Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-34
ÍÖ2 A nemzetgyűlés 34, ülése 1922. Elnök : Kérem képviselő ur, a tanácskozási idő még nem telt le, még öt perc hátra van, méltóztassék öt percig beszélni, s azután délután folytatni, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rothenstein Mór : T. Nemzetgyűlés ! A 7. § első bekezdésében a kormány gondoskodik arról, hogy az állami tisztviselők az eddigi kedvezményeket egészen 1923. évi július hó végéig élvezhessék. Ezt mi nem kifogásoljuk. Kifogásoljuk azonban azt, hogy amig azt látjuk, hogy a kormány hajlandó az állami tisztviselőknek kedvezményeket nyújtani, ugyanezt a jóindulatot a munkássággal szemben nem tanusitja. A közélelmezésügyi minister — nem a mostani, hanem még Mayer János minister ur — a munkásokat az ellátatlanok sorából törölte azzal az indokolással, hogy a munkások ezt a mínuszt háztartásuk körében hozzák be azzal, hogy áthárítják a munkáltatókra. Ebből következik az, hogy a munkások a kormány által utasíttatnak arra, hogy az ő követelésüket ezen a vonalon ne az állammal szemben, hanem a munkáltatókkal szemben érvényesítsék, már ugy ahogy. Hát ha a kormány nem képes a munkásságnak ezt a kedvezményt tovább is juttatni és ugy véli, hogy erre a munkáltatók kötelesek, akkor a t. kormánynak szerintem arról is kellett volna gondoskodnia, hogy a munkáltatók ezt a terhet vállalják. Mert nem igen hihető az, hogy a kormány azt akarná, hogy ebből kifolyólag munkások és munkáltatók összekoccanjanak, hogy újból és újból komplikációk merüljenek fel gazdasági téren, pedig ha abszolúte nem intézkedik, akkor egészen bizonyosan számolni lehet a körülménynyel, hogy a gazdasági harcok munkások és munkáltatók között ki fognak éleződni. A munkás részéről azért, mert nem tud megélni, a munkáltató részéről pedig azért, mert ő ugy véli, hogy ez olyan teher, amelyet nem ő köteles vállalni. Szerintem tehát a kormánynak akkor, amikor ezt tervbe vette, érintkezést kellett volna keresnie ugy a munkáltatókkal, mint a munkásérdekeltséggel, ennek a közös érdekeltségnek előterjesztést kellett volna benyújtani és a, kormánynak élni kellett volna azzal az előterjesztéssel, hogy megtalálja azt az utat, amelyen haladva a munkásokat és a munkáltatókat megértésre bírja. A kormánynak gondoskodnia kellene olyan törvényről, amely kötelezően lefekteti az indexszámot ugy a munkáltatókra, mint a munkásokra, De minderről nem hallottunk. Egyszerűen . . . Elnök : Kérném, szíveskedjék a mondatot befejezni, mert a tanácskozásra szánt idő lejárt. Rothenstein Mór : Nem fejeztem be mondani valómat. Elnök : Csak a mondatot szíveskedjék befejezni. Délután folytathatja. Rothenstein Mór : Azért kértem, méltőztassék megengedni, hogy délután mondjam el beszédemet. évi augusztus hó 1-én, kedden. Elnök: Nekem nem volt jogom megengedni > mert a tanácskozásra szánt idő elő van irva. (Zaj.) T. képviselő ur, délután 4 órakor méltóztatik folytatni, addig az ülést felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Az ülést megnyitom. Bothenstein Mór folytatja beszédét. Rothenstein Mór : T. Nemzetgyűlés ! Egyszerűen érthetetlen a kormánynak magatartása a munkásokkal szemben ebben a kérdésben és pedig azért, mert azáltal, hogy a munkásokat az ellátatlanok sorából kivették, ujabb drágulási lavinát indítottak meg. Ha az állam ezt az eddig viselt terhét áthárítja a munkáltatókra, ebből egészen természetesen folyik az, hogy megint minden drágább lesz, mert a munkáltató folytatja az áthárítást,... Erdélyi Aladár: Kevesebb lesz az osztalék! Rothenstein Mór : . . . áthárítja a terhet a fogyasztókra. A kormány nem gondoskodott egyszersmind arról is, hogy a munkáltatók ezt megértsék és ha a terheket nem tudják áthárítani, ne a munkások rovására, hanem a saját zsebük rovására könyveljék azokat el. Ebből, mint már délelőtt említettem, következik az, hogy a munkáltatók nem értik meg a munkásokat, amiből ujabb komplikációk keletkeznek. A pénzügyminister ur beszédjében azt mondta, hogy mindenekfelett a munkának kell megindulnia ebben az országban. Az államnak ez az intézkedése azonban terhet ró a munkáltatókra, miáltal a munka megindulása is lehetetlenné válik. Mert hogyan induljon meg a munka, ha az ipart annyira megterhelik, hogy az már ki nem bírja ? Erdélyi Aladár : Hanem a falu az elbírhatja ! Rothenstein Mór : Nemcsak olyan iparok vannak ám az országban, mint a cipő- és ruhaipar, mely ép ugy mint a liszt, mint a kenyér nélkülözhetetlen, hanem van olyan ipar is, épen elegendő számban, mely az ilyen megterheltetéseket már nem birja el. Ebből nem az következik Erdélyi t. képviselőtársam, hogy a munkáltatók haszna kevesebb lesz, hanem az, hogy a munkanélküliek száma megszaporodik, mert a fogyasztó ezekben az iparokban csak akkor rendel valamit, ha az már elkerülhetetlen. Hogy a munkások nyugodtan várják a fejleményeket, hogy mi fog itt augusztus 16-án bekövetkezni, az elsősorban a szakszervezeteknek köszönhető, mert a szakszervezetekben a munkásság fegyelmezettséget, észszerüséget tanul. Azok a szakszervezetek, amelyeket épen a kormány . . . Elnök : A képviselő ur a szakasz azon részéhez szólal fel, mely szerint a minister ur a munkásokat kiveszi az ellátatlanok sorából, méltóztassék tehát ehhez a témához szólani és ne méltóztassék fejtegetni a szakszervezetek kérdését, amely nem ide tartozik. A képviselő ur csak azon módosítás indokolására szoritkozbatik, melyet a szakaszhoz be akar terjesztem.