Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-31
H A nemzetgyűlés 31. ülése 1922, Hébelt Ede: . . . mit csináljanak akkor, hogy jöjjenek haza az emigránsok, akik bűncselekményt nem követtek el ? (Felkiáltások a jobboldalon : Sehogy !) Urbanics Kálmán: Ha megszöktek, jó, ha ott vannak ! (Zaj.) Propper Sándor : Ez okozza a drágaságot ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Hébelt Ede : Én teljessn megértem azt, hogy a jobboldalon azt kivarrják a képviselő urak, hogy ezek ne jöjjenek haza. Méltóztassék megengedni, hogy megint hivatkozzam egy rsidó származású kiváló professzoromra, aid elsőrangú tudósa a filozófiának, Pikler Gyulára, aki díszére vált a budapesti egyetemnek. Neki sem szabad hazajönnie. Semmiféle politikai szerepet sohasem vállalt, csak tudománnyal foglalkozott, azonban okos ember. (Felkiáltások a szélsőbahldalon : Ez a baj !) Ez a baj. Teljesen megértem, hogy a kurzus emberei félnek az okos emberektől és nem akarják, hogy azok haza jöjjenek. (Zaj a jobboldalon.) Urbanics Kálmán: A gonosz emberektől félnek ! Elnök: Csendet kérek! Zeöke Antal : (közbeszól.) Hébelt Ede: A ministerelnök ur azt is mondta, hogy menjünk egyes panaszainkkal az illető forumok elé. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Sóhivatal!) Teljesen eltekintve attól, hogy sóhivatal vagy nem sóhivatal, nekünk nincs annyi ügyvédünk, ahány eset van. Nekünk szükségünk van arra, de nem is nekünk, hanem az embereknek, a munkástömegeknek szükségük van arra, hogy az emigránsok hazajöjjenek. Bell Miklós: Hogy újból kommunizmus legyen ! Hébelt Ede: Nem lesz itt kommunizmus. (Egy hang a szélsőbahldalon: Maguk csinálják!) Hogy lesz-e itt kommunizmus vagy sem, az nem tőlünk függ, azt nem emberek csinálják, mert kijelentem, hogy ha, amit nem kívánok, egész Európában kommunizmus lenne, az itt is meg lenne, tekintet nélkül arra, hogy akarjuk vagy nem akarjuk. Éz tehát nem tőlünk függ, nem ilyen kis országtól, hanem nemzetközi tényezőktől. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban kitérjek egy dologra. A múlt évben itt járt Angliából a bécsi angol gyermekakció vezetője. En évekkel ezelőtt kinn voltam Londonban és ott egy egyetemi telepen, a Toynbee — Hall-ban tartózkodtam néhány hónapon keresztül. A bécsi angol gyermekakciőnak ez az angol vezetője a múlt évben azzal jött ide, hogy itt is kivánatos volna egy egyetemi telep létesítése. Méltóztassanak megengedni, hogy elmondjam egy-két szóval, mi az az egyetemi telep. Angliában 50—60 ilyen egyetemi telep van, Amerika tele van velük, és tulajdonképen nem egyebek, mint az egyetemet végzettek telepei, mondjuk inkább egyetemek I évi julius hó 27-én, csütörtökön. által alapított telepek. Oxford és Cambridge alapította az első egyetemi telepet, a Toynbee — Hall-t Londonban, s azután sok olyan telep alakult. Ebben az alapitásban részt vettek az összes politikai párthoz tartozó * emberek. Az élén 15 évvel ezelőtt, amikor kinn voltam egy kanonok állott, Canon Barnett, aki szociálpolitikával is foglalkozott és nagyon szép szociálpolitikai dolgokat irt is. Az egyetemi telepek tehát az összes politikai irányzatokat magukba foglalták, pártokon felül emelkedtek és céljuk az volt, hogy érintkezésbe hozzák a felső tízezreket az alsó népmilliókkal, hogy megismertessék a felső tízezreket az alsóbb népmilliók különféle ügyesbajos dolgaival, életével, hogy ezen megismerés alapján a felső tízezrek megfelelő politikát tudjanak csinálni. Ezek az egyetemi telepek 50—60 év óta szolgálják ezt a célt. Azok, akik Angliából hozzánk fordultak, hogy próbálkozzunk ilyen intézmény létesítésével, azt mondták, hogy Angliában ezeknek az egyetemi telepeknek nagy részük van abban, hogy ott a felsőbb osztályok megértéssel viseltetnek az alsóbb néposztályok szükségleteivel szemben és mindig idejekorán megcsinálják azt, amit a kor követel. Bell Miklós : Mi Angliával szemben száz évvel hátra vagyunk maradva ! (Felkiáltások- a baloldalon : Ez is a maguk bűne !) Hébelt Ede : Igen, de Angliában már száz évvel ezelőtt is máskép gondolkoztak ! Peidl Gyula : Maguk azt akarják, hogy kétszáz évvel legyünk hátra! Bell Miklós: A gyümölcsöt csak akkor lehet leszedni a fáról, amikor megérett. Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Sütő József: Miért tetszik ugy haragudni ? ! Bell Miklós : Nagyobb hive vagyok én a haladásnak, mint ön ! Elnök: Csendet kérek! Hébelt Ede: Ezt az egyetemi telepet Angliából támogatták volna, itt meg lehetett volna csinálni, és célja az lett volna, hogy fiatalemberek, akik erre ráérnek, fél- vagy egy évig legalább délutánjukat feláldozzák erre a munkára. Tárgyalásokat is kezdtem teljesen ellenkező pártálláson álló politikusokkal ebben a kérdésben, ők szimpátiával is fogadták a gondolatot, de annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy már késő, már nem lehet felsőbb osztályunkat ránevelni arra, hogy idejekorán megértsük, hogy mire van szükségük az alsóbb néposztályoknak, és hogy félő, hogy a felsőbb néposztályok meg nem értése tovább is a lejtőre fogja még sodorni ezt a szegény, sokat szenvedett hazát. Egy más intézményről is meg akarok még emlékezni, amelyet szintén angolok akartak itt felállítani. Másfél évvel ezelőtt két nevelőintézetet akartak létesíteni angol pénzen a politikai letartóztatottak gyermekei számára. Egyet a leányok és egyet a fiuk számára.