Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
276 A nemzetgyűlés 35. ülése 1022, tudtak ezekről a szervezkedésekről, mert a rendőrség nem volt a kezükben. Peidl Gyula: Hiszen megüzenték Beck Lajossal ! Csilléry András : Az csak 6-án volt ! Peidl Gyula : Nem, nem, nem ! (Zaj.) Csilléry András: Én Kormos detektivfőnök cikkét csak azért hoztam fel, mert ezzel akartam bizonyitani azt, hogy Kormos detektivfőnök azt mondja ebben a cikkben is, hogy ott románok semmit sem hajtottak végre és nem segítettek ennek az akciónak a végrehajtásában, hanem egyedül a rendőrségnek és a tiszteknek munkája volt a Peidlkormány letartóztatása. Legyen szabad ezzel kapcsolatban még egy momentumra felhivni itt a figyelmet, és pedig Sándor Pál képviselőtársam egy megjegyzésére óhajtanék reflektálni. Sándor Pál beszédében azt mondta (olvassa) : »A románok voltak az egyedüliek, akik 1896-ban az ipartörvényük által arra kényszeritett ék a zsidókat, hogy kivándoroljanak. Ezek a zsidók uszályhajókon jöttek Budapestre és itt rekedtek, mert Amerika nem akarta őket befogadni. Mi aztán gyűjtést indítottunk, nem fogadtunk el egy garas külföldi pénzt és az Alliance Israelite utján elértük, hogy Amerikában megtelepedjenek. Azt nem engedtük, hogy itt maradjanak.« Ezzel szemben legyen szabad arra hivatkoznom, hogy a Pesti Napló 1900 július 29-diki számában igenis az van benne, hogy (olvassa) : »Julius 28-án és 29-én 600—1000 zsidó kivándorló érkezett hajón Budapestre ; a Petőfi-térnél akart kikötni a hajó, de a rendőrség még partra sem engedte őket. A rendőrség, hivatkozással a belügyminist érnek egy tegnapelőtt kiadott rendeletére, csak 24 órára akarta megengedni a fővárosban való tartózkodását a romániai zsidóknak. Ma délelőtt azonban a belügyministeriumban járt egy küldöttség, melynek tagjai voltak Vázsonyi Vilmos, Sándor Pál és Port s ennek sikerült kreszközölnie, hogy azok a kivándorlók, kik már Budapesten vannak, három napig még itt maradhatnak.« Tehát a román zsidóság letelepedése érdekében Vázsonyi és Sándor Pál jártak közbe. Nagyon szép ez a fajszeretet, ez a faj védelem, de ne méltóztassék rossz néven venni, ha ugyanaz a faj védelem megnyilvánul a mi oldalunkon is (ügy van ! Ugy van I) és ha mi ezzel a fajvédelemmel szemben olyan rnedszabályokat vagyunk hajlandók életbeléptetni és léptetünk is életbe, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ennek a nemzetnek az egysége többé megbontható ne legyen. (Helyeslés.) Belátom azt, hogy nehéz idők voltak az akkori idők, de nem voltak olyan nagyon nehéz idők, hogy akkor egyes embereknek — amint Friedrich igen tiszelt képviselőtársam beszédében volt szives kifejtem — ahhoz kellett volna folyamodniuk, hogy külföldi hatalmasságoknál, a románoknál vagy pedig az entente-hatalmaknál keressenek részünkre támogatást a nemzeti kormánnyal szemben. évi augusztus hó 2-án, szerdán. Nem mondok újságot, mert hiszen á tegnap. A Népben és a mai Szózatban már nyilvánosságra került az a bizonyos beadvány, amelyet a budapesti zsidó demokratapárt intézett az ententehez s amely beadvány arra kéri az entente-ot*, hogy minden tekintetben védelmezze meg az ittlévő politikai alakulatokat, köztük főleg a zsidóságot és a zsidóság pártját, a demokratapártot és lapjaikat. (Zaj a jobboldalon.) Minthogy azonban az idő már nagyon előrehaladt, nem akarom felolvasni az-egészet,, de aki kíváncsi rá, méltóztassék a Szózat mai számát vagy pedig a tegnapi A Népetelolvasni. (Zaj.) Barla-Szabó József: Letagadják! Csilléry András: Erre nézve a hitelesokminy, ha jól tudom, valamelyik ministeriurnban fekszik. el. Van azonban ennek egy pontja, amely a következőket mondja (olvassa) : »Budapesten a román katonai cenzúra ellenőrzése alatt megjelenő hírlapokra vonatkozólag egy katonai rendeletet bocsátottak ki, amely megtiltja az összes, a kormánynak nem. tetsző és a kabinetet nem támogató lapok utcai terjesztését és árusitását. A rendelet elzárás büntetésével sújt mindenkit, aki ily lapokat akár csak terjeszteni is merészelne. Van szerencsénk e rendelet egy példányát ide mellékelni.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezt a rendeletet, ennek a szövegét nem hozta egyik lap sem, én azonban bátor vagyok ezt felolvasni s majd azután méltóztassék Ítéletet hozni, hogy honnan jönnek ezek a támadások, kinek a részéről. Azt hiszem, hogy akkor mindenki előtt tisztán fog állni az a tény, hogy a zsidók nem átalották még a nemzeti hadsereg ellen is támadásokat intézni akkor, ha arról volt szó, hogy a hatalmat a saját kezükbe kaparintsák. A rendelet azt mondja (olvassa) : »A magyar hadseregparancsnokság megtiltja az alább következő lapok árusitását és letartóztatással bünteti azon egyéneket, akik ezen rendelet ellen vétenek. Az újságok címei : Az Újság, Népszava, Az Est, Volkstimme, Neue Freie Presse, Arbeiter Zeitung, Neues Politisches Volksblatt, Világ, Pesti Napló, Neues Pester Journal, Föld Népe, Szabadság, Jövő, Köztársaság, Rendkívüli kiadás, Pesti Élet, Egyenlőség, Szociáldemokrata röpiratok, Magyar Érdek, Garami Ernő »Az Ember« — ebben tévedtek, mert hiszen Az Ember-t Göndör szerkesztette. — »Az összes hatóságoknak tudomásulvétel végett. Székesfehérvár, 1919 október 6. Fővezérlet.« Méltóztatnak látni azt, hogy mikor a fővezérlet nagyon helyesen ugy járt el, hogy igyekezett a destrukciót a nemzeti hadseregtől minden tekintetben távol tartani, akkor ők felhívták a figyelmet arra, hogy nemzeti hadsereg áll a Dunántúlon, amely nemzeti hadsereg a nemzeti érdekek megóvására alakult, amely az entente-nak nem lehet szimpatikus. És nem átallották ez ellen a nemzeti hadsereg ellen és ennek fővezérlete ellen, ez ellen a kormány ellen jogorvoslást keresni ellenségeinknél az entente hatalmasságainál. (Zaj.)
