Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-31
24 A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. évi július hó 27-én, csütörtökön. felszabaditásának ismert történeti előzményei után. (Ugy van! jobb felől!) Egyébként el kell ismerni, hogy a magyar parlamentarizmus történetében valóban történeti esemény a magyarországi szociáldemokrata pártnak itt való megjelenése. Azt hiszem azonban, hogy nem tévedek abban, ha azt mondom, hogy ez a párt a maga választási sikereit nem a szociáldemokrata eszmék terjedésének köszönheti, Ez a párt a maga választási sikereit a mi gazdasági nyomorúságunknak és az ezzel együtt járó elégedetlenségnek köszönheti, (ügy van! jobbfelől) Lényegileg tehát ugy áll a dolog, hogy a szociáldemokrata pártnak a mandátumok többségét nem a marxi káté, hanem a trianoni béke szerezte meg, az a trianoni béke, amely elzárt és ma is elzár minket a tisztességes gazdasági élet lehetőségeitől és feltételeitől. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Varsányi Gábor : No meg a demagógia is ! (Felkiáltások a szélsőbalok] ahn : Es Orgovány !) Zeőke Antal : ^És a népcsalás ! Elnök : Csendet kérek ! Herezegh Béla: Ha pedig a szociáldemokrata pártnak is része volt ennek az eredménynek elérésében, ugy csak annyiban volt része, hogy épen ezt az időt használta fel arra, hogy a választásokba belemenjen és a választási küzdelemben részt vegyen. Az ón impresszióm szerint két dolog mindenesetre jellemző és meg is jegyzendő a szociáldemokrata párt itteni szereplésére nézve. Az egyik az, hogy a leghiggadtabb, a legobjektivebb beszédeket a szociáldemokrata párt részéről az igazi munkásképviselők mondották. (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) Azok a szociáldemokrata képviselők azonban, akik a polgári elemekből kerültek ki és verődtek össze, soha nem tudták a kérdéseket oly objektivitással és a polgári pártok iránt oly megértéssel tárgyalni, mint az egyszerű • munkásképviselők. (Ugy van ! jobbfelöl.) -...,A másik impresszióm pedig az, hogy bár a szocializmust a gyáripar teremtette meg és a szocializmus első feladata az volna, hogy a munka és a tőke közötti viszonyt javitsa meg a munka javára,, a szociáldemokrata képviselők legnagyobb részükben nem foglalkoztak ezekkel az igazi munkáskórdésekkel, különösen nem foglalkoztak az ipari munkások kérdésével, — bár a szociáldemokrata párt tagjainak legnagyobb része ipari munkás — hanem foglalkoztak a földbirtokosokkal, azzal a földbirtokos osztállyal, amely a forradalom, a kommunizmus és a román megszállás alatt is legtöbbet szenvedett és amely a legkevesebbett vágott zsebre abból a nagy haszonból, amit a horribilis búzaárak eredményeztek, amely horribilis búzaárak mellett a szegény munkásember bizony nyomorogni kénytelen. Dénes István : Hát a föld járadékát ki teszi zsebre ? (Egy hang jobbfelől : A borge!) Herezegh Béla; A magyar jövőnek, a nemzeti problémának kérdésénél mindannyian megegyezünk abban, hogy egyrészt nagy takarékossággal, másrészt pedig kitartó, céltudatos és megfeszített közgazdasági munkával kell a romokat újból felépíteni. A nemzetgyűlés tagjainak nagy része egyetért abban is, hogy ezt a munkát a nemzeti eszmének és a keresztény morálnak kell irányitania. Ennek a munkának sikere azonban sokban fog függni attól is, hogy törekvéseinket és erőinket összhangba tudjuk-e hozni, hogy a lehetőségek, a realitások józan és tiszta levegőjében fogunk-e dolgozni vagy pedig a szenvedélyek délibábos világában. Ha magyar fajtánk erejével, erényeivel és hibáival is számolunk, ha sohasem - felejtjük el azt a vihart, amely Európa-szerte végigsöpört s amely a mi anyagi és szellemi kultúránkat is letarolta, akkor magyar faji ösztönünknek a legnagyobb, leghivebb magyarnak, Széchenyi Istvánnak eszmevilágához kell vezetnie, ha az . ő közmondásossá vált hitét a magyar jövőt illetőleg, — amelyért ma szégyenkeznünk kell az ő szelleme előtt — (Ugy van! jobb felöl.) a mi lelkünk hitévé is akarjuk tenni és nem akarjuk azt egy rajongó illúziójának tekinteni, Amikor Széchenyi a boldogabb Magyarországról irt és beszélt, amikor a magyar parlagot nemzete erkölcsének kiművelésével és anyagi boldogulásának megteremtésével akarta termékennyé tenni, akkor ő az érzelmi politika ellen küzdött, a jelszavak politikája ellen harcolt (Ugy van! jobbfelől.) valóságnak számbavételével, a magyar viszonyokhoz való alkalmazkodással akarta megteremteni azt a jövőt, amelynek az ő hite szerint a múltnál szebbnek és jobbnak kell lennie. (Ugy van! jobbfelől.) Ezért rettegett Széchenyi a radikalizmustól, amely nem számol fajának erőviszonyaival és nemzeti sajátságaival. (Ugy van ! a jobboldalon.) Széchenyit sokat emlegették ós emlegetjük állandóan, azonban kevesen követték. De a minden korlát nélküli liberalizmus és az ebből feltört féktelen radikalizmus megdöbbentő eredményeinek meg kell győznie most már minket arról, hogy valóban Széchenyi volt a legnagyobb magyar, ennek a szerencsétlen nemzetnek meg nem hallgatott prófétája. Még élünk, megfogyva és meg is törve, ugyan, sajnos, de még élünk. 3STe fussunk tehát az újra ingoványba vezető radikális lidércfény után. (Helyeslés jobbfelől.) Széchenyi néhány tömör mondatát ide kellene vésni ezekbe a márványfalakba, hogy mindenki mindig olvashassa azokat. (Olvassa) : »Minden népnek van bizonyos lépcsője, amelyen au s csak az határozhatja meg valódi szükségeit, józan kívánságait.« Vagy ezt a másikat is (olvassa) : »A szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pengése korántsem dobogása a szivnek s ekkép a magyarul beszélő, sőt legékesebben.
