Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

À nemzetgyűlés 33. ülése 19.22. évi jiitius hó 31-én, hétfőn. 145 Ilyen költségvetés, amely a trianoni hatá­rok által teremtett helyzettel számol, már meg is alkottatott az 1921/22. évi előirányzatban. Ez az előirányzat azonban ez idő szerint már nem felel meg, különösen azért sem, mert egy sokkal magasabb korona-kurzus alapján készült és most semmi esetre sem lenne alkalmas arra, hogy ez alapon történjék meg sa államháztartás szükségleteinek revíziója. Szükséges tehát elő­terjeszteni egy uj költségvetést és ennek az uj költségvetésnek előmunkálatai folyamatba is tétetnek. A. költségvetés eddig nem volt meg­alkotható és pedig egyrészt azért, mert nem tudtunk tisztán látni az állami költségvetésnek egyik épen legfontosabb kérdésében, a tiszt­viselői kérdésben, hiszen, amint méltóztatnak tudni, az a létszám-redukció, amelyet az év elején megalkotott, törvényben elhatároztunk, június 30-ával történt meg. Nem volt továbbá összeállítható azért sem, mert hiszen a tisztviselői illetmények feltétlenül egyszerűsítésre, feltétlenül összevonásra szorul­nak, már pedig a költségvetési operátumnak legnagyobb munkát igénylő részét épen ezek a tisztviselői illetmények teszik ki. De nem lett volna helyesen összeállítható azért sem, mert nem láttunk tisztán épen a legfontosabb részek, az államadósságok alakulása, továbbá a bevételek alakulása tekintetében ; és nem volt összeállít­ható végül azért sem, mert hiszen be kellett várni az uj kormányt, hogy azokat az irány­elveket, azokat a nézőpontokat hozhassa az uj költségvetés kifejezésre, amelyeket ez az újonnan rekonstruált kormány, illetve annak tagjai kép­viselnek. A költségvetési munkálat egy beállítását azonban részben, ismétlem, már megindítottuk és részben a legrövidebb időn belül meg fogjuk indítani, ugy hogy remélem, hogy ez az operá­tum mihamarább a tisztelt nemzetgyűlés elé lesz terjeszthető. Akkor lesz nézetem szerint alkalom és mód arra, hogy a kiadások megállapításával igen be­hatóan foglalkozzunk. De már előre figyelmez­tetni kívánom a tisztelt Ház összes tagjait, mél­tóztassanak ezt abból a szempontból eszközölni, hogy elimináltassék a költségvetésből mindaz, ami hazai viszonyainknak, ami jelenlegi helyze­tünknek meg nem felelő, és egyetlen képviselő urnák se méltóztassék ugy tekinteni az állami kiadásokat és a költségvetés egyes tételeit, hogy azok talán karácsonyi ajándékul alkalmasak a választókerületek számára­Ami a második részt, a bevételek kérdését illeti, itt szét kell választanunk — és ebben nem értünk egyet Strausz István t. képviselő úrral, — az üzemeket az egyéb állami kezelés­től. Ez a szétválasztás azért történt meg a bud­getben, mert érvényre akarjuk juttatni végre azt az elvet, hogy az állami üzemeknek legalább is önmagukat el kell tartaniok. Ami pedig a költségvetés többi — nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1922—1926. — III. KÖTET. üzemi — kiadásait illeti, ezek fedezésére szol­gálnak azok a közszolgáltatások, amelyeket az adótörvényeinkben megállapítunk. Itt ismét figyel­meztetnem kell azonban arra is, hogy az állam az idők folyamán, nevezetesen a háborús eszten­dőkben igen sok olyan terhet vállalt magára, amelyeket azelőtt nem az állam, hanem a váro­sok és a községek háztartása viselt és ezeket a terheket szükségképen újra vissza fog kelleni adnunk a városoknak és községeknek, hogy ha a normális állapotokra kívánunk visszatérni és az állami költségvetést tehermentesíteni és rendbe­hozni óhajtjuk. Az ezután megmaradó adminisztrációs ki­adások fedezésére pedig teljes összegű bevételt kell nyujtaniok a közszolgáltatásoknak és ezek­nek a szükséges összegekkel leendő megállapí­tása céljából nyújtottam be az egyenes adókról szóló javaslataimat. Az Emiltett programmal szemben áll az az irányzat, amely a már jelzett különvéleményben kifejezésre jut és amely — nem maga a külön­vélemény, de az irányzat — azt mondja, hogy adót emelni nem helyes politika, hogy adót emelni mindenki tud, de a termelést kell elő­mozditani és hasznos állami beruházásokat kell eszközölni. Hát erre nézve mindenekelőtt az a meg­jegyzésem, hogy adót emelni mégsem mindenki tud és hogy tessék egyszer ezt a mesterséget megpróbálni. Ami pedig a dolog érdemét, neve­zetesen a termelőmunka előmozdítását és az állami beruházások kérdését illeti, ugy meg­jegyzem, hogy a termelő munka, igenis, meg­indult ebben az országban és hogy azon két és fél esztendő alatt, ami a román invázió meg­szűnte óta telt el, igenis nagy előhaladást tel­jesítettünk, különösen az ipari termelés terén. A kifogás és az észrevétel arra vonatkozólag hangzott el, hogy az ország nyersterményeit nem tudjuk itthon feldolgozni, hogy nem tud­juk ellátni a belső piacot s ezért alakul oly kedvezőtlenül külkereskedelmi mérlegünk. A helyzet ezzel szemben az, hogy igen nagy előhaladást tettünk ; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a háborús gazdálkodásra beren­dezett üzemeket, igy különösen a vasiparban is, immár a békés termelés szolgálatába sikerült állítanunk. Nagy fejlődést mutat fel villamos­és gépírunk is, amelynek 86°/o-a maradt meg a megcsonkított országban és amely legerősebb exportiparunk. A fa- és csontipar 23°/o-a ma­radt itt meg, de ehhez képest a fejlődés nagy arányokat mutat ugy uj gyáralapitások alakjá­ban, mint azért, mert hiszen keretfürészek és mellékiparként való üzemek nagyon sok gazda­ságban létesültek. Nem mondhatok kedvezőtlent bőriparunk fejlődéséről, valamint a textilipar­ról sem, amely a már eszközölt uj alapításokkal és üzembővitésekkel, és azoknak a terveknek megvalósításával, amelyek már tényleg a meg­valósulás stádiumában vannak, számitásom sze­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom