Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-40

S68 A nemzetgyűlés 40. ülése 1922. évi augusztus hó 21-én, hétfőn. seti adóval kapcsolatban a jogelveknek megfelelően eddig nem volt rendezve, a 8. §-ban szintén pontosan regulázva lett, amennyiben a csőd beállásának napjától kezdődőleg a kereseti adómentességet ugy az egyéni, mint a társascégnél kimondja. Az adóalap tekintetében azt az egyedül helyes módszert választotta a javaslat, hogy az adóalapnak kimunkálását a pénzügyigazgatóságokra bizza. Mivel az adóalap ugyanaz lesz, mint a jövedelmi adónál, a pénzügyigazgatóságok végezhetik el csak helyesen az adóalap kimunkálását, a kereseti adónál is, hiszen az lényegben szintén nem lesz más, mint a jövedelmi adónak édes testvére, csakhogy a helyhatóságok részére szolgáló célzattal. Tehát : közös adóalap-kimunkálás fog történni, azután az adóalap a helyhatóságnak, az érdekelt községnek fog rendelkezésére bocsáttatni azzal, hogy az adóalapnak a törvényben megállapított kulcsa segítségével számítsa ki és vesse ki a kereseti adót. Ez a megoldási mód igen szerencsés. A kereseti adó nagy jövedelmezőségének ugyanis az volt eddig az akadálya, hogy az illető községek és városok nem voltak érdekelve a kereseti adó hozamában, most azonban, mivel a városok ós a községek a saját háztartásuk fedezésénél érdekelve lesznek, nagyon is rajta lesznek, hogy az adóalapok kimunkáltassanak. Minthogy pedig az adóalap közös a jövedelemadó alapjával, kétségtelen, hogy a községek részvétele igen előnyösen fog az államháztartás szempontjából hatni a jövedelmi adó megállapítására nézve is. Ami már most a levonható tételeket illeti, ezek hosszadalmas ismertetésével nem fárasztom a t. nemzetgyűlést, csupán megemlíteni bátorkodom egészen röviden, hogy az erre vonatkozó rendelkezések nagyobbrészt olyanok, mint amelyek már a jövedelmi adóban el vannak fogadva és amelyeket el kell fogadnunk egyszerűen azért, mert az egész kereseti adó a jövedelmi adónak elvi szisztémáján épült fel. A le nem vonható tételeknek a 13. §-ban való felsorolása talán felesleges, hiszen az nem más, mint egy exemplifikáció, mégis hiszem, hogy az a gyakorlatban nagy haszonnal fog járni. Megemlítem, hogy a családi adózás rendszerét kifogásolták a bizottságban, de mert a pénzügy minister ur az eddig kifejlődött rendszerre való tekintettel ettől az adózástól eltekinteni hajlandó nem volt, a bizottság változtatást a szövegen nem tett. Most eljutunk a kereseti adó három legfontosabb szakaszához, az adómértékre vonatkozó 16., 17. és 18. §-okhoz. Három lényegesen különböző kivetési módot fogad el a javaslat. Egészen más rendelkezéseket foglal magában azokra vonatkozólag, akik akar hetibér, akár havibér, akár más fix fizetés mellett vannak alkalmazásban, mint a szabadon keresőkre nézve. A 17. §, amely magában foglalja a régi kereseti adó I. és IV. osztálya alá eddig esett adózókat, lényegesen más kulcsot alkalmaz, még pedig igen erősen kiépített progresszív kulcsot, szemben azokkal, akik a 16. §. alá tartoznak és akikre vonatkozóan a törvény csak azt tartja leszegezendőnek, hogy az adózás mértéke a jövedelem 5%-áig terjedhet. Ez, mint maximum szerepel, sajnos, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben az illető helyhatóság, község vagy város háztartásának rendbehozatalára szükséges, az illető helyhatóság kérheti a pónzügyministertől, hogy az 5%-os maximum felemeltessék 10%-ra. A helyzet valószínűleg ugy fog alakulni, hogy a községek legnagyobb részében — kivéve azokat, amelyek rendkívül gazdagok — ez a 10%-os kereseti adóalap fog elfogadtatni. Az indokolás megemlíti, hogy eddig a kereseti adó százalékban lényegesen magasabb volt. Igen, csakhogy ez csalódás, mert mint nagyon jól méltóztatnak tudni, a kereseti adó eddig nem a valóságos jövedelmet nézte és a kereseti adó után kivetett 10% és a 10% után kivetett 35%-os általános jövedelmi pótadó, továbbá a 20%-os országos betegápolási pótadó, együtt tehát 15.5%, de facto lényegesen alacsonyabb volt, mint lesz ezután az 5%, illetve 10%, mert utóbbi a, valóságos tiszta jövedelmet fogja felkutatni. Ép ezért meg kell állapitanom mindenkivel szemben, aki talán azt hiszi, hogy az egyenlő adózás elve ennél az adójavaslatnál kellően nem érvényesül, hogy épen a kereseti adóval sújtott adózó rétegekre jelentékeny adótöbblet vár, aminek főoka nem a kulcsban keresendő, hanem az adóalap jobb, tisztább és rendesebb kimunkálásában. A 17. § bir talán a legfontosabb szociális jelentőséggel, mert hiszen itt vannak érintve azok az adózó tömegek, amelyek — hogy ugy mondjam — gazdaságilag ós társadalmilag is a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak, akik heti vagy havi bérből élnek és akik fix fizetésüknél fogva mindig ki vannak bizonyos mértekig szolgáltatva a munkaadónak. E tekintetben merem állítani, hogy a 17. § olyan erős progressziót állit fel, amely csaknem párját ritkítja. Méltóztassék megnézni a kulcsot: a heti vagy havi bérnél 1% ezreléktől, tehát nem is egész másfél ezreléktől kezdve egészen 5%-ig emelkedik, ennél nagyobb latitüclöt létesíteni a törvényhozásnak igazán nem lehet. Az kétségtelen, hogy a javaslat bevon az adózásba olyan adózó rétegeket is, amelyek kereseti adóval eddig nem voltak sújtva, de épen az adó csekély voltára, valamint arra való tekintettel, hogy az államháztartás helyzete megköveteli, hogy mindazok, akik a létminimumon felül bármiféle ós bármily csekély jövedelemmel rendelkeznek, de rendelkeznek, belevonassanak a közteherviselés nagy kötelességébe. így kellett tehát intézkedni, mert enélkül az államháztartásnak még csak részleges rendbehozatala is teljesen lehetetlen. A harmadik kategória kisebb jelentőséggel