Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

278 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. »Ne kérdezzenek, aktákból állapítsák meg ! Nincs okom tartani tőle.« Én egy aktát hoztam ide magammal, ezt leszek bátor felolvasni. (Halljuki Halljuk! jobhfelől.) Méltóztatnak tudni, hogy én is tagja voltam a Friedrich-kormánynak, még pedig abban az időben, amikor a románok itt voltak és rekviráltak, vagy — amint mi mondjuk —raboltak. November 19-én hagyták el az oláhok Budapestet. En akkor rendeletet adtam ki telefonon az államvasutak akkori kormánybiztosának . . . Sándor Pál : 16-án ! Hegyeshalmy Lajos : 16-án, az mindegy! Sándor Pál : Dehogy mindegy ! Hegyeshalmy Lajos: Nem fontos itt, meg fogja látni, hogy nem fontos ebben a vonatkozásban. Tehát 16-án hagyták el Budapestet. Én 19-én telefonon rendeletet adtam ki az államvasutak akkori kormánybiztosának, hogy tegyen nekem jelentést, hogy mit vittek el eddig összesen az oláhok és mik voltak ennek a rablásnak előzményei. Én e?.t a jelentést november 20-án kaptam meg és ez következőképen szól (olvassa) : »A proletárdiktatúra kikiáltása után az ország politikai és gazdasági blokád alá került, a magyar fegyverszüneti bizottságot feloszlatták, a szövetségközi bizottság területünket elhagyta, a direktivákat a népbiztosságok és azok politikai ellenőrzése alatt álló vörös hadseregparancsnokság adta a vasútnak hol tévesen, hol pedig belpolitikai okokból a rendszer érdekében a helyzet szándékos elferdítésével. Egyidejűleg maga a vasutigazgatás is a Pintes János, Garlati Gyula és Szőts Áron munkásokból álló vasúti direktórium és az igazgatók mellé rendelt munkáshelyettesek révén politikai ellenőrzés alá került s igy szabad akaratnyilvánításában lényegesen akadályozva volt. A proletárdiktatúra csak három vezetőt hagyott meg állásában, az akkori elnököt : Vázsonyi Jenőt és ezenkívül a forgalmi főosztály és a pénzügyi főosztály igazgatóit. Ezc k Horánszky Gyula és Gerlóczy Gyula ministeri tanácsosok voltak. Ezt is kényszerűségből tette, mert tudatában volt annak, hogy ezekben az igazgatási ágazatokban a rögtönös vezetőcsere súlyos, — a belpolitikára is kiható — üzemzavarokra vezethet. Nevezettek az adott viszonyok mellett mindent megtettek, — tehát Vázsonyi Jenő is —• hogy a rendszer romboló hatását ellensúlyozzák. Ezek a megmaradt vezetők már április 28-án, tehát 5 héttel a proletárdiktatúra kikiáltása után egy az u. n. hadügyi népbiztosság képviselőjének jelenlétében lefolytatott értekezlet alkalmával nyíltan fel-. vetették a kérdést, mi történjék egy ellenséges megszállás esetén és részletesen foglalkoztak a román előrenyomulás lehetőségével is.« A t. képviselő 'ur állításával szemben meg- . állapítom ebből a jelentésből, hogy nem a bolsevikiek dolgozták ki a tervet, ha volt egyáltalában, terv, hanem igenis, az ott maradt igazgatók foglalkoztak ezzel kötelességszerűen. Sándor Pál : Abban az időben a bolsevikiek ellen ! évi augusztus hó 2-án, szerdán. Hegyeshalmy Lajos : Méltóztassék előbb információt szerezni és azután idejönni ilyen állításokkal. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Sándor Pál : Abban az időben dolgozták ki ! Hegyeshalmy Lajos (olvassa) : »A gondos előrelátásban odáig mentek, hogy nemcsak a Duna-Tisza között tárolt 22 ezer üres kocsinak a Dunántúlra való elszállítását javasolták és ezzel kapcsolatban egyes dunántúli vonalak teljes lezárását, hanem a kocsiparkunknak Német-Ausztriába való részleges és ideiglenes átengedését is szükségsenk véleményezték. Landler vasúti és hajózási népbiztos az értekezlten felvetett négy javaslatra a következőleg határozott — s most meg fogja tudni a képviselő ur, hogy ki a bűnös abban, hogy az oláhok elraboltak 35 milliárd értékű vasúti anyagot — (olvassa) : »1. A fenforgó nehézségekre való tekintettel a központi üzletvezetőség területén a Duna-Tisza közén tároló üres kocsiknak a dunai vonalon túlra vitelét szükségesnek nem tartja — Landler Jenő — annyival is inkább, mert a békekötésnél nem látja fontos coefíiciensnek a Máv. birtokában levő üres kocsik mennyiségét.« Patacsi Dénes: Sándor Pál beugrott, a krampusz kiugrott. (Élénk derültség jobhfelől.) Hegyeshalmy Lajos (olvassa) .- »Feltétlenül kívánatosnak tartja, hogy a vasúti vonalak mozgási szabadsága mindenekfelett és minden körülmények között biztosittassék, épen azéit a mentési munkálatokat csak olyan mérvben tartja megengedhetőnek, hogy a vonalak tul ne tömessenek.«. Sándor Pál : Szép kifcgás. Patacsi Dénes: Hogy kiszökhessenek! Hegyeshalmy Lajos : Megjegyzem, hogy Landler Jenő nemcsak az államvasutak elnökének tette meg magát, hanem, p belügyi népbiztos és hadseregfőparancsnok is volt. így kumulálódott össze ennyi hatáskör és ezért avatkozott ő bele ennyire ezekbe a dolgokba. (Folytatólag olvassa) : »3. Ugy gazdasági, mint pclitikai szempontokból mellőzendő egyes vonalak lezárása. 4. Ke Csiknak NémetAusztriába való átengedéséhez ezidősr érint hezzá nem járul. Ebből a határozatból eléggé érthetően kicsendül a politikum, : mellőzni minden mentési munkálatot, mert az pánikot okoz, mely a tanácsköztársaság létét veszélyeztetheti. Ezt a gondolatot különben a rendszer tettekre is váltotta Kassának a vörös hadsereg által történt visszafoglalása után és a csehek által történt újbóli veszélyeztetése alkalmival, amidőn Zilahi nevezetű tanácsköztársasági kirendelt a miskelci üzletvezetőt az igazgatóság rendeletére megkezdett mentési munkálatokért letartóztatásba helyezte és a forgalmi főosztály igazgatóját ad audiendum verbum maga elé citálta, aki azonban nem. jelent meg. Ez volt a légkör, amelyben a néhány vezető élt és tevékenységüket ettől a légkörtől elválasztani nem lehet és nem. szabad. Mindezek ellenére a vasutigazgatás a mentés gondolatát ébren tartotta, s több izben kérte a vörös hadseregparancsnokságtól a mentési zóna-