hogy az egész világon hasonló gondolatokat terjesszenek, hasonló eszméket propagáljanak. Ez a felhívás elérkezett ide Magyarországra is. Ez a felhívás termékeny talajra talált az itteni békeegyesületben, a nők nemzetközi szövetségének magyar csoportjában, de felfogták ennek jelentőségét egyszersmind a mi rokkantjaink, felfogta a Magyar Eokkantak Egyesülete is. Valóban, ha valakinek, a rokkantaknak van joguk, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljanak, nekik, akik a csatatéren véreztek, akik a legnagyobb áldozatot hozták nemcsak a hazáért, hanem egyszersmind az emberiség haladásáért is, mert csak akkor van értelme ennek a nagy áldozatnak, ha ebből egyszersmind az emberiség 56*
