Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

266 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. Tiszaluc, Szolnok városa pedig lángokban áll és csapataink megkezdték az átkelést. Hadműveleteink tovább folytatódnak. Veszteségeink . . . stb.« s itt fel vannak sorolva azok a veszteségek, amelyeket a szolnoki átkelés alkalmával szenvedtek a románok. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! 29;én összeomlott az úgynevezett tiszai front, mégis augusztus 2-án ez a kormány nem átallotta félrevezetni a nemzetet, a közvéleményt és a főváros lakosságát azáltal, hogy proklamációjában azt mondotta, bogy augusztus hó 2-án erősen tartják a tiszai frontot. Ha ez a kormány tényleg demokrácia alapján állt, akkor kérdezem, miért kellett osztályuralmi politikát hirdetni, miért kellett arra hivatkozni, hogy mögöttük a felfegyverzett proletariátus, a felfegyverzett munkásság áll és arra támaszkodnak? De kik ellen óhajtotta ez a kormány ezt a felfegyverzett proletariátust felhasználni, mert hogy a románok ellen nem használta, az egyszer bizonyos. Benne van ez a kiáltványban, amikor azt mondják : az ellenforradalmárok, a fehér terror ellen, — amely nem létezett Magyarországon — tehát a polgársággal az úgynevezett, általuk burzsoáziának hivott tisztességes magyar nemzetfentartó elemmel szemben akarták a harcot felvenni. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Mindezekben leli magyarázatát az, hogy amikor a fordulat tulaj donképen megtörtént, a polgárság már az első 24 órában belátta azt, hogy ebbe a helyzetbe belenyugodni nem lehet és ennek következtében az ellenforradalmi szervezetek központi vezetősége elhatározta, hogy végrehajtja, még pedig augusztus 4-én, a Peidlkormány letartóztatását. Hogy ez tényleg igy volt, arra vonatkozólag legyen szabad majd egy beszélgetésből idéznem, amely Romanelli ezredes lakásán folyt le. Miután mi már akkor is azt vettük számba, hogy természetszerűleg, ha lehet, kimérjük meg ezt nemcsak a forradalmakban, hanem a hosszú háborúban amúgy is sok vért vesztett társadalmat és nemzetet attól, hogy újból harcokra kerüljön a sor itt az ország területén. Ezért mi felkerestük Romanelli ezredest ós őt arra kértük, miután tudomásunk volt már akkor a Clemenceau-féle jegyzékről, hogy tegyen meg minden lehetőt arra nézve, hogy a románokat tartóztassa fel. Hogy ez tényleg igy történt, tanú rá az a két fehérházi tagunk — ha jól emlékszem Papp Géza százados és Ilovszky János ur — akik akkor 2-án felkeresték Romanelli ezredest éjjel 11 órakor és a segédtisztje jelenlétében a következőket közölték : Mi X. Y. ajánlólevelével jöttünk ide, hogy ezredes urat arra kérjük, hogy a románokat tartóztassa fel. Mi negyvenezer ellenforradalmár nevében jöttünk ide, hogy bejelentsük ezredes urnák, hogy azért, mert a jelenlegi kormány sehogysem képviseli a magyar nemzetet, ellenforradalmat fogunk csinálni és kérjük ezredes urat, szíveskedjék ezt tudomásul venni. A számottevő összes erők kezünkben vannak és a magyar társadalom összes számottevő rétegei velünk vannak. Vágyunk az, hogy Budapest ne kerüljön a jelenlegi kormánnyal és egyébként sem az ellenség kezébe és a diplomáciai tárgyalások a békét illetőleg ne ezekkel a gazemberekkel, hanem az arra hivatott közülünk való tisztességes emberekkel és az összes társadalmi rétegekből alakult kormánnyal folytattassanak le. Garantáljuk, hogy a forradalom vér nélkül fog lefolyni, mert, mint említeni voltam bátor, az összes erők a mi kezünkben vannak. A válasz ez volt : Nem vehetem tudomásul az önök bejelentését. Jól tudom, hogy a jelenlegi kormány nem az a kormány, mely a magyar nemzetet jogszerűen képviseli, megnyugtathatom azonban önöket, hogy ennek a kormánynak életideje csak rövid időre terjedő és az ententenak is az a határozott kívánsága, hogy itt olyan kormányalakulat képviselje már néhány nap múlva Magyarországot, mely a társadalom minden osztályának bizalmát birja. Az urak bizonyára olvasták a Kun Bélához intézett II. számú jegyzékem szövegét, amelyben kifejezésre juttattam, hogy mikép viseltetem Magyarország iránt. Önök viszont azt sem garantálhatják, hogy az ellenforradalom vér nélkül folyhat le, mert vér nélkül az lehetetlen, s viszont nekem a legfőbb érdekem, hogy Budapesten most a közrend a legnagyobb mértékben fenmaradjon. Most van kinn a missziónak egy része, hogy a románokkal tárgyaljon. A kormányt illetőleg közlöm önökkel azt is, hogy az entente által már is ki van jelölve, hogy ki legyen a jövő miniszterelnöke, amely közmegelégedésre ki fogja elégíteni ugy a munkásokat, mint önöket s minden társadalmi osztályt, még a szegedieket is. Ön bizonyára szintén tudja már a nevét az illetőnek, s nekem megmondhatja, ha tudja. Erre a következő volt a válaszom: Nem tudom, ezredes ur, mert nem vagyok politikus, hanem ha megengedi, holnap délelőtt a mi politikai képviselőnk önnél kihallgatásra meg fog jelenni. Erre Romanelli a következőket válaszolta : Nagyon szívesen veszem, hogyha eljön, mert én mindig arra törekedtem, hogy az önök társadalma meghallgatásra találjon. Erre a kijelentésre bebocsátó igazolványt kértem, melyet az ezredes megadott. Ez a kihallgatás éjjel 12 óra 10 perckor folyt le, akkor jött ki ez a két ur a Ritz .szállodából, ahol Romanelli meg volt szállva. Öt obskúrus alak, akik közül kettő vörös nyomozóigazolványt mutatott fel, le akarta tartóztatni és felelősségre vonta ezeket az urakat, hogy milyen ügyben járnak ilyen késő éjszaka Romanelli ezredesnél. Tisztán az egyiküknek határozott fellépése akadályozta meg, hogy ezek az urak nem az életükkel fizettek ezért a kockázatos cselekmé. nyükért. Augusztus 4-én, amikor délután 6 órára