Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. kaszát, ásót, mindenféle gazdasági eszközt, ko­csit, szekeret, villát, stb., amikor is most a békebeli egykoronás ekevasat 500 koronáért kénytelen megvenni. A múlt hetekben vettem két ekevasat és 1000 koronából csak 4 koronát kaptam vissza. Hát ez nem fogyasztás ? Mi nem fizetünk forgalmi adót? Mert azt mondják, hogy mi forgalmi adót sem fizetünk ! Ha már áthárításról van szó, a rossz kataszteri osztályozás folytán bizonyos teher a kisgazdára hárittatott át. Horváth Zoltán: Ezt panaszoljak mi is! Szijj Bálint : De nemcsak ez, hanem egyéb jogtalanság is történt a nraltban a kisgazda­társadalommal szemben, amely pedig ugy a jobbágyság korában, mint azóta is nagy szolgá­latot tett a nemzetnek és nem érdemelte meg azt a bánásmódot, amelyet vele szemben tanúsí­tottak. A politikai hatalomnál fogva a teher súlyát az ő vállaira helyezték, jogaitól meg­fosztották, elvették a kisüstöt, amely hatá­rozottan jogelkobzásnak tekinthető. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem csoda tehát, ha a kis­gazdatársadalom törekedett a politikában az őt megillető helyet elfoglalni, mert nem gondozták az ügyét olyan szeretettel, nem bántak vele ugy, mint ahogy megérdemelte volna. A kis­gazdatársadalom a teherviselésben edzve van, mert hiszen mi a volt jobbágyok utódai, ivadékai vagyunk ; a mi apáink, ősapáink robotot, szolgál­tattak, dézsmát, tizedet fizettek, adóztak munká­val, fogattal, gabonával, borral, pénzzel, könnyel, vérrel és verejtékkel, és erre kényszeritette őket mindig a hajdú, mogyorófa pálcája, a kaloda, a deres és más ilyen eszközök alkalmazása, mely mindig a fülükbe zenélte : jól csináld paraszt az utat, mert hiszen a te lovad vontat ! Nézzük meg most már az Urnák 1922-ik esztendejében, a jobbágyság megszűnte utáni 75-ik esztendőben, hogy hogyan állunk ezzel a teherviseléssel. Nézzük meg, hogy hogyan termi ki száz hold föld adóját az a cseresnyefa, amelyről Fábián Béla t. képviselőtársunk beszélt az indemnitási vita alatt. Horváth Zoltán : Ő nem bántotta a kisgaz­dákat! (Felkiáltások jobbfelöl : Dehogy sem!) Szijj Bálint: Az általános feljegyzések és megfigyelések szerint minden tiz évben van egy jó terméses esztendő, van három jó közepes, három gyenge közepes és három rossz. Ez azon­ban nem azt jelenti, hogy jó terméses esztendő­ben sok búza, árpa, rozs, kukorica, cseresznye terem, hanem hogy az egyik évben az őszi kalászosra, a másik évben a tavaszi kalászosra, a harmadikban a kapás vetemények állnak jól, s van olyan esztendő is, amikor a cseresznyére jár jó idő. Az idei esztendő épen a cseresznye­termésnek kedvezett. Fábián "Béla t. képviselő­társam ebből állapította meg azt, hogy a gazda száz hold föld adóját egy cseresznyefa termésé­ből kihozza. Nekem is van néhány cseresznye­és meggyfám, — igaz, hogy nem sok, mert kis­évi augusztus hó 23-án, szerdán. 41Ö gazda lévén, földi javaim is kisméretűek, — azonban dacára annak, hogy néhány méter­mázsát kitevő cseresznyetermésem volt, még egy fél hold föld adóját sem árultam ki belőle, nem pedig azért, mert a cseresznyefáim szomszéd­ságában nincs egy Budapest, ahol értékesíteni lehetett volna a cseresznyetermést. A vidéki értékesités ugyanis olyan, hogy az a cseresznye még a fáról való leszedésre sem érdemes, mert még azt sem fizeti ki. (Ugy van! jobb felöl.) Mert ez a gyümölcs nem hull olyan könnyen az ölébe, illetve a kosarába a tulajdonosnak, mint amilyen könnyen Fábián Béla t. képviselő­társam ajkáról a szó, (Derültség.) és Peyer Károly t. képviselőtársunk fantáziájának fájáról az az állítás, hogy egy fél kilogramm cseresznye árából kihozza a gazda egy fél hold földnek az adóját. Az a gyümölcs nagyon megkéreti magát, fel kell kúszni érte a fára és mindenféle gim­nasztikát és csuklógyakorlatokat kell az ember­nek végezni, mig az odaadja magát, s közben egy kis nyaktörés veszedelmének is ki teszi magát a szedő. (Zaj.) Mégis leszedettük a cseresznyét, mig meg­voltak a kisüstjeink, és belekalkulálva a szedési és főzési költséget a termelt szesz árába, kis polgári haszon is maradt a termelő javára. Mióta azonban Magyarország pénzügyi Napóleonjai el­kobozták a kisgazdáknak ezen, őseik által szer­zett és őseik által is élvezett jogát, a kisüstön való szeszfőzést, azóta az ilyen termények érté­kesítésének befellegzett, azóta a gazdák kivágják a cseresznyefák nagy részét, azokon a fákon pedig, amik megmaradnak, ha az Isten jobb termést ád, a házi szükségleten felüli részt ott hagyjuk az égi madarak táplálására. (Derültség.) Horváth Zoltán : Jöjjön ide hozzánk ! Innen beszéljen ! (Felkiáltások jobbfelöl : Nem most vették el a kisüstöt, hanem húsz évvel ezelőtt!) Szijj Bálint : Nézzük továbbá, hogy van az adózással a kisgazda? Tudjuk, hogy az adó a kataszteri tiszta jövedelem húsz százaléka. A földterületek osztályokba vannak sorozva, még pedig három főosztályba, a főosztályok mindegyike pedig külön-külön nyolc alosztályba. A tiszta jövedelmet az osztályok adják. Az első osztály a legtöbbet, a nyolcadik a legkevesebbet. Arról már talán nem is kell beszélnem, hogy a becslő­biztosok, akik annak idején osztályokba sorozták a földeket, milyen befolyások alatt állottak, hogyan vendégeskedtek az uradalmakban, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl,) aminek következtében a kis­gazdák terhére, rovására állapították meg az osztályokat, ugy hogy teljesen hasonló értékű földek nagy birtokokban az ötödik és hatodik osztályban vannak, mig- a kisbirtokoknál az első és második osztályba serozvák. Az 1909-iki törvény, amely a katiszter kiigazításáról szól, nem hozott megnyugvást, és ha másban nem is, abban az egyben igazat adok Dénes István képviselőtársamnak, hogy amikor a nagybirtokosok is elismerik, hogy ez 53'

Next

/
Oldalképek
Tartalom