Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. mindegy, milyen érveléssel csinálják, én az érveket csak halmoztam. Azt látom, a 76. § alapján minden további nélkül el lehet engedni a fogvatartottakat. Lehet valakinek az az álláspontja, hogy a király amnesztiája alapján lehet elengedni őket, lehet valakinek az az álláspontja, hogy amnesztiát kell nekik adni. A fontos az, hogy végre vessünk ennek véget, teremtsünk nyugalmat ebben az országban és tegyük lehetővé azt, hogy itten minden társadalmi osztály ezek nélkül a szálkák és kellemetlenségek nélkül összefoghasson és dolgozhasson a jövendőért. Az indemnitási javaslatot természetesen nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző; Herczegh Béla! Herczegh Béla: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni nekem, hogy elsősorban az előttem szólott t. képviselő ur kijelentéseire reflektáljak. (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Az ő előadásából egy emlékem jutott eszembe. Egy nagy vidéki református egyliáz főgondnoka vagyok, amely egyház sok elemi iskolája mellett egy református főgimnáziumot is fentart. Ennek a főgimnáziumnak egy ép olyan temperamentumos és tudós professzora, mint aminő temperamentumos és tudós professzor az előttem szóló t. képviselő ur... (Élénk ellenmondások jobbfelöl.) Urbanics Kálmán: Kétségbevonjuk a tudományát ! Herczegh Béla:... az 1918. év folyamán a munkásmozgalmak élére került. 1919 májusának elején jól láttam már,. hogy olyan lejtőre jutnak, amelyen nehéz lesz a megállás és ezért jóindulatulag figyelmeztettem erre ezt a tudós professzort. Ez a tanár kijelentette előttem, hogy jól tudja azt, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. De azért nem maradt meg az ő elmélete mellett, hanem tovább is a gyakorlatig terén maradt, belekerült a kommunizmusba és végigcsinálta mindazt, ami reánk azt a szenvedést hozta, amelyet a kommün okozott. Ennek a beszédnek a hangja, amelyet itt méltóztattak hallgatni, az én szerény véleményem szerint nem való és nem méltó ennek a nemzetgyűlésnek a termébe, (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) mert ez a beszéd bántja mindazt, ami nekünk szent, ami nekünk drága, ami nekünk hagyomány. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Temesváry Imre: Csak hazaáruló beszélhet igy! Herczegh Béla: Ezek után nem is óhajtok bővebben és részletesebben az ő beszédjével foglalkozni. Nem akarok vele foglalkozni, mert tőlünk egészen mást vár ez a szegény szerencsétlen nemzet, ( Ugy van ! (ügy van ! a jobbóldalon.) mint annak a személyeskedésnek és évi július hó 27-én, csütörtökön. 21 gyűlölködésnek a folytatását, amelyet az előző nemzetgyűlés produkált. Urbanics Kálmán : Amit ott állandóan kezdeményeznek !" Propper Sándor: Ezt akarjuk kiirtani! Perlaki György : De nem ilyen beszédekkel ! Herczegh Béla : A mai szomorú helyzet megértését és nagy nemzeti tragédiánk átérzését várja tőlünk ez a nemzet. A régi római szenátus valamikor megdöbbenve visszhangozta Róma ijedt népének kiáltását : Hannibál ante portas ! A mi kapunk előtt, sőt kapunkon belül is itt van már az ijesztő rém, egy hősiesen küzdött, kegyetlenül kifosztott, mérhetetlenül megalázott nemzetnek anyagi sülyedése és lelki vívódása. Ez ellen a rém ellen kell küzdenünk, ha azt akarjuk, hogy valamikor virradat is támadjon erre a sötét, hideg magyar éjszakára. Szeretnék vigasztaló képet is találni az itt tapasztalt kellemetlen benyomások ellenében és remélem, hogy ezt megtalálom abban, hogy végre is vannak kérdések, melyekre nézve itt mindnyájan egyetértünk, ilyen pl. a földreform mielőbbi végrehajtásának kérdése, a drágaság enyhitésének kérdése, amely a mának legnagyobb, legsürgősebb és legfontosabb problémája, továbbá a hadirokkantak, hadiárvák és a tisztviselők tisztességes ellátásának problémája. Ebben a már úgyis tűlhosszu vitában nem akarok hosszasan felszólalni, (Halljuk! a középen.) egypár kérdésre azonban mégis akarok néhány megjegyzést tenni. Heinrich Ferenc tisztelt képviselőtársam reális indokait tárván fel a mai mérhetetlen drágaságnak, ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni nem óhajtok. Sajnos, egyet kell azonban vele értenem abban, hogy az egész világ gazdaságában rejlő okok, továbbá a több gyűlölködéssel, mint bölcs előrelátással létrehozott békék folytán is ezt a drágaságot teljesen megszüntetni nem lehet, mindenesetre lehet azonban enyhíteni. Amit azonban ezen a drágaságon enyhiteni lehet, azt meg kell tenni mielőbb s legsürgősebben, minden eréllyel és minden kímélet nélkül. Ez a kérdés nem lehet közöttünk pártkérdés, és épen ezért a legnagyobb lelkiismeretlenségnek tartanám azt, ha a nemzetgyűlésnek bármely oldalán is ebből az igen súlyos kérdésből pártpolitikai kérdést óhajtanának formálni és azt pártpolitikai célokra akarnák kihasználni. En egyik legsürgősebb és legfontosabb feladatnak tartom a földreformnak minél sürgősebb és az igénylők érdekeinek legmegfelelőbb végrehajtását. (Helyeslés a középen.) Nemcsak azért, mert ezt választóinknak bizonyára igen sokan megígértük és az ott künn tett Ígéretet becsületbeli kötelességünk idebent is teljesíteni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hanem azokból a fontos szociális okokból is, amelyek ezt a törvényt annak idején létrehozták. De az én szerény véleményem szerint en-