Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

A nemzetgyűlés 33. ülése 192, «& évi július hó 31-én, hétfőn. 149 tályokat veszi igénybe oly mérvig, amely mérvig szükséges ezek áldozatkészségének igénybevétele ahhoz, hogy más osztályok is megélhessenek ; szóval, hogy meglegyen az existenciális lehetősége -mind a nyolcmillió embernek Magyarországon. Ezt a célt szolgálják azok a javaslatok, amelyeket benyújtottam. Négy javaslatról van szó : a földadóról, a házadéról, a kereseti adóról és a társulati adóról. Követni fogja ezeket a javaslatokat a törvényhozás nyári szünete után a jövedelemadóról szóló javaslat és a községi háztartások rendezéséről szóló javaslat. Nem akarok most ezen javaslatok részletezésébe, tárgyalásába belemenni, lesz majd erre idő és alkalom akkor, amikor azok tapétán lesznek. Most csupán annyit kivánok megjegyezni, hogy mindenkor természetesnek tartottam és tartom ma is, hogy akkor, amikor hozadéki adórendszerünket teljesen átépítjük, és megváltoztatjuk, amint ezt most akarom tenni ezzel a reformmal, egyidejűleg meg kell változtatnunk és módosítanunk kell bizonyos mérvben a jövedelemadóról és a községek háztartásáról szóló rendelkezéseinket is. Nem tarthatjuk tehát fenn a jövedelmi adóban sem azt a létminimumot, amely ezidőszerint ott megállapítva van uj skálát is kell megállapítanunk, amely szerint a jövedelmi adót kivetjük. Egyebekben ezen jövedelmi adó lényegét, szerkezetét változtatni nem kivánom, de mindenesetre magasabban óhajtom megállapitani azt a jövedelmet, ameddig a jövedelmi adó skálája emelkedhetik. Nevezetesen a jelenlegi kétmillióról 25 millióra kivánom felemelni. (Mozgás. Felkiáltások a baloldalon: Treves!) A jövedelmi adó kulcsát illetőleg a 25 milliónál 35°/o-ot érne el a skála. (Felkiáltások : Kevés !) A községi háztartások rendezését illetőleg, elsősorban a kereseti adó átengedése fog a helyzeten segiteni. Ez azonban természetszerűleg főleg a nagyobb városokra, a rendezett tanácsú és törvényhatósági városokra vonatkozik. Ezeknek van leginkább szükségük ilyen adóbevételek átengedésére azért, mert mint fentebb a beszédemben jeleztem, át kivánom adni, helyesebben mondva, vissza kivánom adni a községeknek mindazokat a terheket, melyek annakfolytáii állnak elő, hogy a községi tisztviselőket magasabb illetményekkel kell dotálniok. Természetszerűleg igyekezni fogom biztositani az egyenlőséget és igazságosságot az egész országos adóztatás tekintetében, amit csak akkor érhetek el, ha figyelemmel vagyok azokra a különbözőségekre is, melyeket előidézhet, ha valaki itt, valaki pedig másutt lakik. Maximálni kivánom ennélfogva a pótadó kulcsát és ilymódon óhajtom biztositani azt, hogy az a legkisebb községben sem emelkedhessek egy bizonyos, országosan megállapítandó maximum fölé. (Helyeslés !) Hogyha azután az illető községnek még olyan indokolt és pedig általam indokoltnak megállapítandó kiadása van, melyet fedezni nem tud, akkor természetesén segítségére kell sietnünk ennek a községnek olyan eszközökből, melyek az egyforma adóztatás utján jutnak az állam birtokába, nem pedig az egyes helyeken élőknek aránytalan megadóztatása utján. (Helyeslés a baloldalon.) Erről az adókérdésről még csupán annyit óhajtok megjegyezni csak, azt óhajtom hozzátenni, hogy természetesen nem elegendő csak törvényeket csinálni, — ez csak egyik része a dolognak — szükséges azoknak helyes végrehajtásáról is gondoskodni. De épen a helyes kezelés, a helyes végrehajtás lehetőségét fogja megadni az, hogyha végre egyszerüsittetnek az adótörvények, ha végre rend jön bele abba a káoszba, amelyet ezidőszerint látunk az egyenesadózás terén. Hogyha pedig azt méltóztatnak kérdezni, hogy mi az az eredmény, amelyet a javasolt uj megterhelésből, ezen a magyar társadalomtól és annak vezető osztályaitól megkívánt áldozatoktól várok, akkor feleletem az, hogy várom azoknak az igazságtalanságoknak megszüntetését, amelyek a teherviselés tekintetében vannak ezidőszerint és vannak szociális téren is. Várom a megnyugvást a közgazdasági életben, hogy ismét nyugodtan, biztos kalkulációval tudjunk számolni és várom az államháztartás helyzetének rendbehozatalát rövid időn belül, amit azután teljessé tenni főleg már csak az adminisztrációnak lesz a feladata. Ahhoz, hogy teljesen rendbej őjjünk, hogy újra normális viszonyok legyenek ebben az országban, a mi erőfeszítésünkön és a mi termelő munkánkon kivül persze egyéb is kell ; kell a külföld belátása, különösen a régi, a háború előtti és a háború alatti felszaporodott adósságok kezelése tekintetében, és kell a reparációs kérdések .megoldása. (Helyeslés.) Ezt, ami a külföldtől és rajtunk kivül • álló tényezőktől függ, azonban csak akkor várhatjuk és kívánhatjuk, hogy ha először magunk a magunk belső dolgait igyekeztünk rendbehozni. Én azt hiszem, nem lehet arra számitanunk, hogy nekünk bárki nagyobb összegeket adjon kölcsön, mielőtt látja a belső elhatározó akaratot arra, hogy egyrészt rendbehozzuk államháztartási viszonyunkat, másrészt ép ezáltal biztosítjuk részére a visszafizetés, a törlesztés lehetőségét. De én ugy a külfölddel való tárgyalások tekintetében, mint abban a tekintetben, hogy belsőleg a pénzügyi rendet és a normális viszonyokat helyre fogjuk tudni állítani, optimisztikusan nézek a jövőbe és hogy ha azt látom, hogy ezzel szemben épen a legutóbbi napokban óriási lépésekkel halad lefelé koronánk értékelése, valóban azt kell mondanom, hogy ezt a jelenséget nem értem, bár talán megtudom magamnak magyarázni. (Morgás.) Sem államháztartási helyzetünk, sem közgazdasági helyzetünk, sem ipari fejlődésünk, sem a külkereskedelmi mérleg alakulása nem