Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

À nemzet g y idé s 33. ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfőn, 141 ország uj alkotmányának megalkotásáról történik rendelkezés, továbbá arról, bogy a múlt országgyűlés mindkét háza feloszlik és megszűnik. Ami a második pontot illeti, ez valósággal keresztül is ment, amennyiben nagyon jól tudjuk, hogy ennek a néphatározatnak a meghozatala előtt egy órával ebben a teremben az előző országgyűlés képviselőháza összeült és az akkori elnök ur javaslatára minden vita és ellenmondás nélkül kinyilvánította saját feloszlását. A képviselőház igy tehát saját akaratából megszűnt s ehhez a megszüntető nyilatkozathoz a főrendiház is csatlakozott ugyanaz nap délelőtt. Amikor ez az aktus véget ért és az úgynevezett nagy nemzeti tanács tartotta a maga gyűlését, amely ezt a néphatározatot deklarálta, én abban a szerencsében részesültem, hogy a főrendiházból kivonult egyik főúri csoport társaságában vettem, részt és ott hallgathattam végig, hogyan ment végbe az aktus. Ami már most az első pontot illeti, hogy alkotmány ozó nemzetgyűlés állapítsa meg az ország alkotmányát, hiszen ezt az első nemzetgyűlés, mely a mostanit megelőzte, keresztül is vitte, illetőleg hivatva lett volna arra, hogy keresztülvigye, mert a viszonyok kényszeritették az országot arra, hogy törvényes uralkodó és törvényhozói szervek nemlétében az alkotmányozó nemzetgyűlés összeüljön és rendelkezzék az ország alkotmányának kiépítéséről és további sorsáról. A harmadik cikk a kormányhatalom és az államfői hatalom gyakorlásáról intézkedik, s e nevek megváltoztatásával majdnem ugyanúgy hangzik, mint az a törvénycikk, melyet az első nemzetgyűlés az államfői hatalom gyakorlásáról meghozott. A negyedik cikk a megalkotandó törvényekről rendelkezik és kimondja, hogy sürgősen néptörvények hozassanak 1. az általános, egyenlő titkos, közvetlen és a nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési törvényhatósági és községi választójogról, 2. a sajtószabadságról, 3. a nép esküdtbiráskodásáról, 4. az egyesülési és gyülekezési szabadságról és 5. a földmives nép "földhöz juttatásáról. Ha ezeket a cikkeket újra emlékezetünkbeidézzük, láthatjuk, hogy azokban semmiféle rendkívüli forradalmi törekvés nincs, mert hiszen az általános, egyenlő és titkos választójogot később, amikor a nemzet, a polgári társadalom visszanyerte telj es önrendelkezését, újra csak törvénybe iktatta, igaz, a kormány rendeletileg határozta el, de a nemzetgyűlés a rendeletet szentesitette. A nemzet gyűlés és a kormány is egyik főtörekvésének a földmíves nép földhöz juttatását tűzte ki, az egyesülésiés gyülekezési szabadságot hajlandó volt fokozatosan helyreállítani és már a mai kormány is a sajtószabadság álláspontján van, amennyiben az 1914. évi sajtótörvény érvényét visszaállította, az előzetes sajtóvizsgálatot eltörölte és csupán a közrend és az állam biztonsága szempontjából tartja fenn a kivételes hatalomnak a sajtójogra vonatkozó bizonyos intézkedéseit. Itt tehát azt látjuk, hogy ez a néphatározat, amely tulajdonképen az októberi törekvéseknek összefoglalása, semmiféle rendkívüli felforgató tényeket, célokat magában nem foglal, hanem azokat a reformokat mondja ki rövid Schlagwortokban, amelyeket az idő megérlelt, amelyeknek megvalósítását azonban az előző rezsimek megakadályozták. Hogy ez mennyire igy van, annak illusztrálására felhozom, hogy a szegedi ellenforradalmi kormány, amely a bolsevizmus idején alakult meg és Szegeden az ország megmentésére kezdte meg működését, minden tekintetben ennek a néphatározatnak alapján állott és a kormány, amikor konstituálta magát és kibocsátotta, a maga kormányzati proklamációját, hivatalosan, ünnepélyesen kinyilvánította, hogy ennek az októberi programmnak az alapján akarja az országot megmenteni. Az indemnitási javaslat általános tárgyalásakor voltam bátor kifejteni, hogy a Budapesten megalakult ellenforradalmi kormány, amelynek Friedrich István volt a vezetője, ugyancsak ezeknek a tételeknek alapján kezdte meg működését, amennyiben kimondotta, hogy az állam formája a köztársaság, hivatalos pecsétjében ezt a meghatározást használta és kimondotta, hogy a bíróság nem a király nevében hoz ítéletet, hanem a magyar állam nevében s ugy tudom, hogy a bíróságok még ma is igy ítélkeznek . . . Erdőhegyi Lajos : De nem a Tanácsköztársaság nevében ! Szakács Andor : ... Azt mondották, hogy a nemzeti királyság vagy köztársaság államformájának eldöntését az első kormányzat a nemzetgyűlésre bizza, és eddig nem akart állást foglalni a kérdésben, ellenben fentartotta azt az állapotot, amit talált. Azonkívül rendelkezett az általános, egyenlő és titkos választójog megvalósításáról ; amint azt elmondottam, szeptember 7-én proklamálta a teljes sajtószabadságot és minden tekintetben oly irányú működést fejtett ki, amely annak a programnak tulajdonképeni megvalósítását célozta. Ezt csupán azért mondom el, hogy legyünk már egyszer végre tisztában azzal, hogy az októíTeri programúi nem felforgató, az állambiztonságát veszélyeztető programul volt, hanem olyan programm, amit az idő megérlelt és ami azóta többé-kevésbé meg is valósult. Szabó István (eöttevényi) ! Nem kérünk belőle. Szakács Andor : Most már, ami a választási visszaélések kérdését illeti, tartózkodtam attól, hogy a Házat a választási visszaélések felsorolásával fárasszam. A belügyminister ur statisztikája után én csak egyetlenegy esetet hozok elő és ez a nyíregyházai választás. A belügyminister ur kétségtelenül egyike ma Magyarországon a legtöbbet ígérő politikai jelenségeknek ; nem akarjuk kétségbevonni tudását, zsenialitását, az államkormányzat feladataira való rátermettségét, azonban, engedelmet kérek, mégis kell egy bizonyos határnak lenni, ameddig a politikus, az államférfin a mandátummegszerzés terén mozoghat. Itt az történt, hogy a bel-