Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-40

370 A nemzetgyűlés 40. ülése 1922, amely a munkaadóra háramlik az alkalmazott adójának kivetésére és beszállítására vonatkozólag, megkönnyíti azzal, hogy megengedi az átalányozási rendszert. Sokszor hiányzik itt a kellő szakképzettség. Az adókezelés ugy is annyira komplikált, hogy nem lenne igazságos, ha az ezzel járó munkát kötelességévé tennők oly elemeknek, amelyek erre a munkára képtelenek. Epen azért az oly munkaadóknak, akik kevés alkalmazottal dolgoznak, továbbá azoknak, akik bármi oknál fogva az illetmény kimutatások vezetésére célszerűen nem kötelezhetők, akik a nehéz és komplikált átháritási műveleteket nem tudják megtenni, az 5. bekezdés az átalányozási rendszert engedi meg. Uj rendelkezés a 31. §-ban az, amely az alkalmazottaknak adója tekintetében nem az adófelszólamlási bizottságot teszi meg fellebbezési fórumnak, hanem a gyorsabb eljárású és nagyobb szakkörrel rendelkező pénzügyigazgatóságot, így bifurkálni kellett a fellebbezési eljárást, a fellebbezést nem kell tehát a felszólamlás! bizottsághoz, hanem a pénzügyigazgatésághoz benyújtani. Most még a 47. §-t említem, mint lényeges újítást, amelynek célja a kereskedelmi és iparkamarai illetékek részére bizonyos könnyítés engedése, akképen, hogy ezen illeték alapjául a kereseti adóalap jelöltetett meg. Összefoglalva mindazokat, amiket bátor voltam előadni a javaslatra nézve, minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat rendkívül fontos és igen hasznos lépést jelent a községek és városok autonóm gazdálkodásának kiépítésére. Eddig oly, szinte áttekinthetetlen adózási rendszer volt, hogy minden egyes község saját speciális adóit építette ki, sokszor igazságtalanul, mondom, annyira áttekinthetetlen és igazságtalan, súlyos adózási rendszerek épültek, ki egyes községekben és városokban, hogy igazán itt volt a tizenkettedik óra, hogy valami történjék. Épen-azért elismerés illeti a pénzügyminister urat, hogy hozzá mert nyúlni ehhez a kérdéshez, amelyhez az alkotmányosság helyreállítása óta egyetlen pénzügyminister nem mert megtenni. Kétségtelen, hogy a kereseti adóknak a községek javára való átengedésével ez a kérdés még nincs megoldva. Méltóztatnak tudni, hogy az egyes községek helyzete e tekintetben igen nehéz. Nekem, mint agrárius képviselőnek különösen szemem előtt lebeg, hogy a vidéknek, a kis falvaknak háztartási egyensúlya igy sincsen biztosítva. Mert hiszen jelentékeny nagy terheket róttak reájuk azzal, hogy a közalkalmazottak bizonyos illetményeit áthárították a községekre. Tovább kell tehát kiépíteni ezt a kérdést, és itt ugy a pénzügyi bizottság jelentése, mint a pénzügyminister ur ismételt ígéretére kell hivatkoznom, hogy t, i. a községi és városi háztartásokra vonatkozólag a legrövidebb időn belül egy egységes uj kódex fog elkészülni, amely meg fogja évi augusztus hó 21-én, hétfőn. szüntetni azokat az aránytalanságokat, amik épen az Emiltett indokoknál fogva fennállanak. Minthogy kereseti adó a tisztán agrár községekben nincs, ezek legkevésbé fognak az átengedett adóból részesülni ós itt tehát korrekturáról kell gondoskodni (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és pedig akként, hogy az általános jövedelmi adó országos hozadékának bizonyos százaléka ezeknek a községeknek átengedtetik. E tekintetben a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban nyilatkozott és bizonyára nyilatkozni fog a plónumban is. Ha tehát egyes községekben a kereseti adó átengedése nem jelenti azt a könnyebbülést, amely arányos az áthárított terhek nagyságával, akkor az általános jövedelmi adó hozadékának reparciálásával kell ezeket a községeket kártalanítani. Minthogy ez a javaslat az arányos teherviselés elvének lehető szemmeltartásával készült és a községek valamint városok háztartásának rendbehozatala céljával nyújtatott be, tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Temesváry Imre képviselő urat, a társulati adókról szóló törvényjavaslat előadóját illeti a szó. Temesváry Imre: T, Nemzetgyűlés! Az 1875-iki adóreform teljesen osztrák mintára készült. Kizárólag csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és szövetkezetek adója volt egy önálló alkotás, amelyről az 1875 : XXIV. te. intézkedik. Ez a törvénycikk a szövetkezetek, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat kivonta az általános kereseti adó alól és mérlegszerinti eredményük után teljesen uj adónemmel terhelte meg őket. A részvénytársulatok és szövetkezetek fejlődésével ennek az uj adónemnek fejlődése is lépést tartott. Ezt az adónemet a szokás később társulati adónak nevezte el. Ha ma átolvassuk az 1875 : XXIV. te. egyszerű intézkedéseit, szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy miként lehetett ily egyszerű törvényes rendelkezések mellett milliós eredményekkel operáló vállalatok adóját negyven éven keresztül kivetni. Ha azonban figyelembe vesszük ebben az adónemben a negyven év alatt kifejlődött birói gyakorlatot, akkor látni fogjuk, hogy az 1875 : XXIY. te. egyszerű vázára felépített birói gyakorlat miként birkózott meg a joggyakorlatban kifejlődött elveknél fogva azokkal a bonyodalmakkal és vitás kérdésekkel, amelyek ezen adó kivetése körül előfordultak. Ez a magyarázata annak, hogy ez az adónem az 1896. évi osztrák adóreform alkalmával az 1896. évi október 25-iki adótörvény második főrészének, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és társulatok adójának mintájává válhatott, idehaza pedig az 1909. évi adóreformok megalkotásakor a társulati adó volt az egyedüli, amelyre nézve már teljesen kész, kiforrott mintát találtunk az 1875: XXIV. t.-c. alapján