Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. 15.000 frank kiutalandó. Értesítendő mikor jöjjön el érte, Kun Béla s. k. (Zaj.) Hébelt Ede : Nem igaz ! (felkiáltások a szélsőbaloldalon! Nem vette fel!) Friedrich István : Nem igaz ; rendben van. Itt van a harmadik akta: 700, azaz Hétszáz font sterlinget Rudas Zoltán elvtárstól átvettem, Garami Ernő.« (Zaj és derültség jobb felöl.) Sándor Pál : Kár nevetni, ez nem igaz, Garami tisztességes ember! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek t. képviselő urak, méltóztassék folytatni. Friedrich István : Azt hiszem tiz perc alatt készen leszek. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Hát a román dolgok!) En a román dolgokkal végeztem. Aki tud valamit, hogy valaki behivta a románokat, az mondja el; kérjük a vádat. Mihelyt valaki feláll és azt mondja, hogy Friedrich hivta be a románokat, akkor majd megint felszólalok és amellett fanatikusan kitartok, hogy akira kisütik, hogy hazaáruló, az hagyja el az országot. Várnai Dániel (közbeszól Zaj.) Elnök : Csendet kérek Várnai képviselő ur. Friedrich István : Szociáldemokrata t. képviselőtársaim többször mondták, hogy mi román segítséggel távolitottuk el őket. Ezt mondták ! Peidl Gyula: Hogyne! (Zaj.) Friedrich István : Es a románokat én vittem oda? Hogy jöttek azok oda? Hogy jutottak oda a románok ? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Félmentei!) Felmentek? Rendben van. (Derültség ) A Népszava kormányrajutásunk után a közöttünk fennállott feszült viszony következtében egy ideig nem jelent meg. Egyszer azonban a Népszava védőszárny alá került és megjelent. Propper Sándor : Akkor jelent meg, amikor a többi polgári lap, egy nappal sem hamarább ! Semmi védőszárny! Friedrich István : Az lehetséges ! Propper Sándor : Nem lehetséges, de ugy van ! (Zaj. Elnök csenget.) Friedrich István : Akkor rektifikálom : lehet, hogy ugyanazon a napon más lapok is jelentek meg először. De ezen nem múlik, nem ebben van a lényeg. (Felkiáltások jobbfélöl : Halljuk a lényeget!) Szeptember 28-án »Mi történt« címen egy cikket irt a Népszava, amelyben előadja, hogy mi törtónt a szovjet óta. Ebben a cikkben egy helyen azt irja a szociáldemokrata párt hivatalos orgánuma (olvassa) : »Augusztus 6-án hirek érkeztek a várból, hogy ott kisebb-nagyobb erősségű tiszti csapatok mozgolódnak s a ministerelnökség épületének körülzárására készülnek. A Peidl-kormánytól tehát nem várhattunk közvetlenül védelmet. A szerkesztőség egy része tovább folytatta munkáját, másik része pedig az entente-missziókhoz és a román városparancsnoksághoz sietett, (Mozgás.) hogy a szerkesztőség és a nyomda NEMZETGYŰLÉSI N^PLÖ. 1922—1926. — III. KÖTET. évi augusztus hö 2-án, szerdán. 257 készülő megtámadása ellen hatékony intervenciót kérjen.« Tehát az entente-tól és a románoktól! Esztergályos János: Ez csak természetes! (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Urbanics Kálmán : Maguknál ez természetes! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Friedrich István : Szóval akkor, amikor mi állítólag román segítséggel lefogtuk a kormányt, ők és a szerkesztőség az ententehoz és a románokhoz fordultak segítségért. (Olvassa :) »Noha a szerkesztőség mind e helyeken megfelelő előzékenységgel találkozott, már nem volt módjában elejét venni annak a puccsnak, amely a Népszavát mind mostanáig némaságra kényszeritette.« Hadd tudja meg az ország, hogy hogyan kerültek fel akkor a Yárba a románok. Romanelli alezredes ur áttelefonált akkor a Bristolba, ahol a kormányunk székelt, u s először a fenséges urat kérte a telefonhoz. O nem mehetett oda, mert máskép volt elfoglalva s azért én mentem a telefonhoz, s akkor a következőket közölte velem : Mondják meg Schnetzer tábornok urnák, hogy ha a Peidl-kormány egy tagjának is a hajaszála meggörbül, őt akasztatjuk fel. (Mozgás.) Öt percre "rá a románok hasonló telefonüzenetet küldtek azzal : különben már intézkedtünk, hogy fehér terroristák fenn a Várban ne bánthassák Peidl úrékat. Ha ön mellett akkor román katona volt, azt nem mi vittük oda, Peidl ur, az a román katona az önök intervenciója folytán volt ott. Pekár Gyula : ITgy van ! Ez kellett ! (Halljuk ! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Friedrich István : Hogy hogyan irt a Népszava a román cenzúra idején, erre nézve egykét rövid szemelvényt fogok felolvasni. (Halljuk ! Halljuk!) Többek közt a következőket irja (olvassa) : »A kormány polgári sajtóorgánumai nagyon gyatra eszközökkel küzdenek a bolsevizmus ellen. Ezek közé tartozik az a szervezett sajtókampány is, amely négy hónap óta hazugul felfújja és ostoba módon részletezi az egyes bolsevikek gonoszságait.« (Felkiáltások: Hallatlan !) Bogya János : Akkor remélték, hogy még visszajön a bolsevizmus! (Zaj.) Friedrich István : De megtámadták román védelem alatt a magyar igazságszolgáltatást is. Cikkeket irtak arról, hogy ez nem törvényszék, hanem vésztörvényszék, tehát a m. kir. biróságot vésztörvényszéknek nevezik újságukban. (Mozgás.) Az ügyészségre vonatkozólag azt irják, hogy ne fecsegjenek az ügyészek, mert ők csak vádbiztosok. S tovább irnak román védelem alatt a következőképen (olvassa) : »De a tanácskormány őszintén bevallotta, hogy a régi jogrend helyébe uj jogrendet kíván építeni. Eriedrichék jezsuitái a jogrend önkényes rombolása közben a jogrend védelmezőinek szerepében tetszelegnek maguknak. Törvényszékről, ügyé33
