Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. évi július hó 27-én, csütörtökön. ü ne történjen már ez meg, hiszen a konszolidációnak elvégre előbb-utóbb érdeke, hogy ilyen bűncselekmények a rendőrségen ne követtessenek el, mert az bűncselekmény, hogy lefogott, védekezni képtelen emberéket megbotoznak és megvernek. — És amikor a szociáldemokrata párt ügyésze bement oda ahhoz a tanácsoshoz, aki ezen detektivosztály fölé volt állit va, és akinél véletlenül az illető detektiv-osztály felügyelője is jelen volt, akkor ahelyett, hogy azt mondta volna nyugodtan a szociáldemokrata párti ügyész nyugodt beszédére : kérem, gondoskodni fogunk, hogy semmi baj ne történjék, ehelyett nekirohantak az ügyésznek — nem verték meg, az igaz, annyira nem vetemedtek, — de rákiabáltak, hogy meri meggyanúsítani a rendőrséget stb., majd megmutatják, hogy fog-e ilyeneket mondani, és amikor az ügyész kikérni merte azt, hogy vele szemben, mint ügyvéddel szemben ilyen hangon lépjenek fel, letartóztatták őt, átkísértették az V. kerületi kapitányságra és ott elitélték éjjeli csendháboritás miatt. (Mozgás.) T. i. van egy székesfővárosi szabályrendelet, amely három pontban kimondja azt, hogy »kihágást követ el és büntetendő 1. aki az utcán, utakon vagy nyilt tereken az éjjeli csendet háborító módon durva bortányt okoz ; 2. aki mulatóhelyeken, nyilt vagy zárt helyiségben okoz botrányt és 3. aki nyilvános jármüveken, pl. vasutakon, gőzhajókon stb. csinál botrányt«. Kérdem : alája esik-e a hivatalos helyiség, a párnázott ajtókkal ellátott hivatalos helyiség, az »utcákon, utakon vagy nyilt tereken« fogalmának, a »mulatóhelyek, zártvagy nyilt helyiségek« fogalmának, vagy aláesik-e a »nyilvános jármüvek, vasutak, gőzhajók stb.« fogalmának ? (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kérdem, én, ez az Ítélet, amelyet formailag arra jogosult hatóságok hoztak, amely azonban materiálisán a jognak arculcsapása vagy leköpése, kérdem, én, hogy ez az Ítélet nem felháboritóbb-e, mint annak a Czink Józsefnek esete, — t. i. igy hivják a soproni foglyot — aki nyilvánvalóan igazságos Ítéletet hozott és azt jóhiszeműen hozta meg, mert ő azt hitte és azt hihette is, hogy fel van jogosítva ítélkezésre. Abiróságok, a gyorsított tanácsok, egy egész külön praxsit honosítottak meg, egy olyan praxist, mely a történelemben már előfordult, mert vanrá példa, de amelyet az egész jogtudomány a legnagyobb megvetéssel tárgyal. A francia komm/im után is hoztak ilyen Ítéleteket, akkor is meghonosították ezt a praxist, a francia jogtudomány azonban, sőt a német jotudomány, a német történelmi könyvek is ezeket az Ítéleteket, amelyeket a kom,mün után hoztak a francia bíróságok, a legnagyobb mértékben elitélik. A büntető törvénykönyvnek vannak paragrafusai, amelyeket egész egyszerűen nem vettek figyelembe. Kérdem például én, ennek a Czink Józsefnek esetében, akit kineveztek forradalmi törvényszéki biróvá, aki abban a, mondjuk, téves hitben volt, hogy az ítélkezés a forradalmi törvényszéket illeti meg, és hogy ez az átalakulás, a tényleges átalakulás, az jogos i aki azt hitte és hihette, hogy őt megilleti az a hatáskör és a bíráskodás . . . Erdélyi Aladár : Valószínűleg akarta is ! Hébelt Ede : A? egészen mellékes ! Azt hitte, hogy neki szabad és hogy neki joga van ítélkezni. Ténybeli tévedésben volt. Nem vagyok tisztában, Erdélyi t. képviselőtársam, a jogakadémián milyen szakot tanit, de ha büntetőjogot, akkor megakadok rajta. Erdélyi Aladár : Jogakadémián nem tanítok. Hébelt Ede : Mert egészen kétségtelen, hogy a ténybeli tévedéseket figyelembe kell venni. A vörös katonát kivezényelték, hogy kordont álljon. Az a vörös katona azt hitte, hogy kötelezve van arra, hogy kivonuljon, mert attól kellett tartania, ha nem engedelmeskedik, akkor fegyelemsértés miatt főbe lövik. Peidl Gyula : Lelki kényszer ! Hébelt Ede : É-3 akkor bűnsegély címén elitélik nem tudom hány esztendőre. Ezek égbekiáltó igazságtalanságok. Ezeket akarja fentartani a ministerelnök ur ? Egyelőre ugy tárgyalom és tárgyaltam tegnap is, az internálás és az amnesztia kérdését, hogy a kurzus álláspontjából, szempontjából nézem. Ugy tárgyalom, mintha ebben a kérdésben semmiféle jogszabály, semmiféle kötelezettséget nem. róna a kormányra, mint hogyha csak igazságtalanságok merültek volna fel ezen a téren és mintha ezeket kellene kiküszöbölni. Később rá fogok térni arra, hogy vcltaképen törvény is kötelezi a kormányt arra, hogy ezekben az ügyekben valamit csináljon és hogy ezeket a politikai üldözéseket szüntesse meg. A büntetések végrehajtásával kapcsolatban is akarok néhány szót szólni. Normális időkben, amikor a foglyok elegendő ennivalót kapnak, amikor nincs kint a legnagyobb nyomor, akkor még lehet arról beszélni, hogy a kormány éveken keresztül nem, hajlandó amnesztiát adni azoknak, akiket igazságtalanul Ítéltek el. Ám jó, akkcr talán bele lehetne nyugodni abba, hogy évek hosszú során keresztül igazságtalan birói Ítéletek alapján továbbra is igazságtalanul fogságban üljenek az emberek. De a mai viszonyok közepette, amikor éheznek a foglyok a börtönökben, amikor száraz kenyerük sincs elég, akkor lehetetlen ezeket az állapotokat fentartani. És méltóztassanak megengedni, hogy itt megint egy levélre hivatkozzam és rámutassak arra, hogy a börtönök vezetősége is mennyire meg nem. értő ezeknek a szerencsétlen embereknek nyomorával szemben. A szociáldemokrata párt, am.elyet a nyomorult, szegény hozzátartozókszázai, sőt ezrei ostromolnak, hogy legalább száraz kenyérrel lássa el a börtönben sínylődő családfentartókat, ez a szociáldemokrata párt munkás fillérekből összegyűjtött pénzből nagy nehezen és keservesen kenyeret és szalonnát szokott küldeni karácsonykor, húsvétkor s más ilyen nagy ünnepek alkalmával a foglyoknak. Egy-egy kenyeret és egy kis szalonnát. zen és keservesen, munkásfillérekből gyűlik 2*