Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

A nemzetgyűlés 38. ülése 1922, minister urat, méltóztassék intézkedni annál is inkább, mert biztos tudomásom van arról,hogy nem egy jugoszláv minister kijelentette, hogy ameny­nyiben a magyar kormányzat az érintkezést keresi a jugoszláv kormánnyal s amennyiben a magyar kormányzat is szükségesnek látja azt, hogy a tárgyalások megkezdessenek, ugy a jugoszláv kormány is a nyugdíjasok érdekében hajlandó a tárgyalásokat felvenni. Amíg ezek a tárgyalások ide-oda folynak, nem tartom megengedhetőnek, hogy ezek a sze­gény, sínylődő nyugdíjasok százszámra a hatá­ron, vályogból vert odúkban, földalatti üregek­ben tengessék életüket. Megengedhetetlen dolog az, hogy — nevet nem akarok említeni — pél­dául Szabadkán egy nyugdíjas ezredes, akinek hat tagból álló családja van, koldulással ten­gesse életét, mert Magyarországba nem tud be­jutni, a jugoszláv alantas hatóságok pedig nem engedik meg azt, hogy a jugoszláv állampolgár­ságot megszerezze, mert nem adják ki neki a megfelelő illetőségi bizonyítványt. Én tehát tisz­telettel kérem a külügy minister urat, méltóztas­sék interveniálni a jugoszláv kormánynál, hogy ezeknek a szegény nyugdíjasoknak helyzete tart­ható legyen és hogy ezek lakáshoz jussanak, akár ott, akár itt. Az ón véleményem az, hogy a trianoni békeszerződés értelmében, amely igen sok helyen helytelen és nem elég világos, a jugo­szláv kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy azok, akik meg akarják szerezni a jugoszláv állampolgárságot, letelepedhessenek és biztos és tisztességes ellátásban részesülhessenek. Inter­pellációm, amelyet a külügyminister úrhoz in­tézek, a következő (olvassa) : »Tud-e a külügyi kormányzat arról, hogy Jugoszláviában élő állami és vasúti nyugdíjasok, kik a magyar államot 20—40 esztendeig szol­gálták, az éhenhalásnak vannak kitéve, mert a jugoszláv kormány megszolgált nyugdíjukat ré­szükre kiutalni nem akarja? 2. Tud-e arról a kormány, hogy a magyar­jugoszláv határon igen sokan vannak, akik a hiányos optálási rendelet folytán jugoszláv ille­tőségüket igazolni nem tudták és magyar terü­letre óhajtanak jönni, sem a magyar hatóság Magyarországba be nem engedi, sem pedig a jugoszláv hatóság visszatelepedésre engedélyt nem adja meg. Ezen szerencsétlenek a határon várják a sorsukról való gondoskodást ? 3. Hajlandó-e a kormány haladéktalanul érintkezést keresni és közös konferenciát létre­hozni a jugoszláv kormánnyal, hogy Jugoszlávia javára optálni akaró állami és államvasuti alkal­mazottak Jugoszláviában megmaradhassanak, részükre a nyugdíj és egyéb járulókok ugy folyó­sittassanak, hogy tisztességes megélhetéssük biztosittassék? 4. Minő sürgős intézkedéseket óhajt tenni a külügyi kormányzat, hogy a hazatérni akaró nyugdíjasok minél hamarább befogadtassanak és részükre lakás és megélhetés biztosittassék?« évi aug. hó 17-én, csütörtökön. 311 Elnök: A külügyminister ur kivan nyilat­kozni. Gr. Bánffy Miklós külügyminister : T. Nem­zetgyűlés ! Homonnay képviselő ur interpelláció­jára azonnal kívánom megadni a választ. Elő­ször általánosságban egypár szót akarok az ügyhöz fűzni, még pedig azt, hogy a képviselő ur igen helyesen jellemzi a békeszerződésnek azon rendelkezéseit, amelyek az állampolgárság megszerzésének különböző módozatairól szól­nak. 0 oly módon jellemzi, hogy azok nem voltak tekintettel mindazokra a körülményekre, amelyeket az élet azóta a békeszerződés konzek­venciájaképen elénk állított; ezek az intézkedé­­sek nem ismerték eléggé az embereket, az éle­tet és azokat a lehetőségeket, amelyek ebből előállnak. Igen helyesen jellemzi azt, hogy a pétervári nemzetközi egyezmény minden állam előtt, mint fennálló tekintetik ma is, és ennél­fogva az abból levont konzekvenciákat is telje­sen elismerik. Az optálás kérdése ugy áll, hogy 1910 előtt állandóan ott lakó és ott született embe­rek mindenféle formalitás nélkül annak az or­szágnak alattvalóivá lesznek, ahol vannak, ahol születtek, illetve ahol 1910 előtt laktak. Ez Jugoszlávia esetében így áll. Az 1910 óta ott lakóknak engedélyt kell kérniök az ott lakásra. Mindezek a dolgok oly bizonytalanul és szélesen vannak a szerződésekbe lefektetve, hogy több izben nemcsak Jugoszláviában, hanem más álla­mokkal is tárgyainunk kellett ezeknek a kérdé­seknek a részletes rendezéséről. Hogy fix ered­ményekhez eddig még nem jutottunk, annak az a számos nehézség állta útját, amelyben a ma­gyar politika az utolsó időkben volt. A tárgyalásokat már felvettük. Ez akadá­lyoz engem abban, hogy a részletekre rátérjek. Belgrádi megbízottunk ezt az ügyet újból fel­említette. Több izben tettünk lépést, ez alkalom­mal most újra teszünk, és minthogy nemzetközi tárgyalással állunk szemben, amely jelenleg folya­matban van, a nemzetközi illemnél fogva annak részleteire ma ki nem térhetek. Mindenesetre kötelességünknek tartjuk ezt az ügyet is a leg­nagyobb érdeklődéssel és a legsürgősebben dűlőre vinni, mert a jog okvetlenül kell hogy érvé­nyesüljön. A kormánynak szándéka az, hogy ezeknek a rendelkezéseknek, amelyeknek birtoká­ban vagyunk, minden módon érvényt szerezzünk. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök ; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! A kül­ügyminister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem azzal, hogy remélem, most már azoknak a szerencsétlen nyugdíjasoknak az ügye, akik a határon és Jugoszláviában sínylődnek és szen­vednek, el fog intéztetni a legrövidebb idő alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom