Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

A nemzetgyűlés 34. ülése 1922. viselt országban sem került arra a sor, amire nállunk, hogy az ide menekült állampolgárok nagy részét kénytelenek vagyunk vagonokban elhelyezni és őket ott, azon a szűk helyen esztendőkön keresztül családostul a legnagyobb Ínségnek és nélkülözésnek kitenni. Pontos a lakásépítés és általában az épitkezés megindítása azért is, mert épen ez az az ipari terrénum, amelyen az ipari népességnek és a nemtanult munkásságnak is igen nagy része tud elhelyezést találni, munkaalkalmat nyerni. Hiszen ha az építkezést meg tudjuk indítani, akkor az iparnak és a kereseti lehetőségeknek egész beláthatatlan sorozata nyílik meg a lakosság számára. Ez ma, amikor annyi ebben az országban a nyomorúság és annyi a panasz minden oldalról a munkanélküliség ellen, igen fontos dolog volna. Ehhez azonban még hozzá kell vennünk azt, hogy az építés terén, ha idejében nem fogunk hozzá az épitkezés megindításához, ujabb nehézség fog beállni, mert már most is hangoztatják a szakkörök azt, hogy a szakemberek kivándorolnak az országból, és amikor építeni fogunk akarni, ha későn fogunk hozzá, nem lesz elegendő szakmunkásunk arra, hogy az építkezést azzal az energiával indíthassuk meg, amelyre épen ezen a téren szükségünk volna. Mondom tehát, mi szívesen látjuk azt a kezdeményezést, amely ebben a felhatalmazási törvényjavaslatban foglaltatik, de vannak bizonyos skrupulusaink és erre vonatkozólag kívánok még néhány szót elmondani. Mindenekelőtt azt, hogy ez az előterjesztés maga meglehetősen hiányos és homályos. Csak egy konkrétumot lehet belőle kivenni, nevezetesen azt, hogy az állam itt egy meglehetősen nagy érdekeltséget vállal, nagy kedvezményeket ad ismeretlen magánérdekeltségeknek, amelyeknek természetesen az lesz a főtörekvésük, hogy ebből az ügyletből folyólag nem annyira sok lakást, mint inkább sok hasznot érjenek el. A magyar pénzügyi szindikátus az, amely ezt a megbízást nyerte. Én ezt az intézményünket közelebbről nem ismerem. Annyit tudok róla, hogy oly alakulat, amely különböző ügyleteket és vállalkozásokat bonyolít le, lehetőleg az állammal kapcsolatban álló vállalkozásokat, amelyeknek élén olyan emberek állanak, akik egyébként igen tiszteletreméltó férfiai a magyar közéletnek, akiknek egyéni tisztességéhez abszolúte nem férhet semmi szó, de akik mégis egy üzleti vállalat vezetői és bizonyára nem azért kerültek oda, hogy ott altruista tevékenységet fejtsenek ki, hanem azért, hogy azt a vállalatot, amelynek élére állottak, megfelelően ellássák üzleti tevékenységgel és azokat az érdekeltségeket, amelyek ebbe bele vannak vonva, befektetett tőkéiknek megfelelő kamatozásához juttassák. Itt mi most adunk az állam pénzéből 1000 millió koronát, azonkívül bizonytalan időre biztosítunk legalább évi 60 millió korona hozzájárulást a házbérjövedelmekből. Ebben tehát benne van minden legkisebb proletár lakosnak a házbéren keresztül fizetett hozzájárulása is, A pénzügyi szindikátus által alapítandó szövetkezetnek tagjai évi augusztus hó 1-én, kedden. 203 bizonyára megint ilyen pénzügyi érdekeltségek lesznek, valószínűleg elsősorban bankintézetek, bankvállalatok, amelyeknek megint csak az lesz a főtörekvésük, hogy minél kevesebb forgalom mellett minél több hasznot csiholjanak ki ebből a vállalkozásból mindazok számára, akik ebben érdekelve lesznek. Én nem tudom egészen megérteni, de elgondolkozhatik rajta az ember, hogy ha arról van szó, hogy az állam ilyen nagy áldozatot hoz, hogy 1000 millió koronát és hozzá évi 60 millió korona hozzájárulást ad bizonytalan időn keresztül, akkor miért kell ezt ilyen magánvállalkozásra bizni, miért kell ezt az egész építkezési akciót megterhelni kamat fizetéssel . . . Dénes István : Ezt én sem értem ! Vanczák János : ... miért kell megdrágítani magát az építkezést azzal, hogy nemcsak az épitkezés költségei legyenek törlesztve, hanem törlesztve legyen egy ilyen nagyarányú magánvállalkozásnak adminisztrációja és annak az egész vállalkozásnak külön kamatjövedelme és haszna is, amikor már az egyik oldalon látunk ilyen akciót magának az államnak részéről, az úgynevezett állami kislakások építését, amit ugy tudom, házilag kezelnek. Ha tehát itt ezt a nagy összeget áldozzuk, nem lehetne-e ezt talán ugy csinálni, hogy az állam a maga nagy intézeteinél rendelkezésre bocsátja ezt a nagy összeget, azután megfelelő módon gondoskodik, hogy onnan rendelkezésre állván ez a pénz, megindulhasson az itt tervezett lakásépítés minden ilyen magánvállalkozás kizárásával. Bár én nem nagyon bízom az állami, illetőleg a közüzemek prosperitásában, mert ezen a téren meglehetősen rossz tapasztalatokra tettem szert a hosszú esztendők folyamán, mégis ugy gondolom, hogy itt, ahol ilyen nagyjelentőségű dologról és elhatározásról van szó, a lehetőség szerint ki kellett volna ezt küszöbülni, és akkor, azt hiszem, hogy az építés is olcsóbb lehetett volna és a törlesztés is könnyebb lett volna azok számára, akiknek ez az épités szól. Itt kerül azután a második nagy »de« ebbe a kérdésbe és az itteni tervezet homályosságába, hogy nem tudjuk, nem is tudhatja ebből az előterjesztésből senki sem azt, hogy mi is lesz, hogyan is lesz ezzel az építkezéssel, kik építhetnek itt, milyen épületeket fognak emelhetni ezekből az összegekből, milyen időközben fog lefolyni ez az épitkezés, vájjon bérkaszárnyák fognak-e itt épülni magánemberek tulajdonaképen, amelyek letörlesztetvén 15 esztendő után, főleg az állam hozzájárulásának garanciájával, azután az ország összes lakosainak hozzájárulásával ezekből a házbérjárandóságokból, minden további kárpótlás nélkül, átmennek a magántulajdonba, vagy pedig luxuslakások is fognak-e itt épülhetni, amelyekre nagyon könnyen akad vállalkozó, mert hiszen itt megvan az az előny, hogy amig egy ilyen vagyonos ember megépíthetné a maga villáját vagy családi házát saját tőkéjéből, itt rendelkezésére bocsátjuk neki az egész építési 26*