Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-39
350 A nemzetgyűlés 39. ülése 1922. évi augusztus hó 18-án, pénteken.' En tehát elfogadom Pakots t. képviselőtársam indítványát és azt kérem, hogy a 7. §-t méltóztassék törölni, annál inkább, mert hiszen, amint ő kifejtette, ezek az emberek állami tisztviselők lesznek, az állami tisztviselőkkel szemben pedig ott vannak a fegyelmi szabályok, amelyeknek alapján bármikor felelősségre lehet őket vonni, ha ok van rá, ha valaki összeférhetetlen, meddő, vagy olyan munkásságot fejt ki, mely a hivatalnak céljaival ellenkezik, mindig alkalom van a beavatkozásra. En tehát tisztelettel elfogadom, mindenben aláírom és teljesen átérzem 100% erejéig mind annak az igazságát, amit Pakots t. képviselőtársam elmondott és ami feltétlenül felfogása az igazi tudósoknak és művészeknek is. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az egész paragrafust törölni; helyette természetesen megmarad az, hogy fegyelmi vétség esetén a fegyelmi szabályok kötelezők ezekre a tisztviselőkre nézve. Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Csak egészen röviden kivánok reflektálni az előttem felszólalt igen t. képviselő ur felszólalására. A t. képviselő ur nem találó példát hozott fel, mert az egyetemi tanár működése egészen más, mint a közgyűjtemény tisztviselőjéé. Az általa felhozott eset egyetemi tanárra vonatkozik, a paragrafus pedig gyűjtemény-egyetemi tisztviselőre. De ettől eltekintve, milyen munkát végez a gyűjteményi tisztviselő ? A könyvtárban könyvtári munkát kell végeznie, a levéltárban levéltári munkát, a múzeumban pedig múzeumi munkát, igy tehát elsősorban nem könyvek Írásáról, hanem az illető gyűjteménnyel kapcsolatos tudományos munkásság kifejtéséről van szó, azt pedig igenis felebbvalója van hivatva nemcsak megállapítani, de ellenőrizni is, s ha baj van, intézkedni, hogy ebben a tekintetben a helyzet javuljon. Ha ugyanis a közgyűjtemény felmondja a szolgálatot, ha a tárak rendezetlenek, ha a könyvhöz jutni nem lehet, ha a múzeumi kiállitás nem halad, azért elsősorban az igazgató felelős, az igazgatónak ezt a jogot tehát nézetem szerint feltétlenül biztosítani kell. Horváth Zoltán : A tudományban nincs felebbvaló! (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Ismétlem, ez a javaslat a tudományos tisztviselői kar érdekében lényegesen messzebb megy, mint amilyen pragmatikus előnyöket a magyar tisztviselői kar egyeteme élvez, ugy hogy azt hiszem, ezt a szakaszt megnyugvással lehet elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az eredeti szakasszal szemben áll Kiss Menyhért képviselő ur indítványa, mely az egész szakasz törlését kívánja. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, elesik Kiss Menyhért képviselő ur indítványa. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A szakasz eredeti szövegében fogadtatott el. Következik a 8. §. Perlaki György jegyző (olvassa a 8. §4). Elnök: Kivan valaki szólni? Perlaki György jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Abban a feltevésben iratkoztam fel ehhez a szakaszhoz, hogy az előbbi szakasznál előterjesztett kívánságaim honoráltatnak. Ebben a 8. §-ban t. i. az ván, hogy : »Meddőség és összeférhetetlenség eseteit kivéve . . . stb.« Most már tehát benne marad a szakaszban ez a mondat is, mely hatályát vesztette volna, ha az igen t. minister ur hozzájárult volna kívánságomhoz. Alkalmat ad azonban nekem ez a körülmény arra, hogy ennél a szakasznál reflektáljak a t. minister urnák az előbbi szakaszhoz fűzött indokolására. Teljesen képtelen, mélyen t. minister ur, az ön álláspontja és most már sajnálom, hogy annak idején az általános vitánál olyan sans phrase, teljes lélekkel hozzájárultam az egész javaslathoz. Ez a két szakasz ugyanis kardinálisán megdönti a tudománynak azt a szabadságát, amelyre hivatkozni méltóztatott, s amelynek alapjaira óhajtja fektetni egész törvényjavaslatát. Ezen a ponton lehet ugyanis legjobban korlátozni munkájukban a múzeumi és tudományos tisztviselőket, ezen a ponton lehet úgyszólván lehetetlenné tenni a tudományos munka terén való erőkifejtést. Komoly és megszívlelendő gondolat az, t. minister ur, amelyet felvetettünk. Elvégre a tudósnak teljesen saját berendezkedése szerint kell kifejtenie a maga működését, saját jóérzése, üaját tudása és szempontjai szerint, azt azután bürokratikusán bizonyos keretekbe beilleszteni nem lehet, nem szabad. Az a tudós, aki érzi, hogy egy tizenegyes kollégium fog dönteni munkája felett, mielőtt még maga a tudomány döntene felette, — mert hiszen az a tizenegyes tanács nem jelenti még a magyar tudományosságot és a világ tudományosságát — nem állapithatja meg, hogy milyen módszerrel végezze kutatói munkásságát; nem állapithatja meg, hogy mikor fejezze be munkáját, milyen utakra térjen és milyen szempontokat öleljen fel. Horváth Zoltán : Katasztert készítenek, mint a kommunisták! Pakots József : Engedje meg a t. minister ur, de ez szerencsétlensége ennek a javaslatnak. Amilyen szeretettel és örömmel fogadtam el a javaslatot, mint a minister ur nagyszerű elgondolásainak egyik első bizonyítékát és a tudományosság iránti erős érzését, ép oly sajnálattal látom, hogy ez a két szakasz megdönti a javaslat értékét, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mert ez a két javaslat olyan Achilles-sarka a
