Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

A nemzetgyűlés 38. ülése 1922, minister urat, méltóztassék intézkedni annál is inkább, mert biztos tudomásom van arról,hogy nem egy jugoszláv minister kijelentette, hogy amenynyiben a magyar kormányzat az érintkezést keresi a jugoszláv kormánnyal s amennyiben a magyar kormányzat is szükségesnek látja azt, hogy a tárgyalások megkezdessenek, ugy a jugoszláv kormány is a nyugdíjasok érdekében hajlandó a tárgyalásokat felvenni. Amíg ezek a tárgyalások ide-oda folynak, nem tartom megengedhetőnek, hogy ezek a szegény, sínylődő nyugdíjasok százszámra a határon, vályogból vert odúkban, földalatti üregekben tengessék életüket. Megengedhetetlen dolog az, hogy — nevet nem akarok említeni — például Szabadkán egy nyugdíjas ezredes, akinek hat tagból álló családja van, koldulással tengesse életét, mert Magyarországba nem tud bejutni, a jugoszláv alantas hatóságok pedig nem engedik meg azt, hogy a jugoszláv állampolgárságot megszerezze, mert nem adják ki neki a megfelelő illetőségi bizonyítványt. Én tehát tisztelettel kérem a külügy minister urat, méltóztassék interveniálni a jugoszláv kormánynál, hogy ezeknek a szegény nyugdíjasoknak helyzete tartható legyen és hogy ezek lakáshoz jussanak, akár ott, akár itt. Az ón véleményem az, hogy a trianoni békeszerződés értelmében, amely igen sok helyen helytelen és nem elég világos, a jugoszláv kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy azok, akik meg akarják szerezni a jugoszláv állampolgárságot, letelepedhessenek és biztos és tisztességes ellátásban részesülhessenek. Interpellációm, amelyet a külügyminister úrhoz intézek, a következő (olvassa) : »Tud-e a külügyi kormányzat arról, hogy Jugoszláviában élő állami és vasúti nyugdíjasok, kik a magyar államot 20—40 esztendeig szolgálták, az éhenhalásnak vannak kitéve, mert a jugoszláv kormány megszolgált nyugdíjukat részükre kiutalni nem akarja? 2. Tud-e arról a kormány, hogy a magyarjugoszláv határon igen sokan vannak, akik a hiányos optálási rendelet folytán jugoszláv illetőségüket igazolni nem tudták és magyar területre óhajtanak jönni, sem a magyar hatóság Magyarországba be nem engedi, sem pedig a jugoszláv hatóság visszatelepedésre engedélyt nem adja meg. Ezen szerencsétlenek a határon várják a sorsukról való gondoskodást ? 3. Hajlandó-e a kormány haladéktalanul érintkezést keresni és közös konferenciát létrehozni a jugoszláv kormánnyal, hogy Jugoszlávia javára optálni akaró állami és államvasuti alkalmazottak Jugoszláviában megmaradhassanak, részükre a nyugdíj és egyéb járulókok ugy folyósittassanak, hogy tisztességes megélhetéssük biztosittassék? 4. Minő sürgős intézkedéseket óhajt tenni a külügyi kormányzat, hogy a hazatérni akaró nyugdíjasok minél hamarább befogadtassanak és részükre lakás és megélhetés biztosittassék?« évi aug. hó 17-én, csütörtökön. 311 Elnök: A külügyminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Bánffy Miklós külügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Homonnay képviselő ur interpellációjára azonnal kívánom megadni a választ. Először általánosságban egypár szót akarok az ügyhöz fűzni, még pedig azt, hogy a képviselő ur igen helyesen jellemzi a békeszerződésnek azon rendelkezéseit, amelyek az állampolgárság megszerzésének különböző módozatairól szólnak. 0 oly módon jellemzi, hogy azok nem voltak tekintettel mindazokra a körülményekre, amelyeket az élet azóta a békeszerződés konzekvenciájaképen elénk állított; ezek az intézkedések nem ismerték eléggé az embereket, az életet és azokat a lehetőségeket, amelyek ebből előállnak. Igen helyesen jellemzi azt, hogy a pétervári nemzetközi egyezmény minden állam előtt, mint fennálló tekintetik ma is, és ennélfogva az abból levont konzekvenciákat is teljesen elismerik. Az optálás kérdése ugy áll, hogy 1910 előtt állandóan ott lakó és ott született emberek mindenféle formalitás nélkül annak az országnak alattvalóivá lesznek, ahol vannak, ahol születtek, illetve ahol 1910 előtt laktak. Ez Jugoszlávia esetében így áll. Az 1910 óta ott lakóknak engedélyt kell kérniök az ott lakásra. Mindezek a dolgok oly bizonytalanul és szélesen vannak a szerződésekbe lefektetve, hogy több izben nemcsak Jugoszláviában, hanem más államokkal is tárgyainunk kellett ezeknek a kérdéseknek a részletes rendezéséről. Hogy fix eredményekhez eddig még nem jutottunk, annak az a számos nehézség állta útját, amelyben a magyar politika az utolsó időkben volt. A tárgyalásokat már felvettük. Ez akadályoz engem abban, hogy a részletekre rátérjek. Belgrádi megbízottunk ezt az ügyet újból felemlítette. Több izben tettünk lépést, ez alkalommal most újra teszünk, és minthogy nemzetközi tárgyalással állunk szemben, amely jelenleg folyamatban van, a nemzetközi illemnél fogva annak részleteire ma ki nem térhetek. Mindenesetre kötelességünknek tartjuk ezt az ügyet is a legnagyobb érdeklődéssel és a legsürgősebben dűlőre vinni, mert a jog okvetlenül kell hogy érvényesüljön. A kormánynak szándéka az, hogy ezeknek a rendelkezéseknek, amelyeknek birtokában vagyunk, minden módon érvényt szerezzünk. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök ; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! A külügyminister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem azzal, hogy remélem, most már azoknak a szerencsétlen nyugdíjasoknak az ügye, akik a határon és Jugoszláviában sínylődnek és szenvednek, el fog intéztetni a legrövidebb idő alatt.