Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

294 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Peidl Gyula: Ha Csilléry ur szerint ennek ellenére, Budapesten 24 órán át kisebb csoportokban együtt volt 20.000 felfegyverzett ember a román megszállás alatt, amikor itt ostromállapot volt s amikor a románok semmiféle gyülekezést nem tűrtek, akkor ezen legalább is gondolkozóba kell esni. De még tovább is mehetek. Előttem felmerült már akkor is a kérdés, •— és azóta sem tudom magamnak megmagyarázni — hogy miután egyrészt m.eg van állapítva, hogy a románok bevonulásuk után itt ostromállapotot hirdettek és megszállották az összes középületeket, ezek közt tehát a telefonközpontokat is, a román megszállás alatt lévő telefonközpontból kicsoda, kinek a rendelkezésére kapcsolta ki augusztus 6-án a ministerelnökség telefonját ? Végtére is a románokkal szemben a Peidl-kormány létezett. Ha kikapcsolták a ministerelnökség telefonját, akkor kellett valakinek lenni, aki a román hatóságot erre rábirta. Zeőke Antal: De nem az kapcsolta ki ! Nem a román kapcsolta ki ! Peidl Gyula : Ujabb olyan kérdés, amelyre érdemes keresni a választ. Kiss Menyhért : A postás ellenforradalmárok kapcsolták ki ! Rupert Rezső: Mcst már azok ? Zeőke Antal : Ismerni kell a telefonközpontot, hogy néz ki ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Peidl Gyula : Bátor vagyok még egy igen kellemetlen kérdést felvetni. A román katonaság az ostromállapot alatt tudvalevőleg kilenc órában szabta meg a zárórát ! Rakovszky István : 11 órában ! Engem becsuktak fél 11-kor. Peidl Gyula : Igen, mert kilenckor volt a záróra ; különben hogy csukták volna be ? (Derültség.) Egyébként ez nem dönt, akár kilencig, akár féltizenegyig volt a záróra. Beck Lajos ur, aki 5-én nálam járt, akkor elmondotta, hogy az elmúlt éjjel egy sereg lelkes hazafi és katonatiszt Alcsuthról József főherceget behozta Pestre és a Dunakorzón érdekében nagy lelkes tüntetés folyt le. Én ezt a tüntetést nem láttam, de fel kell vetnem a kérdést, hogy lehetett a záróra után'a Dunakorzón f elf egy vérzetten tüntetni ? Egy további kérdés — van erre élő tanú és sajnálom, hogy most nincs jelen Friedrich képviselő ur . . . Benárd Ágost: Majd megfelel! Peidl Gyula : ... azt szerettem volna megkérdezni tőle, hogy Friedrich képviselő ur ismeri-e azt a szóban lévő urat, aki augusztus 4-én vagy 5-én egy társaságba bejött s egy csomó passepartout-t Kunaradási engedélyt, amelyek nem voltak névre kiállitva, tehát fehér lapok voltak, azzal bocsátott a társaság rendelkezésére, hogy a dolog rendben van, »de vigyázzatok, hogy csak megbízható emberek kaphassanak.« évi augusztus hó 2-án, szerdán. Zeőke Antal : Nekem is ön adott Kunaradási engedélyt éjjelre az ön aláírásával! Más is kaphatott ! Peidl Gyula : Az lehet, végtére kormány voltam ; lehetséges, hogy nekem is juttattak ilyet. De nem erről van szó, hanem egy magyar ur egy magántársaságba vitt ilyen üres passe-partoutkat és bocsátott a társaság rendelkezésére, ami megint csak ugy lehetséges, hogy valamilyen érintkezési, barátkozási pont volt a románok és egyik-másik magyar ur között, — hogy ne általánosítsak. Kiss Menyhért : Pénzért is adtak ! Homonnay Tivadar: Épen ugy, mint ahogy szereztünk pecsétet a kommunistáktól és szabadon jártunk, mint a népbiztosok megbizottai ! Peidl Gyula : Ismét egy kérdés, amely felett érdemes gondolkozni. Én. ismétlem, hogy sok anyagot tettem félre, mert azt gondolom, hogy ezt a kérdést úgysem lehet egy ülésen telj esen tisztázni és őszintén megvallom, nem nagyon örülök annak, hogy ha ez a kérdés és az ehhez hasonló kérdés és az ehhez hasonló kérdések a mostani időkben kerülnek szóca Perlaki György : Nagyon helyes ! Ez igaz ! Peidl Gyula : Nem nagyon alkalmas az idő sem külpolitikai, sem belpolitikai szempontból arra ... Patacsi Dénes : Kár volt felvetni ! Peidl Gyula: . . -hogy ezekről a kérdésekről tárgyaljunk (Felkiáltások a középen : Sándor Pál !) és ezeknek a kérdéseknek tárgyalása körül olyan jelenetek folyjanak le, mint amilyenek itt a mai napon lefolytak. Petrovits György : Kár volt kezdeni ! Peidl Gyula : Éz nem lehet érdeke az országnak külpolitikai szempontból, de belpolitikai szempontból sem. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Azt mondják, hogy 24 centime száz magyar korona. Méltóztatnak emlékezni, hogy én az indemnitáshoz elhangzott felszólalásomban svájci szakemberek állitása nyomán felEmiltettem, hogy állítólag 25 svájci centime-be kerül egy magyar százkoronás előállítása. Tehát ott tartunk, ahol a proletárdiktatúrában tartottunk. (Zaj.) Hedry Lőrinc : Ne sztrájkoljanak Salgótarjánban ! Patacsi Dénes : Ez nem a mi hibánk. Peidl Gyula: Akkor is ugy volt, hogy itt többe került egy vas huszfilléres előállítása, mint amennyi annak a névértéke volt. Ma is ott tartunk. De nem az a döntő, hogy 25 centime-ot ér 100 korona, hanem az a döntő, hogy itt nagy drágaság van. Lehetetlen a dolgozó népnek elbirnia ezt a drágaságot. És ha a t. képviselő ur azt vágja nekem ellen, hogy ne sztrájkoljanak, ez igenis egyenesen következmény, hogy sztrájkolnak. Nincs az országnak az az apostola, az az aranyszájú szakszervezeti vezére, aki az éhes gyomrú munkást visszatarthatja a sztrájktól, viszont nem is lehet sztrájkba vinni megelégedett munkásokat. Ne tessék állandóan avval operálni, hogy a magyar népet, a magyar munkásságot, még az