Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A uemzci gyűlés 35. ülése 1922. megGyőződése e tekintetben az, hogy minden állam ugy tudja a maga ügyeit rendbe hozni, ha elsősorban rendezett belső politikai állapot elérésére törekszik. Ehhez szorosan hozzásimul az a második követelmény, hogy a gazdasági helyzet rendeződjék. Én azonban semmi körülmények között sem látom rendezett gazdasági helyzetnek azt az állapotot, amikor a munkanélküliek száma hónapról-hónapra, hétről-hétre — ahelyett, hogy apadna — mindinkább növekszik. Az állam kötelességének tartom, hogy a munkanélküliség ellen a szükséges óvintézkedéseket tegye meg.. Habár e pillanatban kénytelen vagyok elismerni azt, hogy az az összeg és az a kocsimeny nyiség, amely jelenleg mint államszükséglet mutatkozik, teljesen arányban áll a békebeli rende-^ lésekkel illetőleg szükségletkielégitésekkel, — értem ezt az arányt ugy, hogy amint az ország egyharmadrészére megkisebbedett ugyanigy ezek a megrendelések és beszerzések is egyharmad részre csökkentek — mindennek ellenére az igen t. Nemzetgyűlés figyelmébe kivánom ajánlani azt, hogy az ország megkisebbedése tényleg kétharmadrésszel történt és csak egyharmadrésze maradt ugyan meg, azonban maga az a vasipar amely ezen az egyharmadrészen megmaradt tulaj donképen a régi nagy Magyarország vasiparának 80 %-át képezi, ugy hogy a munkaadók képtelenek a vasipari munkásokat olyan mértékben foglalkoztatni, amint ez szükséges volna. Ezért szükségesnek tartom a szóbanforgó összeget az előbb jelzett módon növelni, habár látom azt, hogy ma ilyen összeget igénybevenni Kissé merész gondolat. Kétszáz millió korona olyan . országban, ahol a pénzügyi viszonyok ilyen rosszul állának, nagy összeg ; mégis ugy kezelem ezt az egész kérdést, hogy itt semmiféle kiadást sem tartok Veszendőnek, és pedig azért, mert az állam tulajdonképen értéket vásárol ezért a pénzért, jobb értékét, mint az ő pénze, olyan értéket, amely tulajdonképen állandó marad, bárhogyan fog is romlani a pénzünk. En valósággal azt tartom, hogy ennél a kérdésnél, amennyiben a nemzetgyűlés hajlandó ezt a felhatalmazást megadni, a kormány ugy cselekednék, mintha az ő papírpénzéért aranyat vásárolna, amely aranyvásárlás semmiféle rossz üzlettel nem jár. Unyanennél a szakasznál pótláskép javaslom a következőt (olvassa) j »Felhatalmaztatik a kormány, hogy az államvasutak további mozdonyszükséglete fedezésére az 1922—23. évi kezelés terhére 500 millió koronát igénybe vehessen.« Ez az összeg még nagyobb, mint az, amelyet előbb Emiltettem, azonban, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg egy mozdony előállítási költsége, körülbelül 20 millió koronát jelent, akkor könnyen érthető mindenki által, hogy ez valójában nem nagyszámú mozdony beszerzését jelenti : alig 24 mozdonyra tehető az ezen összegért beszerezhető mozdonyok száma. És ha figyelembe vesszük az államvasutak jelenlegi teljesítőképességét, azt, évi augusztus hő 2-án, szerdán. 223hogy havonta cca 10 mozdonyt készítenek el, akkor ez a 25 mozdony úgyszólván két és fél hónapig való további munkálatokat jelent az államvasutak gépgyárában. Itt még fokozozttabb m.értékben szükségesnek tartom a munkanélküliség kérdését megemlíteni és a nemzetgyűlés figyelmét erre felhívni, mégpedig azért, mert az indemnitás általános vitája alatt sok mindenről volt szó, szó volt különösen a mezőgazdasági munkások szomorú helyzetéről, azonban igen kevés szó esett az ipari munkások szintén ugyanolyan szomorú helyzetéről. És amidőn arról van határozott tudomásom., hogy az államvasutak gépgyára már az elmúlt hét folyamán a munkások létszámát csökkenteni volt kénytelen azért, mert nincsen elegendő megrendelése, akkor itt is állami feladatnak tartom azt, hogy ezt a munkanélküliséget törekedjék az állam, a saját befektetésével ellensúlyozni, mert kétségbej tő helyzet előtt állunk. Amúgy a drágaság maga is borzalmas dolgokat rejt magában ; nem tudjuk, hogy a tél mit hoz és ha ez a borzaimas#tél még a "nagy munkanélküliséget erőteljesebbé teszi, olyan események játszódhatnak le ebben az országban, de különösen a fővárosban, amelyek az országnak előnyére nem fog válni. Ép ezért tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, habár azok az összegek, amelyekről említést tettem, nagyoknak tűnnek fel, méltóztassék ezt ugy kezelni, hogy ez pusztán azért sok, mert pénzünk elértéktelenedett és épen pénzünk elértéktelenedése alapján kell ilyen összegeket beállítani, hogy valamiképen azokon az állapotokon, amelyek a munkanélküliség tényében megmutatkoznak, segíteni tudjunk. Ezen pótláson kivül még egy másik pótlást is javaslok ugyanehhez a szakaszhoz, ez pedig következőképen szól (olvassa) : »Felhatalmaztatik a kormány, hogy Magyarország elektromos energiával való ellátási munkálatait a folyó költségvetési évben elkezdje s az e célra szükséges összegeket belföldi vagy külföldi kölcsön utján biztosítsa. Amennyiben bel- vagy külföldi kölcsön utján a szükséges tőke biztositható nem volna, ugy felhatalmazást nyer a kormány megfelelő mennyiségű bankjegyek kibocsátására.« Végtelenül fontos kérdés ez és aki ezt a kérdést szakszerűen vizsgálja, az tud csak ehhez a kérdéshez érdemileg hozzászólni. Ez olyan kérdés, amely az ország gazdasági viszonyainak rendezéséhez fog hozzávezetni és méltóztassék megengedni, hogy egész röviden kitérjek ennek indokolására. Jelenleg ugy állunk, hogy a napi széntermelés körülbelül — csak nyers és kerek számokat fogok említeni — 1800 vagonra tehető, ezzel szemben az ország szénszükséglete a nyári hónapokban . . . Elnök : A képviselő ur a szénkérdésről beszél, amelyről a szakasz egyáltalán nem intézkedik. A házszabályok értelmében nem engedhetem meg a képviselő urnák, hogy a szakasz tartalmától eltérjen. Méltóztassék a szakaszhoz szólni, de semmi egyéb tárgyat nem érinteni.