Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

 nemzetgyűlés 35. ülése 1922. konstatálni, hogy ezt az ügyet pedig az államnak megvizsgálni kell. Ha tehát az első kérdés tekintetében én megadom magamat, a második kérdésben — mintán arra ma nem kell válaszolni, arra- ma amúgy sem kell rátérni — az az egy kérésem volna, hogy a mi megnyugtatásunkra vizsgáljuk meg ezt az ügyet, a ministerium maga vizsgálja meg, hogy itt mulasztás, bűn, vagy gyávaság történt-e ? T. Nemzetgyűlés ! Én az összes személyes kérdésre, amelyek különösen Pekár t. képviselőtársam részéről vettettek föl, nagyon szívesen rátérnék, de látom a Ház türelmetlenségét. Különben is fel akarom előbb olvasni azokat, mert ilyen természetű személyes kérdésekben én sem értek tréfát. Ha azok apróságok, kétértelműségek, froclizások, nem tartom szükségesnek reájuk reagálni, amennyiben azonban más természetűek, fentartom a jogot, hogy reájuk esetleg holnap válaszoljak. A ministerelnök ur válaszát az első részre tudomásul veszem. Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Csak egész röviden kívánok egy pár megj egyzést tenni a lezajlott vitára vonatkozólag. A t. képviselő ur a mostani felszólalásában azt mondja, hogy itt a ministerelnök bevonásával főpróbát rendeztünk és előkészítettük a mai vitát. Bocsánatot kérek, én természetesnek tartom, hogy akkor, amikor egyes képviselő urak, akik azelőtt a kormányon voltak, olyan súlyos váddal állanak szemben, mint amilyen váddal találkoztak a t. képviselő ur interpellációjában, — hogy alkalmat és módot kivántam adni nekik, hogy a vádakra nyilatkozhassanak. E tekintetben igenis kezére jártam az igent, képviselő uraknak és afért neveztem meg őket, mert ők fordultak hozzám ezzel a kéréssel, mivel máskülönben nem- volnának abban a helyzetben, hogy ezekre a vádakra nyilatkozhassanak, minthogy a házszabályok erre nekik alkalmat nem adnak. (Helyeslés a középen és jobb felől.) Azt hiszem, hogy etekintetben csak a köteles lojalitással jártam el. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Én már délelőtt megmondtam, hogy senki sem hozta be a románokat, és hogy ez az egész vita egészen felesleges. (Ugy van / balfélől.) Én azt hiszem, hogy megspórolhattuk volna ezt a mai vitát, (ügy van !) hogy ez teljesen felesleges volt, és hogy mindnyájan tudtuk elejétől fogva, hogy ez a vita azzal fog végződni, hogy be fog bizonyosodni, hogy senki sem hozta be Magyarországon a románokat, hanem azok bejöttek maguktól. (Ëgy hang a szélsőbaloldalon : De azért mégis jó volt ez a vita l) Még egy kij elentést óhajtok tenni a t. képvieslő ur utolsó mondatára, ö, elismerem, telj es j óhiszemüséggel járt el, hiszen tényleg egy irást adott át nekem, amellyel bizonyította, hogy miféle híreket és értesitéseket kapott és hogy ezek alapján tartotta meg az interpellációját. Én nem akarok ezekre nézve kitérni és nem akarom az ott foglaltakat elmondani, mert hiszen már azóta, hogy átadta nekem a t. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 3Ô3 képviselő ur ezt az irást, megGyőződtem arról, hogy ez az első betűtől az utolsóig hazugság. Én csak arra figyelmeztetek, — és a mai nap tanulságát vonjuk le ebből •— hogy ne méltóztassanak mindenféle apró pletykáknak azonnal felülni, (ügy van ! a bal- és a jobboldalon.) mert hogyha mi rögtön hitelt adunk mindannak, amit egyik vagy másik oldalról hozzánk juttatnak, akkor ebben a teremben rendes tárgyalás többé nem lesz, mert hiszen vannak ebben az országban emberek, akiknek érdekük az, hogy a pártokat és az egyes képviselőket egymás ellen uszitsák . . . (Igaz ! ügy van I balfelől.) Nagy Ernő: Ez igaz ! Jánosy Zoltán : Teljesen igaz ! Gr. Bethlen István ministerelnök :... hazugságokkal, rágalmakkal azért, hegy ez a nemzetgyűlés ne tudjon magyar pelitikát egységes akarattal csinálni. (ügy van 1 a bal- és a jobboldalon.) Ha tehát van ennek a mai vitának egy tanulsága, az a tanulság csakis az, hogy legyünk egymással szemben annyi lojalitással, hogyha valaki a másikra nézve olyan adatokat hoz, amelyek az illetőre difíam.álók vagy az illetőre nézve vádakat tartalmaznak, az első dolgunk az legyen, hogy hozzámenjünk az illetőhöz és megkérdezzük, hogy ezek igazak-e vagy nem. Ha ezt a tanulságot a mai vitából levonjuk, akkor megGyőződésem szerint a nemzetgyűlésben igenis képesek leszünk a rendet és nyugalmat fentartani. Kérem, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát Sándor Pál képviselő ur interpellációjára tudomásul venni, igen vagy nem. ? (Igen ! Nem !) Kérem, azokat (Felkiáltások : Egyhangúlag !) akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház többsége a választ tudomásul vette. Áttérünk az interpellációkra. Seren van ? Forgács Miklós jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a következő alkalommal mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció 'elhalasztatik. Következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Homonnay Tivadar ! Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Kérem, méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladt volta miatt első interpellációmat elhalaszthassam.. (Helyeslés.) Elnök: As interpelláció elhalasztatik. ' Soron van ? Forgács Miklós jegyző: Homonnay Tivadar ! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Az idő nagyon előrehaladott, de annyira fontos és sürgős a második interpelláció, hogy egy percre kénytelen vagyok igénybevenni a t. Nemzetgyűlés tür elmét. (Halljuk /Egy hang jobb felől : Olvasd fel !)