Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-39

358 A nemzetgyűlés 39. ülése 1922. évi augusztus hő 18-án, pénteken. most ezen törvényjavaslat szerint nem 135 kg., hanem 100 kg. búzát kell a termelőnek adóban adnia, a 100 korona kataszteri tiszta jövedelmet véve alapul. Itt még a kisembereknél, a kisebb birtokosoknál tekintetbe kell venni azt az engedményt, amely az adónak egy évre egész összegében való kifizetése folytán áll elő, t. i. az 5, 15 és 25°/o-os kedvezményt is. Dénes István : A kivételek között elvész a szabály ! Almásy László : Kétségtelen, hogy ez a kisemberekre nézve lényeges eredményt képez, s ha talán a szabály el is vesz, a lényeges az, hogy az az adó ne vesszen el, s hogy azok az adók, amelyek fizettetni fognak, tényleg arra a célra fordíttassanak, amelyre beszedettek, t. i. a magyar állam háztartásának rendezésére. Rá kell mutatnom arra a körülményre is, hogy egynéhány uj szakaszt javasolt felvétetni a pénzügyi bizottság. Az egyik szakasz azon panaszok orvoslására nyújtana épen módot, amelyek a kataszteri becslésre vonatkoznak. Különösen ott, ahol nagyobb birtokoknak aránytalan megbecsléséről, vagyis a múltnak talán egy elkövetett tévedéséről, vagy tévesen történt eljárásáról volt szó, ez a törvényjavaslat módot kivan nyújtani arra, hogy az 1000 katasztrális holdat meghaladó birtokok ujabb becslés alá vettessenek s megadja a terület szerint illetékes községi képviselőtestületnek azt a jogot, hogy ezt az uj kataszteri birtokbecslést kérelmezhesse. Ugyanezt a jogot megadja igen természetesen a kormánynak is. Felhatalmazza továbbá a törvényjavaslat a pénzügyminister urat arra, hogy az eljárásra vonatkozólag a törvénytől eltérő rendelkezéseket léptethessen életbe. Ennek a rendelkezésnek a célja szintén az, hogy ebben a mostani khaoszban, amely az adótörvények végrehajtásánál már egészen átláthatatlanná vált, a ministerium jogkörrel és hatáskörrel birjon egyszerű rendszabályok életbeléptetésére, amelyek megkönnyítsék az adózóknak az adó lerovását és módot nyújtsanak arra, hogy könnyebben el tudjanak igazodni ezen szövevényes rendelkezések helyett a pénzügyminister ur által tervezett egyszerűbb rendelkezések kibocsátása által az adófizetés és a terheivel való megismerkedés tekintetében. Mert hiszen nem kell arról bővebben beszélnem, hogy ma az adók ós az ezzel összefüggő rendelkezések annyira komplikáltak és sokoldalúak — amit magukkal hoztak az egészen megváltozott viszonyok — bogy az ezek között való eligazodás sokszor igen nehéz feladatot képez. Ennek a szakasznak tehát pusztán az a célja, az az intenciója, hogy az adózó közönségnek ebben az irányban is bizonyos megkönny eb ülést nyújtson. Tekintettel arra, hogy az idő már előrehaladt, ezekkel a kérdésekkel tovább foglalkozni nem kívánok. (Halljuh! Halljuk! balfelől) A Ház határozata értelmében a nemzetgyűlés fél kettőkor tér rá a sürgős interpelláció meghallgatására, s ez az idő most elérkezett. Annyit kívánok még csak befejezésül előadni, hogy ma egészen más a helyzet, mint valamikor, az ezt megelőző időkben. Mert hiszen a magyar embernek vérében van úgyszólván az, hogy az adótól idegenkedik, Ezt is meg lehet magyarázni, hogy miért. Szilágyi Lajos : A progresszív adótól nem borzad ! Dénes István : Csak az igazságtalan adótól ! (Zaj.) Almásy László előadó : Nem t, képviselőtársam, ez sokkal mélyebben gyökerezik. Ez odavezethető vissza, hogy az adóterhek, különösen a régi időkben, a történelmi időkben nem a nemzeti célokat, hanem igen sokszor idegen célokat, idegen uralom céljait szolgálták. Hiszen tudunk a történelemből arról az időről, hogy csak egy esetet említsek, amikor Endre királyunk bejött, hogy Péter királyt, az idegen uralkodót elkergesse, bejött a testvérével Levente herceggel, s az akkori szokás szerint Péter király táborába egy hírnököt küldtek, s az a hírnök hangos szóval, harsona mellett kihirdette, hogy minden adószedőt el fognak pusztítani, s Péter pusztuljon németestől, olaszostól, minden embereivel az országból. 8 ha most visszanézünk a történelmi időkbe, akkor látjuk, hogy a mohácsi vész után is az adóztatást a magyar ember mindig azért nézte rossz szemmel, mert ezek az adók idegen célokat szolgáltak és nem nemzeti célokra fordíttattak. Ma azonban egészen más viszonyok vannak. Ma nekünk egy megcsonkult, nehéz helyzetben lévő országot kell helyreállítanunk. Az az adó, amelyet most méltóztatnak megszavazni, tisztán a magyar állam restaurálására, a magyar állam megrongált épületének helyreállítására szolgál. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezeknek az adóknak az elbírálását tehát természetesen egészen más szempontokból kell hogy nézze a t. adózó közönség, és ezen az alapon én azt hiszem, hogy lehetetlen a több adózással szemben a limine egy ellentétes álláspontot elfoglalni, mert hiszen ezek az adók most arra szolgálnak, hogy azokból a mi országunkat újra tudjuk építeni. Már pedig ha kellő eszközök a pénzügyi kormány rendelkezésére nem bocsáttatnak, akkor teljes lehetetlenség, hogy ezek a nagy célok megvalósíttassanak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Mindezekből kifolyólag a magam részéről mély tisztelettel vagyok bátor ajánlani azt, hogy elvben, illetőleg általánosságban méltóztassék ezt a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Igen természetes dolog, hogy a részleteknél van azután helye a rendelkezések alapos megvitatásának. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt gondolom azonban, hogy a mai nehéz viszonyok között, mikor az ország újjáépítéséről van szó, még maga az ellenzék sem lehet abban a hely-