Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
À nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Én tehát elvileg igenis, Hébelt képviselő ur felszólalásának nem a házszabályok szempontjából, hanem általános politikai szempontból és a tárgyalási rendszer szempontjából igazat adok. Amikor megtudtam, hogy két uj paragrafus vétetik fel, utána jártam, hogy mi az a két paragrafus. Ha csak a főispánokra vonatkozó paragrafusról lett volna szó, akkor én adtam volna hangot annak, amit most látok szükségesnek elmondani, hogy t. i. ez ne legyen precedens a jövőre nézve és ezt lehetőleg kerüljük el. Csak azért nem szólaltam fel az első paragrafusnál, mert a második paragrafus azt tárgyazza, amiről most tárgyalunk és nem akartam azt, hogy elvi kifogással élve az előbbi paragrafusnál, ennél a feltétlenül szükséges paragrafusnál ezt rám olvassák. Szükségesnek tartottam azonban, hogy miután Hébelt képviselő ur felszólalt, elvi álláspontomat hangsúlyozzam ebben a kérdésben. Egyébként az előadó ur javaslatát elfogadom. (Helyeslés.) Hébelt Ede : Személyes megtámadtatás címén kérek szót ! (Zaj.) Elnök : Méltóztassék, képviselő ur ! Hébelt Ede : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Huszár képviselő ur volt szives ezt a — hogy ugy fejezzem ki magamat — taktikai szempontból egy hibás paragrafusnál történt, de feltétlenül jogérzékre valló felszólalásomat kihasználni arra, hogy a közvélemény előtt pártunkat téves szinben állítsa be. (Zaj.) Huszár Károly : Nem a pártot ! Hébelt Ede : Nekünk nem kell félnünk, mi nem félünk a közvéleménytől. A közvélemény tudja azt, hogy ezekben a kérdésekben is sokkal, ele sokkal inkább szivünkön viseljük a szegény nyomorgó nép érdekeit, mint a tisztelt túloldal. (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon és a középen. Felkiáltások : Kikérjük magunknak ! ) B. Podmaniczky Endre: Zabban vannak a lovak ! Hébelt Ede : A közvélemény tudja azt is, hogy par excellence, különösen én is a svédekkel és angolokkal érintkezésben voltam és amit a Huszár-akció nem csinált meg, amit elmulasztott megcsinálni, épen én voltam kénytelen pótolni. (Nagy zaj.) Megtörtént, hogy a legnagyobb nyomorban levő, 7—8 gyermekes családokon nem tudtunk segiteni azért, mert a munkásfillérekből nem került ki elég összeg erre a célra, és akkor a Huszár-akcióhoz küldtük ezeket az embereket, hogy amikor már a végső éhezésben és nyomorban voltak, menjenek el oda és akkor a Huszár-akció megtagadta ezek segitését azért, mert azt mondotta, hogy politikai letartóztatottak hozzátartozói. Huszár Károly: Hazugság! 15.000 munkáscsalád kapott! Hébelt Ede : Tudom kérem, de az akciónak sokkal többje is volt, mint nekünk. Nekünk évi augusztus hó 2-án, szerdán. 237 aránylag csak kis összeg állott rendelkezésünkre, s abból a kis összegből nem tudtunk mindenkit ellátni. De a munkások legszegényebbjeinek, épen a legnagyobb nyomorban levő munkáscsaládoknak, akiknek le van tartóztatva a családfen-; tartójuk, nem adott a Huszár-akció. Huszár Károly ; Ez sem igaz ! Szomjas Gusztáv : Csak gyanúsítani tud! (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Hébelt Ede: Tudom bizonyítani. Egészen kétségtelen tehát, hogy felszólalásom érdemben teljes jogérzékre valló és megfelelő volt, és hogy nem megfelelő eljárás a kormány részéről, akár igazam van a házszabályok szempontjából, akár nincs, hogy az állampolgárságra vonatkozó egy szakaszt, amely egyáltalában nem való az indemnitási javaslatba, egyszerre, nem előbb, nem az általános vita folyamán, hanem a határozathozatal napján . . . (Egy hang a jobboldalon : Ez már nem ide tartozik !) Elnök : A képviselő ur túlmegy a személyes megtámadtatás határán és megint visszamegy egy rég elintézett szakaszra és azt kifogásolja. Méltóztassék kizárólag arra szorítkozni, amiről szó van, a személyes megtámadtatásáról. Hébelt Ede : Visszautasítom tehát azt a gyanúsítást, amelyet Huszár képviselő ur ebből kifolyólag velem és pártommal szemben használt. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérem a t. Házat : kiván-e valaki a szakaszhoz szólni ? (Nem!) Ha senki sem kivan, a vitát bezárom. Huszár képviselő ur a 215. §. alapján kért szót. Huszár Károly : Személyes kérdésben annyit kívánok megjegyezni, hogy az az állítása a t. képviselő urnák, hogy mi akár politikai, akár osztály- vagy felekezeti szempontból a mi nyomorakcióinknál bármikor különbséget tettünk volna az emberek között, egyáltalában nem felel meg a valóságnak . . . Hébelt Ede : Bizonyítani tudom ! Huszár Károly : ... és ha a képviselő ur becsületes akar maradni . . . Rakovszky István : Ilyet nem lehet mondani! (Zaj ) Huszár Károly : Tessék a mondatot meghallgatni. Ha a képviselő ur velem szemben becsületesen akar eljárni, ha velem szemben becsületes akar maradni, (Zaj.) akkor saját táborában megGyőződhetik arról, hogy mindazok családtagjai, akik esetleg különböző bűnök miatt le voltak csukva, ha láttam, hogy éhezik egy gyermek, vagy éhezik egy anya, aki nem tehet esetleg a férje bűnéről, azt épugy segítettem, mint azokat, akiknek semmiféle bűn nem terheli a lelkét. Csak a nyomort néztem. Nem szeretném, ha ez a téves beállítás kerülne a közönség elé, amelynek a képviselő ur adott kifejezést, mint ha az a valóságnak megfelelne. Azok, akik adtak, szintén nem néztek I felekezetet, pártot, osztálykülönbséget, és azok
