Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

154 A nemzetgyűlés 33. ülése 1922, évi július hó 31-én, hétfőn, kötelezettség megszüntetését és az internáló-tábor feloszlatását kívánja). Elnök : A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Mai beszédemben kilátásba helyeztem ol y rendeletnek előkészítését és kiadását, mely a rendőri jelentkezést majdnem teljes egészében megszünteti. Az internáló táborok ideiglenes fentartását pedig, miként ma már kifejtettem, még szükségesnek tartom. Kérem tehát, méltóztassanak a javaslatot elutasítani. Elnök : Kérdem a t. Házat : méltóztatnak-e Györki képviselő urnák most felolvasott határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem 1) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisbbség. A határozati javaslat elvettetett. Propper Sándor : Éljen Zalaegerszeg ! Éljen a magyar Cayenne ! Elnök : Következik Györki Imre képviselő ur harmadik határozati javaslata. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa Györki Imre határozati javaslatát tőkeerős vállalatok és cégek által alkalmazottaik részére lakások feléfitése tárgyában). Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Walkó Lajos kereskedelemügyi minister : Akormány a maga részéről minden erejével igyekszik az építkezések előmozdítására, azonban, hogy egy ilyen szabályozás történjék, amilyen ebben a határozati javaslatban eéloztatik, az teljes lehetetlenség. Ezért kérem az indítvány elvetését. Elnök*. Kérdem a t. Házat: méltóztatik-e Györki Imre képviselő urnák most felolvasott javalatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A határozati javaslat elvettetett. Következik Györki Imre képviselő urnák negyedik határozati javaslata. Petrovics György jegyző (olvassa Györki Imrének a közalkalmazottakra vonatkozó határozati javaslatát). Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Ennek a határozati javaslatnak első három pontja az u. n. B. listára helyezett állami alkalmazottak elbocsátásának kérdésével foglalkozik. Erre nézve tisztelettel meg kell jegyeznem, hogy az állami közigazgatásban alkalmazottak egy bizonyos részének elbocsátása már igen régen, nevezetesen még az 1920. esztendőben elhatároztatott azon kényszer helyzet következményekép, amely előállott azért, mert a trianoni békeszerződés folytán elszakított területekről igen sok közalkalmazott menekült ide, akikkel együtt a különben is szűkebb, mostani viszonyainknak megfelelő keretekben berendezett államháztartásunk túlságosan kicsinynek bizonyult s ennélfogva egyrészüket mindenesetre el kellett bocsátani. (Mozgás a baloldalon.) Ez a kívánalom, amely mindenütt, ugy a közvéleményben, mint a parlamentben is megnyilvánult, hozta magával azt, hogy már az 1921— 1922. évi költségvetés egybeállításánál az akkori kormány gondoskodott arról, hogy azok, akik valamely intézménynél feleslegeseknek mutatkoznak, Vagy azért, mert az illető intézmény leépítendő, vagy azért, mert az az intézmény megszüntetendő, az u. n. B listára tétessenek rá és külön irányoztassanak elő az állásaik a költségvetésben. Akkor, amikor ez az összeállítás történt, — amint azt a költségvetési előirányzat indokolásában kifejtettem — tulaj donképen még nem személyekről, hanem állásokról, alkalmazásokról volt szó. Azt kellett minden egyes tárcának és minden egyes ágazatnak megállapítania, hogy milyen számú állás és mely alkalmazások szükségesek a jövőre nézve is, s hogy melyek azok. amelyek feleslegessé váltak, illetőleg hány ember van még azokon kivül, akik az illető tárcától illetményt húznak, olyan, aki már ezekre a szükséges állásokra el nem helyezhető. A pénzügyministerium a maga részéről az 1921. évi folyamán több izben felszólítást intézett az egyes tárcákhoz és kérte őket, hogy ezeknek az alkalmazottaknak a névjegyzékét közöljék vele, akik igy — mordom — csak az állásokra nézve szeparáltattak el a költségvetési előirányzatban, s az igy szukcesszive beérkezett listákból igyekezett kielégíteni azt a szükségletet, amely különösen a pénzügyi adminisztrációban mutatkozott annak folytán, hogy itt a bevételek hatályosabb kezelése érdekében a személyzet létszámát szaporítani kellett. Már ebben az időben gondoskodni kivánt a kormány a feleslegessé vált tisztviselők elhelyezéséről a társadalmi életben és erre a célra az ő átképzésükről is, s ugy tudom, hogy még Haller István képviselő ur ministersége alatt történt erre nézve a kultuszministerium részéről kísérlet. Ez akkor nem volt ott a kultuszministerium részéről megvalósítható, ellenben megvalósíttatott később a menekültügyi hivatal által, mely abban az időben huszonhárom szakban hetvenhat tanfolyamnak felállítását Vette kilátásba. Sajnos, ezek a tanfolyamok nem voltak megtarthatók jelentkezők hiányában, úgyhogy összesen csak 14 tanfolyam tartatott meg, amelyekre összesen 1034 hallgató jelentkezett. Ezeknek a hallgatóknakisalegnagyobbrésze azonban az átmeneti állományba helyezett tisztikarból került ki. E tanfolyamok mellett azonban — amelyek a menekültügyi hivatal által minden ágazatra nézve terveztettek, vagy létesíttettek is ott, ahol megfelelő számú hallgató is volt ahhoz, hogy a tanfolyamot egyáltalában megtartani lehetett — nyitott a pénzügyi adminisztráció is tanfolyamokat, nevezetesen jegyzőképző tanfolyamokat. Húsz ilyen tanfolyamot létesítettem annak idején és ezeken igyekeztünk átképezni az alkalmazottakat a jegyzői pályákra. Átképző tanfolyamok felállításának a lehetősége ezidőszerint is megvan. Ez nem olyan intéz-