Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

426 A nemzetgyűlés 42. ülése 1922.. évi augusztus hó 23-án, szerdán. minister ur javaslata. En tisztelem azt az erős megGyőződést, amely a minister urat egész magatartásában vezeti; tisztelem azt a férfias keménységet is, amellyel az adójavaslatait, melyeket én a magam részéről elvileg is veszedelmeseknek tartok, megvédi. De meg kell kérnem a t. minister urat, hogy ő is tartsa tiszteletben azt a megGyőződést, amely engem vezet és amely megGyőződésnek s a megGyőződésem mellett való kitartásnak — azt hiszem — én is kifejezését adtam akkor, amikor az ország egyik legszebb méltóságáról mondtam le a megGyőződésemért, másfelől pedig elhagytam egy "pártot, amelyhez engem meleg érzéseknek nagyon sok, eltéphetetlen, kedves köteléke füz. Én a minister urat véleménykülönbségünk dacára igen nagyra becsülöm On, t. minister ur, kitűnő finánc ; ön egy elsőrendű, nagyképzettségü szaktisztviselő. Egy kvalifikáció azonban hiányzik a minister úrból : a politikusé. Abban a székben, ahol a minister ur ül és azon a helyen, ahol a minister ur működik, elengedhetetlen tulajdonság, melynek hiánya kimondhatatlan bajoknak lehet kútforrása. Megjósolom önnek, minister ur, hogy az ön adópolitikaját, még ha a többségre nehezedő pártfegyelem át is segiti ebben a Házban, már mint kész törvényt fogja pozdorjává zúzni egy ország felháborodása. De az összeomlásban a legszomorúbb az lesz, hogy ez az összeomlás magával fog rántani több olyan államférfit is, akire ennek az országnak még nagy szüksége van, és magával ránt egy pártot, amely a rekonstrukció nehéz munkájában nagyra lett volna hivatva. Ezek után áttérek magának a törvényjavaslatnak részletesebb kritikájára. A törvényjavaslatot elsősorban azon alapelvek szempontjából kívánom kritizálni, melyeket én egy helyes adópolitika főfeltételének tartok. Az első követelmény az, hogy mérlegelje az adózónak teherviselési képességét, tehát ne legyen olyan, amely megakadályozza a termelést. Legyen igazságosan egyenlő, vagyis arányosan progresszív. Legyen továbbá az az adópolitika a tényleges szükségletekhez mért ; ne kívánjon többet az állampolgároktól, mint amennyit az államnak legminimálisabb szükséglete feltétlenül megkíván. Ne ütközzék a törvények végrehajtása áthidalhatatlan akadályokba sem adópszichológiai, sem adótechnikai dolgokból, vagyis ne váltson ki a javaslat olyan jogosult ellenhatásokat, amelyek annak végrehajtását lehetetlenné teszik és ne statuáljon olyan adótechnikai kezelést, amely mellett minden adópolitikának feltétlenül csődbe kell mennie. Ebből a négy szempontból kívánom bírálni elsősorban magát az előttünk levő négy törvényjavaslatot, azután pedig az egész adópolitikai koncepciót, amely ezekben a törvényjavaslatokban megnyilvánul. Áttérek már most a földadóra. És itt bocsássanak meg, méiyen tisztelt Nemzetgyűlés, ha sokat kell a jegyzeteimet használnom, de ezt egyrészt a gondolatok logikai összefüggésének rendje kívánja meg, másrészt nagyon sok számadattal is kell dolgoznom, amelyeket természetszerűleg fejben nem tarthatok, és igy arra kell kérnem a mélyen tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztassanak megengedni, hogy a jegyzeteimet az általam szokottnál talán Kissé sűrűbben hasz-naljam. (Helyeslés.) Kezdem a kritikámat a földadó alapjával. Amint méltóztatnak tudni, a földadónak alapja a kataszteri tiszta jövedelem, amely az országban katasztrális holdankint 4 fillérnél kezdődik és 36 koronánál végződik. Már maga ez az óriási eltérés óvatosságra kellene hogy intsen olyan adópolitikust, aki nem az efemer sikereket keresi, hanem törvényhozási alkotásainak jövendő hatásait is, mert lehetetlenség az, hogy ilyen óriási eltérések mellett, ahol a kataszteri tiszta jövedelem ennyire változik, viszont a kérdéses földrészletnek gazdasági hasznavehetősége a háború változásai folytán enormisan megváltozott, ez borzalmas igazságtalanságokkal ne járjon. Nagyon jól tudjuk, hogy a katasztert a múlt század közepe táján csinálták ; ez egy Bach-korszakbeli intézmény, amelyet az 1875 : VII. törvénycikk rendezett, bizonyos javításokat eszközölt rajta, de a legtöbb hibát átvette a régiből és épen csak ott javított azon, ahol a bajok és az ellentétek már kirívók voltak. Nagyon jól tudjuk, hogy az egész kataszteri munkálat azon idők gazdasági, közlekedési viszonyainak, kereskedelmi értékesítési lehetőségeinek s általában az akkori külterjes viszonyoknak képét tükrözi. Az akkori viszonyokhoz képest lehet, hogy igazságos és jó volt, bár megengedem, lehetnek aggályok abban a tekintetben is, hogy itt-ott protekció és egyéb meg nem engedett befolyás is érvényesült. Égy azonban bizonyos : akkor is csak azért volt elviselhető, mert aránylag nem jelentette a földnek abszolút, vagyis 100°/o-os megterhelését. Állandó, de kisebb terhet jelentett, amelyeket a földbirtokos-osztály, — még az is, aki nagyon igazságtalanul volt sújtva általa — elviselhetett. Ez a helyzet már a múlt esztendőben is megváltozott, az 1920. évi XXI[I. tc.-nek rendelkezései folytán, mert akkor már igen sok gazda felocsúdott, és amikor tízszeresére emelték az adóját, ráeszmélt arra, hogy az a pár koronás többlet, amely a múltban semmi sem volt, a kataszteri alap folytán olyan megterhelést jelent, amely már határozottan jogosan gondolkodóba ejt. Ez teljesen elavult munka s az adóstatisztikánk szerint is, amely pedig hivatalos .összeállításon alapszik, 1—100°/<ros eltéréseket mutat. Ez annyit jelent, hogy van olyan gazda, aki a tiszta jövedelmének csak l%-át fizeti, de van olyan is, aki 100°/o-ot, sőt ezen felül is fizet. így volt ez már a múltban is. Ha pedig .. igy volt a múltban és egyes gazdákra nézve óriási megterhelést és igazságtalanságot jelentett, sőt már az elviselhetetlenség határán moz-