Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

À nemzetgyűlés 38, ülése 1922. évi aug. hó 17-én, csütörtökön. Sâ3 és múzeumaink vezetéséből, akik nagy adoma" nyokkal járultak múzeumaink és műintézményeink kincseinek szaporításához. Szerintem itt nem az ajándék a fő, hanem a müérzés és a szaktudás, különösen most, amikor a hadimilliomosoknak és a konjunkturalovagoknak korát éljük, akik között elég parvenü van, hogy hivalkodásból nagy adományokkal járuljanak hozzá kincseinknek szaporításához, de távol állanak attól, amit egy múzeum, egy műgyüjtemény okvetlenül megkiván, ami a roueni múzeum igazgatójának, Lehreton-nak, irányitója volt, aki nyíltan kimondotta, hogy a múzeumban, amely felett mint vezérigazgató áll, egyetlen egy vezérgondolat lelkesíti és viszi: hűség nemzetéhez és lángoló hazaszeretet. Fontos, hogy a műérzés mellett ez is meglegyen mindazokban, akik múzeumaink és műintézeteink felett őrködni fognak, hogy itt a nemzeti karakter ne csak a múltból, hanem a jövőre nézve is kisugározzék minden munkálatuknál. (Helyeslés.) Én nagyon szeretném, ha ezek a szakaszok, amelyek a javaslatba le vannak fektetve, nem béklyók lennének a vezetők kezén, ha tanács nem nehezednének rá azokra, akik egy ilyen muzeumot, vagy annak egyik szakosztályát vezetik vagy irányítják, hanem teljes szabadság legyen nekik adva, mert ugy tudom, hogy még a tudomány is, a művészet is csak a szabadság égisze alatt fejlődik, (Igaz! Ugy van!) és az energia a vezetőkben csak akkor tud nagyot alkotni, ha szabadon intézkedhetnek és rendelkezhetnek. Méltóztassék megnézni a külföld nagy múzeumait. A Germanisches Museumot Essenwein nagy szelleme alkotta, aki minden külső befolyástól mentesen a maga tudásával, erejével és német lelkével, nemzete géniuszának ihletével alkotta meg azt a hatalmas müvet Nürnbergben és fejlesztette oly magaslatra, hogy világhírűvé vált. A berlini városi muzeumot Bode emelte naggyá .és tette hatalmassá. Igaz, hogy az ő kezét megkötötte az az intézkedés, hogy amit vásárolt, azt a császárnak jóvá kellett hagynia, azonban tudta, hogy a háta mögött mindig vannak mecénások, műértő emberek, amatőr-gyűjtők, akik mindazt megveszik, amihez a császár hozzájárulását nem adta, és igy tudott olyan gyűjteményt szerezni, külünösen a prerafaelitákból, amelyeket akkor még nem igen becsültek, hogy azok ma már annak a múzeumnak díszére válnak és valódi kincsét alkotják. Ugyancsak az előbb Emiltett Lebreton, a roueni múzeum igazgatójának szabad szelleme, amely őt irányította, és a hazája iránti szeretet, az ősök, a multak iránti nagy lelkesedés adta azt a hatalmat, hogy , olyan gyönyörű muzeumot tudott létesíteni. En is azt szeretném, ha itt a magyar muzeumok igazgatói minden béklyótól és minden befolyástól mentesen a maguk tudásával szabadon tudnák ezeket a muzeumokat naggyá, erőssé és hatalmassá tenni. Még egyet ! A paragrafusok között nincsen eléggé kifejezve, de az indokolásban benne van, hogy maga a muzeumoknak ez az önállósítása, jogi személlyé való deklarálása magával hozza azt, hogy mint önálló jogi személyek alapokat gyűjtsenek a fejlesztés céljaira. Ezáltal könnyűvé van téve az, hogy az állam által adott szubvenciók is a célnak megfelelően legyenek felhasználva, mert a muzeumoknál eddig az volt a baj, hogy budgetszerüleg meg volt állapítva az évi segély és azt abban az esztendőben el kellett költeni, akár lehetett vásárolni, akár nem, és talán olyan dolgokat is összevásároltak, amelyek nem is voltak abba a múzeumba valók. Most azonban ezt az államsegélyt ezek a muzeumok összegyüjthetik, tartalékolhatják és ez a tartalék akkor, mikor egy nagy remekművet akarnak muzeumok számára megvenni és nagy kinccsel akarják azt gazdagítani, rendelkezésükre állhat. Ebből a gazdasági szempontból is üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Elénk helyeslés^ éljenzés és a taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: ITsetty Ferenc! Usetty Ferenc ; T. Nemzetgyűlés ! Mikor a törvényjavaslathoz hozzászólok, csak igen rövid ideig kívánok a t. Nemzetgyűlés figyelmével élni. Az előadó ur a maga fejtegetéseiben, de maga az indokolás is világosan és tökéletesen rámutat azokra a fontos kulturális okokra, amelyek szükségessé tették ennek a törvényjavaslatnak előterjesztését. Ez a törvényjavaslat, amely hivatva van kultúrpolitikánkat erősebbé és intenzivebbé tenni, olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nézetem szerint hatalmas lépésekkel fogják előbbre vinni a magyar kultúrát és alkalmazkodnak azokhoz a nagy külföldi példákhoz, amelyek e tekintetben a minister ur szeme előtt lebegtek. Az előttem szólott igen t. képviselőtársam a British Museum szabályzatával kapcsolatosan a Trusteeről beszélt, amelynek tagjai a legelőkelőbb egyének, de elfelejtette megemliteni, hogy elnöke mindig a canterbury-i érsek és tagja a mindenkori pénzügy min ister, aki végrehajtója a Trustee kivánságánakÉn remélem és hiszem, hogy a pénzügyminister urak tudatában lesznek azoknak a nagyfontosságú céloknak, amelyeket ez a törvényjavaslat kontemplál és keresztül akar vinni, és nem fognak szűkkeblűén elzárkózni azoktól az áldozatoktól, amelyek ezen törvényjavaslat keresztülvitelénél elő fognak állni. Tőlünk mindent elrabolhattak, bennünket tönkretehettek, de kulturális fölényünket el nem vihették, el nem rabolhatták, az a mienk. Ezt a kulturális fölényt megtartani, megőrizni és tökéletesebbé tenni: legszentebb kötelességeink egyike. Pénzügyi romlásunk, gazdasági és egyéb bajaink között is minden áldozatot meg kell hoznunk, amely ezt eV