Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

252 A nemzei gyűlés 35. ülése 1922. Sándor Pál képviselő ur ezt a témát a legszerencsétlenebb időben hozta a nemzetgyűlés elé. Ha végignézünk ma az országban és látjuk a telhetetlen spekulációt, amely ennek a szerencsétlen nemzetnek rongyos koronáját egészen a nulla alá akarja sülyeszteni ; amikor az éhező keresztény tömegek kint ökölbe szorított kezekkel ordítják, hogy ezt mind a zsidók teszik — nem mondom, hogy igy van, de kint ez a közhangulat — amikor még soha nem volt olyan nagy antiszemitizmus az országban, mint most, (ügy van ! a jobboldalon és felkiáltások : ök csinálják !) akkor áll ide Sándor Pál képviselő ur, nem hiszem, hogy a budapesti vagy a magyar zsidók megbízásából, mert ahány zsidóval még beszéltem, mindegyik azt mondta, hogy szerencsétlenség volt ezt a témát itt felvetni . . . Barla-Szabó József : De nem tiltakoztak ellene azok sem ! Friedrich István : Én ezt szerencsétlenségnek tartom, de olyan váddal állunk szemben, amelyet tisztázni kell. Ez nem babra megy ! Itt arról van szó, hogy ki volt a hazaáruló ? (ügy van ! a jobbés a baloldalon.) Mi itt már annyi meddő vitát folytattunk, elvégre ez a két óra, amelyet most igénybeveszünk, talán nem fog elveszni hiába. Igenis, aki románokat ide behívott, az hazaáruló, (ügy van ! a jobb- a és baloldalon.) igenis az, aki a románokkal itt bent paktált, aki a románokhoz beadványokat intézett a magyar nemzeti kormánnyal szemben, az is hazaáruló. (Taps a jobboldalon és a középen.) Tehát vesse ki már egyszer ez a szerencsétlen nemzet a testéből ezt a gennyet és fekélyt, tisztázíuk itt már végre, hogy kik voltak ezek a hazaárulók ! Alávetjük magunkat, a "Fehér Ház összes tagjai, mind a három kormány összes tagjai minden zsűrinek, minden vizsgálatnak, amit e] méltóztatnak rendelni. Pekár Gyula : Állunk elébe ! Friedrich István : Állunk elébe emelt fővel, de egy feltétellel : ha ez a vizsgálat a hazaárulás bélyegét másokra fogja rásütni, akkor azok vonják le a konzekvenciát és pusztuljanak ki ebből az országból. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nagy Ernő : Helyes, én is azt mondom ! De tessék igazolni! (Halljuk! Halljuk/ jobbfelöl.) A hazaárulót fel kell akasztani ! Elnök : Kérem Nagy Ernő képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni ! Méltóztassék folytatni ! Friedrich István : Ezt a szót : »Hazaáruló« kapcsoljuk ki ebből a teremből örökre. Tisztázzuk utoljára, kik a hazaárulók ! A hazaárulóknak ebben a teremben helyük nem lehet, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Ha én bűnt követtem el, ha valamelyik társam bűnt követett el és a románokkal paktált, vesszen az is. Kell, hogy ez a fekély végre kifakadjon, de én meg vagyok Győződve és hitet teszek a nemzet előtt itt, hogy közülünk senki sem közvetve, sem. közvetlenül a románokkal sem előzetesen, sem utóla- \ évi augusztus hó 2-án, szerdán. gosan a bevonulás tekintetében tárgyalásokat nem folytatott. Most itt ezt a negatívumot bizonyítani nem lehet, de lehet bizonyítani olyan körülményeket, amelyekből minden józan ember következtetheti, hogy akik ilyen viszonyban voltak a románokkal, azok nem hívhatták be őket. Patacsi Dénes; Ugy van! Nem azért zártak.be ! Friedrich István : Én két fő momentumra fogok kiterjeszkedni. Rövid leszek, t. Nemzetgyűlés, rövid, de velős is. Két momentumot fogok megvilágítani : az egyik az, hogy miért kellett az u. n. Peidl-kormányt eltávolítani, a második témám pedig az lesz, hogy az igen t. szociáldemokrata párt milyen viszonyban volt a román megszállás alatt a román katonai parancsnokságokkal. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon és a középen.) Homonnay Tivadar : Most ki fognak szaladni ! Friedrich István : Azt hiszem, hogy ez a nemzetgyűlés egyhangúlag azon a nézeten van, hogy aki a megszálló katonai parancsnoksághoz lázító panaszokkal és bujtogató beadványokkal fordult, az hazaáruló, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Varsányi Gábor : Aláírjuk ! Friedrich István : Hiszen az elemiben is, amikor a tanitó tanítja a gyermekeket és ismerteti a hazaárulás fogalmit, azt mondja : hazaáruló az, akj az ellenséggel paktál. •— Ezt szegezzük le, mielőtt hozzáfognék a két témáhcz. Várnai Dániel : Szerette volna a hazaárulókat a kormányában ! Friedrich István : Arra is felelek. Nemcsak hogy be akartam venni őket, hanem egy koncentrációs kabinetben együtt is ültünk Peyer úrral. Hogy miért kellett eltávolítani a Pei dl-kormányt ? Először is a Peidl-kormány nem veit kormány, (ügy van ! jobbfelöl.) A Pei dl-kormányt a legborzalmasabb tanács, amelyet Magyarország történelme csak produkált, a szovjet nevezte ki. De tovább megyek : ez a tisztelt társaság a szovjetnek tett fogadalmat. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Hallatlan !) Peidl Gyula; Nem igaz! Nem igaz! (Za jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! B. Urbán Péter : Mi jobban hiszünk itt ! (Halljuk ! Halljuk !) Friedrich István : Hogy pedig az összekötő kapocs a régi szovjet és az uj átmeneti, én szerintem életbiztosítási kormány között megmaradjon, az a sötét szovjet öt népbiztost delegált az ő u. n. kormányukba. Engedelmet kérek, itt volt egy társaság, melyet a szovjet delegált, az önnön-magát kormánynak deklarálta, a szovjetnek tett fogadalmat és elkezdte a működését. A köztisztviselők az összes ministeriumokban és az összes hivatalokban egyhangúlag elhatározták, hogy ezt a társaságot nem. szolgálják. Barthos Andor : Igaz ! Ugy van ! Peidl Gyula ; Ez sem igaz !